Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-17

44? À nemzetgyűlés 17. ülése 1946. évi február hó 12-én, kedden. 448 jességével^vesz, részt. (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Résztvesz mindaddig, amíg azt látja, hogy a túlsó oldalon is ezzel a jóigyekezettdl. az előfoib említett érdek elnyerhetesét szolgáló összhang minden jó szándékával és igyekezetével munkálják ezt a koalíciót, eizt m nemzettmientést. Amíg: ís:v lesz. mindaddig ott leszünk Nagy Ferenc mögött és mindenki ott lesz, aki a kisgazdapártba tartozik. És ha egyszer elkövetkeznék az az idő, — végtelenül örülnék annak, ha ez távoli idő zenéje lenne, ha sokára kerülne erre sor —hogy Nagy Ferencet visszahívjuk mi, — mi hívjuk vissza onnan, egyénileg ne hagyja ott soha senki a posztját, ahová a közbizalom állította -— mondom, ha egysaeir visisaahívjuk, akkorr sem azzal hívjuk vissza, hogy nem kell többé a koalíció, mert mi mindig az összmunka hívei és barátai leszünk. Igyekezünk a megfáradt vezér helyébe, esetleg a szolgálatra mást adni majdan, de hangsúlyozom, szeretném, ha ez a majdan sok idő múlva következnék el. Mert álljuk a koalíciót, annak komolyságát, kívánatosnak tartjuk annak együttmaradását és hosszú életét, de éppen mivel a magyar nép a legelső tiszta és becsületes yêtr lasztáson megszabta a térbeli és személyi nagyságterületeket ennek a nemzetgyűlésnek különböző mezőnyein, szeretném, ha ez a megszabás a magyar közélet minden posztján érvényesülne, mert én a magam szerény véleménye szerint minden fát, minden értéket méltónak tartok arra, hogy ebben a közös életben helyet foglaljon. (Tetszés.) En mélységesen tisztelem a munkáspártok bármelyik tagját, képviselőjét vagy nem képviselőjét egyaránt és éppen azzal, hogy tisztelem, elismerem a munkáspártok létjogosultságát, mert ha nem ismerném el, akkor a természet íratlan törvényeit igyekezném cáfolni, márpedig ez lehetetlen. De amikor ezt elismerem, elismerem azt is, hogy a természet életében a barackfa is hasznos gyümölcsfa, a diófa is hasznos gyümölcsfa, mégis, a magyar térben — viaigy aa udvarom: 'térsésféibetu — ai diófa sokkal nagyobb teret kíván, hogy gyümölcsöző lehessen, mint a barackfa. (Tetszés a kisgazdapárt soraiban.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Sohase legyen tehát harc és vita tárgya az, hogy a fiiggetlen kisgazdapárt a közéletben, a rendészetben, de mindenütt a maga termelőképességének, teffimésizetlének miegfelélő helívét kívánja; (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) nem azért kívánja a nagyot, hogy a kisebbnek hasznos munkáját lehetetlenítse. Ez ä természet elettörvénye szerinti összhang, az összhang megbolygatására pedig semmiféle hatalmas- és semmiféle sértődöttséget - játszó kicsiny nem lévén jogosult, tehát helyet mindenkinek a közéletben, a közigazgatásban, aszerint, amilyen mértékben hasznosan tud termelni es alkotni a nemzeti közösség számára! (Helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban. _ Paszthory István flkg): " Igazi okos, magyar beszéd!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Sokat hallunk arról az utóbbi időben, hogy ki a munkás. Munkáspárti oldalról említik ezt es en nem tagadom az említés jogosságát, azonban nem ismerem el a kizárólagosságát sem. Nem hiszem, hogy a munkáspártok oldalán ülő bármelyik képviselőtársam kétségbevonná az en munkás mivoltomat. (Taps a kisgazdapart soraiban.) De ne legyünk egyoldalúak; ón az egyszerű paraszt munkás mivoltát teljesítem, teljesítem ott, azon a téren, azon a földön, ahová engem az isteni Gondviselés rendelt. Én ismerem a dolgozók tevékenységét. Ismerem azét is, akit a Gondviselés az íróasztalhoz küldött. (Helyeslés.) Én különbözőséget csak abban tennék, hogy munkáját ki milyen lélekkel teljesíti. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Ezen a téren lehet elvetendő, rossz ipari vagy gyári munkás is, lehet elvetendő, csapnivaló rossz földművelő gazdaember is, de lehet csapnivalóan rossz értelmiségi munkás is. (Ügy van! Ügy van!) Ha a^ becsületes munkát szabjuk meg a munka értékmérőjéül, akkor a parlament teljes egésze, a kisgazdaoldal, a kommunistapárti oldal vagy a ^szociáldemokratapárti oldal egy nagy egészet adhat: a dolgozók parlamentjét. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán. — Helyeslés a szociáldemokratapárt soraiban. — Kondor Imre (pp): Ez a beszéd! — Egy hang a kommunistapárton: Beszéljen a háztulajdonosokkal!) Nyugodt lélekkel szeretném, ha a dolgozók parlamentjében versenyre kelnének. A miniszterelnök úr említette, hogy az elmúlt ősz folyamán hárommillió holdat vetett be a magyar parasztság és kilátásba helyezte, hogy ez év tavaszán nagyobb erővel indul meg a munka. Ezt a munkát a magyar parasztság állja. Lelki indítékból folyólag vállalja és tőle telhetőleg a legjobb mértékben végrehajtja. Ha a jnunkáspártok, az ipari munkásság részéről a munkának ilyen lélekkel való végzését garantálják a nemzetnek, a nemzeti. közösségnek a számára, megvagyok győződve, hogy az eredmény nem fog elmaradni: nem fog elmaradni ennek a sokat szenvedett hazának a felemelkedése. (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán. — Helyeslés a szociáldemokratapárt soraiban.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Most engedjék meg, hogy egy kicsit hazabeszéljek (Derültség. Halljuk! Halljuk!) és lelkemmel elszállnak szűkebb hazámba, Fejér megyébe. (Halljuk! Halljuk!) Itt a miniszterelnök úr ama kijelentésével szemben kell nyilatkozatot tennem, amelyben azt mondotta, hogy 1946 tavaszán nagyobb erővel indul meg a mezőgazdasági termelés, a szántás-vetés. Én ezt a megállapítást nem fogadhatom el azért, mert Székesfehérváron és a tőle északra fekvő tíztizenkét faluban 1946 tavaszán nem indul meg a vetés. (Felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Sajnos!) Nem indulmeg a vetés azért; mert egy szem árpánk, egy szem zabunk nincs, hiszen hadszíntér voltunk, kitelepített községek voltunk. Ha szabad szerény csekélységem helyzetével indokolnom, a hazavándorlás után romotthont találtam, egyetlen élő jószágom a házhoz ragaszkodó macskám lévén, vetőmag, állatállomány, gazdásági felszerelés nélkül nem tudhattunk termelni többet, csak kukoricából annyit, amennyink volt. Kötelességünket 1945 őszén megtettük, mert búzánk, rozsunk termett 1944-ben, ezeket vetni tudtuk, tehát ezekből volt mag, amiből vethettünk és Istennek hála, többet vetettünk belőle; nagyon primitív eszközökkel felszerelve, allâtes gépsegítség hiányában, de mégis elvetettük, azonban 1946 tavaszán nem vethetünk. Éppen ezért most kérő szóval fordulok a kormány felé, de nem is annyira a kormány felé, mint inkább azoknak a vidékeknek népei