Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-17

44Í À nemzetgyűlés 17. ülése 1046. évi február hó 12-én, kedden. 44a tásom és élettapasztalatom alapján. . Az annyira vágyva-vágyott földreform révén megszűnt Magyarországon a nagybirtok unalma, bogy a föld az. legyen, aminek végcélja és rendeltetése szerint lennie kell, az egész emberiség életlehetőségének^ fenntartásának alapja. Ebből a célból .szükséges, hogy a földbirtokreformot úgy hajtsák végre, hogy a föld, azé legyen, aki lazfc szeretettel, végleges életcélként kívánja magának (Helyeslés a kisgazdapárton.) és aki a szeretettől indíttatva kívánja a földön mindennapi munkáját elvégezni, mert nem lehet közömbös az, hogy a magyar nemzet legfőbb kincse, ennek a hazának minden talpalatnyi földje azok kezében van-e, akik azt szívüktől indíttatva szeretik. {Helyeslés a kisgazdapárton. — Ternay István (kg): Ne sógoroknak, adják!) Annáik kell adni a földet, aki szereti, mert a természet iratlian törvénye bizonyította be azt, hogy ha egy földterület felé á szeretet indítéka küldi annak gazdáját és művelőjét, akkor azon a földterületen az ilyen gazda egy-két év, vagy 10—20—50 év távlatában mindig többet tud termelni, mint az, akinek erővel vagy akármilyen eszközzel nyakába varrják azt a földet. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) s aki inkább lenne közalkalmazott vagy akiből egy nagyon jókezű lakatos vagy famunkás lehetne, {Egy hang a kisgazdapárton: Vagy rendőr!) de éppen attól irtózik, hogy harmatos kora hajnalokon kimenjen a földre, mint ahogyan kimegy az, akinek az a föld a szerelme tárgya. (Úgy van! Úgy van! a kisgazdapárton.) A növényzetet, a termeivényt megcsalni nem lehet, a természet törvénye nem engedi, hogy áthágják, a termelés^ terén mindig^ hátrányban marad az, aki azért megy gazdának, mert nem jutott neki közalkalmazotti állás, nem lehetett jó iparos, vagy tanult ember s aki úgy gondolkozik, hogy: itt rekedtem, művelem a földet, ahogy lehet, telnek a napok, én magam megélek belőle, mit törődöm a többivel. (Úgy van! Úgy van! a kisgazdapárton.) Tehát a földreform áldása, a föld, mélységes felelősségtől áthatott egyének kezébe kell, hogy jusson azért, hogy aki azt megműveli, aki '.arra verejtékét hullatja, az szeresse is, tehát ne csak annyit hozzon ki belőle, •amennyiből ő maga megél, hanem annyit, hogy abból azok is megéljenek, akik nem látták harmatos hajnalokon a földet. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton.) Ezért ha mi, törvényhozók nem hozunk a közeljövőben a. földreform megfelélő végrehajtása tekintetében rendelkezést, akkor meghozza azt az élet Íratlan törvénye. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Mielőtt tehát az élet rideg, könyörtelen törvénye elrendezné a dolgot, keressük meg mi gondolkozó fővel, jó szándékkal a megoldást, hogy ki tarthassa meg a nagybirtokból neki juttatott földet és esetleg kit tanácsoljunk el arról a földről, ahova őt nem a szíve húzza. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Nem elvenni kívánjuk a földet, ez a legnagyobbfokú bűn volna mindenki számára és én, ha a kisgazdapártban egyetlen ilyen ember volna, imint nem közénk valót az első pillanatban kitagadnám, takarodj oda, ahova való vagy, a múltba, a feledésbe. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton.) De nem hiszem, hogy a magyar demokrácia, amelyhez annyi szenvedés, annyi megaláztatás után jutott ez a nép, egyetlen^ embert is küldött volna, a magyar törvényhozás házába, aki ennek a láthatatlan vádnak tudása nélkül merné itt a multat a maga bűnösségével képviselhetni. (Ugy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Ha . pedig ilyen nines, nyugodtan merem állítani, hogy szerencsésen meg tudjuk húzni azt a vonalat, ahol a föld munkálója, művelője megkapja és megtarthatja azt, ami Isten és embe•rek előtt munkája után őt illeti és ha ezt meg tudjuk tenni, akkor adva van az a nyugalmi helyzet amikor a földhözjuttatottakat ekként szelektáljuk és most már a föld- szerelmesei haladéktalanul, időkésés nélikül, telefckönyvileg és végérvényesen kell, hogy birtokába jussanak a földnek, amelyet szeretnek. A föld területe meghatározott és nem is arravaló, hogy mindenkinek adjunk belőle, akinek nincs. Azért se adjunk belőle mindenkinek, akinek nincs, mert nem is kell mindenkinek, akinek nincs. De viszont van, aki kapott a földreform folytán öt, nyolc, vagy tizenöt hold földet, de annyira szerelmese annak a földnek, hogy neki ez. életcélja. Lehetőséget kell tehát adnunk a földreformtörvény alapján a föld szerelmeseinek, hogy a küzdelmes, fáradságos munka jutalmát megnyerjék azáltal, hogy aki kevesebbre bízatott a hold földek tekintetében, a szorgalmas munka értékeként, f

megbecsüléseként vehessen hozzá egy vagy két hold földet, mert nem közömbös, hogy kinek lesz tíz hold földje és kinek lesz öt. Aki szereti a földet, annak én szívem szerint kívánok húszat, (Helyeslés a kisgazdapárton.) aki nem szereti, nem kívánok neki, sőt, sajnálom tőle az egyet is! (Ügy van! a kisgazdapárton-) Természetesen ennek vége és határa kell, hogy legyen. Emberi értelemmel, emberi szeretettel, jóakarattal megvonjuk a • határt. Mert nem az a gondolat vezet, hogy az a Kis János vagy Nagy Péter, mert szerette a földet, most már addig szerethesse, hogy utóbb bérmunkásokkal legyen belőle 100—200— 500, meg 1000 holdas. Ott van a határ, ameddig a fizikai szorgalom, a szeretet adta lehetőség megvan és ez gyümölcsözik az egyénnél. Ez, igenis, honoráltassék, de csak addig a pontig, amíg a jövedelmet, a hasznot nem bérmunkásokkal, hanem önnön akaratával tudja megszerezni. (Élénk helyeslés és taps.) Ha a földbirtokot és annak megtarthatóságát a fÖldhözjuttatottaiknál nem mezőny szerint szervírozzuk és határozzuk meg, akkor eleve kizártuk még a vádját is annak akárki felé, mondjuk, a kisgazdapártiak vagy mások felé, hogy nini, vissza óhajtják hozni ezt a megátalkodott multimádót, a múlt reakcióját a feudális rendet. (Derültség.) Meg kell kötni a rendelkezésben, hogy addig gyarapítsa a földedet, amíg a te szorgalmad, a te szereteted és a te munkád ad erre lehetőséget. De ezt meg kell mondania a magyar nemzetgyűlésnek, a magyar kormánynak. E nélkül el

1 sem képzelhető a földreformkérdés megoldása. A földreformról nagyon sokat lelhetne beszélni. A földmozdulással kapcsolatban áttérek egy igen kényesnek látszó, <de ugyancsak a földdel kapcsolatos kérdésre, a telepítés kérdésére. Itt van a Magyarországról otthonaiból kitelepítendő svábság helyzete. Itt is földet mozgatunk, földet adunk ebből az arra érdemesek számára, (Ügy van! a kisgazdapárton.) de minden körülmények között»az arra érdemesek számára. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) '• ' A svábok kitelepítését illetőleg előrebocsátom, hogy ha a t. Nemzetgyűlés nyugod-