Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-17

44? À nemzetgyűlés 17. ülése 1946. évi február hó 12-én, kedden. 448 jességével^vesz, részt. (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Résztvesz mindaddig, amíg azt látja, hogy a túlsó oldalon is ezzel a jóigyekezettdl. az előfoib említett érdek elnyer­hetesét szolgáló összhang minden jó szándé­kával és igyekezetével munkálják ezt a koalí­ciót, eizt m nemzettmientést. Amíg: ís:v lesz. mind­addig ott leszünk Nagy Ferenc mögött és mindenki ott lesz, aki a kisgazdapártba tar­tozik. És ha egyszer elkövetkeznék az az idő, — végtelenül örülnék annak, ha ez távoli idő ze­néje lenne, ha sokára kerülne erre sor —hogy Nagy Ferencet visszahívjuk mi, — mi hívjuk vissza onnan, egyénileg ne hagyja ott soha senki a posztját, ahová a közbizalom állította -— mondom, ha egysaeir visisaahívjuk, akkorr sem azzal hívjuk vissza, hogy nem kell többé a koalíció, mert mi mindig az összmunka hí­vei és barátai leszünk. Igyekezünk a meg­fáradt vezér helyébe, esetleg a szolgálatra mást adni majdan, de hangsúlyozom, szeret­ném, ha ez a majdan sok idő múlva következ­nék el. Mert álljuk a koalíciót, annak komoly­ságát, kívánatosnak tartjuk annak együtt­maradását és hosszú életét, de éppen mivel a magyar nép a legelső tiszta és becsületes yêtr lasztáson megszabta a térbeli és személyi nagyságterületeket ennek a nemzetgyűlésnek különböző mezőnyein, szeretném, ha ez a meg­szabás a magyar közélet minden posztján ér­vényesülne, mert én a magam szerény véle­ménye szerint minden fát, minden értéket méltónak tartok arra, hogy ebben a közös élet­ben helyet foglaljon. (Tetszés.) En mélységesen tisztelem a munkáspár­tok bármelyik tagját, képviselőjét vagy nem képviselőjét egyaránt és éppen azzal, hogy tisztelem, elismerem a munkáspártok létjogo­sultságát, mert ha nem ismerném el, akkor a természet íratlan törvényeit igyekezném cá­folni, márpedig ez lehetetlen. De amikor ezt elismerem, elismerem azt is, hogy a természet életében a barackfa is hasznos gyümölcsfa, a diófa is hasznos gyümölcsfa, mégis, a magyar térben — viaigy aa udvarom: 'térsésféibetu — ai diófa sokkal nagyobb teret kíván, hogy gyü­mölcsöző lehessen, mint a barackfa. (Tetszés a kisgazdapárt soraiban.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Sohase legyen tehát harc és vita tárgya az, hogy a fiigget­len kisgazdapárt a közéletben, a rendészetben, de mindenütt a maga termelőképességének, teffimésizetlének miegfelélő helívét kívánja; (He­lyeslés a kisgazdapárt soraiban.) nem azért kí­vánja a nagyot, hogy a kisebbnek hasznos munkáját lehetetlenítse. Ez ä természet elet­törvénye szerinti összhang, az összhang meg­bolygatására pedig semmiféle hatalmas- és semmiféle sértődöttséget - játszó kicsiny nem lévén jogosult, tehát helyet mindenkinek a közéletben, a közigazgatásban, aszerint, ami­lyen mértékben hasznosan tud termelni es alkotni a nemzeti közösség számára! (Helyes­lés és taps a kisgazdapárt soraiban. _ Pasz­thory István flkg): " Igazi okos, magyar beszéd!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Sokat hallunk ar­ról az utóbbi időben, hogy ki a munkás. Munkáspárti oldalról említik ezt es en nem tagadom az említés jogosságát, azonban nem ismerem el a kizárólagosságát sem. Nem hi­szem, hogy a munkáspártok oldalán ülő bár­melyik képviselőtársam kétségbevonná az en munkás mivoltomat. (Taps a kisgazdapart soraiban.) De ne legyünk egyoldalúak; ón az egyszerű paraszt munkás mivoltát teljesítem, teljesítem ott, azon a téren, azon a földön, ahová engem az isteni Gondviselés rendelt. Én ismerem a dolgozók tevékenységét. Isme­rem azét is, akit a Gondviselés az íróasztal­hoz küldött. (Helyeslés.) Én különbözőséget csak abban tennék, hogy munkáját ki milyen lélekkel teljesíti. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Ezen a téren lehet elvetendő, rossz ipari vagy gyári munkás is, lehet elvetendő, csapnivaló rossz földművelő gazdaember is, de lehet csapnivalóan rossz értelmiségi mun­kás is. (Ügy van! Ügy van!) Ha a^ becsületes munkát szabjuk meg a munka értékmérőjéül, akkor a parlament teljes egésze, a kisgazda­oldal, a kommunistapárti oldal vagy a ^szo­ciáldemokratapárti oldal egy nagy egészet adhat: a dolgozók parlamentjét. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán. — Helyeslés a szociáldemokratapárt soraiban. — Kondor Imre (pp): Ez a beszéd! — Egy hang a kommu­nistapárton: Beszéljen a háztulajdonosokkal!) Nyugodt lélekkel szeretném, ha a dolgozók parlamentjében versenyre kelnének. A miniszterelnök úr említette, hogy az elmúlt ősz folyamán hárommillió holdat ve­tett be a magyar parasztság és kilátásba he­lyezte, hogy ez év tavaszán nagyobb erővel indul meg a munka. Ezt a munkát a magyar parasztság állja. Lelki indítékból folyólag vállalja és tőle telhetőleg a legjobb mérték­ben végrehajtja. Ha a jnunkáspártok, az ipari munkásság részéről a munkának ilyen lélekkel való végzését garantálják a nemzet­nek, a nemzeti. közösségnek a számára, meg­vagyok győződve, hogy az eredmény nem fog elmaradni: nem fog elmaradni ennek a sokat szenvedett hazának a felemelkedése. (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán. — Helyeslés a szociáldemokratapárt soraiban.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Most engedjék meg, hogy egy kicsit hazabeszéljek (Derült­ség. Halljuk! Halljuk!) és lelkemmel elszáll­nak szűkebb hazámba, Fejér megyébe. (Hall­juk! Halljuk!) Itt a miniszterelnök úr ama kijelentésével szemben kell nyilatkozatot ten­nem, amelyben azt mondotta, hogy 1946 tava­szán nagyobb erővel indul meg a mezőgazda­sági termelés, a szántás-vetés. Én ezt a meg­állapítást nem fogadhatom el azért, mert Szé­kesfehérváron és a tőle északra fekvő tíz­tizenkét faluban 1946 tavaszán nem indul meg a vetés. (Felkiáltások a kisgazdapárt sorai­ban: Sajnos!) Nem indulmeg a vetés azért; mert egy szem árpánk, egy szem zabunk nincs, hiszen hadszíntér voltunk, kitelepített községek vol­tunk. Ha szabad szerény csekélységem helyze­tével indokolnom, a hazavándorlás után rom­otthont találtam, egyetlen élő jószágom a házhoz ragaszkodó macskám lévén, vetőmag, állatállomány, gazdásági felszerelés nélkül nem tudhattunk termelni többet, csak kukori­cából annyit, amennyink volt. Kötelességün­ket 1945 őszén megtettük, mert búzánk, ro­zsunk termett 1944-ben, ezeket vetni tudtuk, tehát ezekből volt mag, amiből vethettünk és Istennek hála, többet vetettünk belőle; na­gyon primitív eszközökkel felszerelve, allât­es gépsegítség hiányában, de mégis elvetet­tük, azonban 1946 tavaszán nem vethetünk. Éppen ezért most kérő szóval fordulok a kor­mány felé, de nem is annyira a kormány felé, mint inkább azoknak a vidékeknek népei

Next

/
Thumbnails
Contents