Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-16

433 A nemzetgyűlés 16. ülése 1946. évi február hó 8-án, pénteken. 434 gatta. Feljelentést is tettünk a miniszterelnökségen az egyik ember ellen, amiért azokat a javakat eladja és nem tudjuk, kinek adja el, holott — kijelentem — azok a kincsek, amelyek a kisajátított nagybirtokon vannak, vagyontárgyak, gépek és egyebek évszázadokon keresztül a "magyar mézei munkásság és cselédség ki nem fizetett béréből gyűltek öszsze. (Úgy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Továbbra is a parasztság — hogy úgymondjam — jószágainak kell tehát lenniök. Mondjuk, ez hangulati igazság. Ë mellett azonban ott áll az az igazság, hogy ezeknek a javaknak jobb hasznosítása, a birtok gépeinek, épületeinek, magtárainak, tárházainak, esetleges szárító, konzerváló üzemeinek és egyebeknek hasznosítása úgyszólván most is összefügg a földhözjuttatottak további életével. Csak úgy várhatunk ugyanis ott belterjes gazdálkodást, ha nem adjuk idegen kézre azokat a javakat, amelyeik beleépültek a gazdaságba- Máskülönben, ha rászorítjuk és visszaszorítjuk a földigénylőket arra az öthat hold földre, nem lesznek azon önálló exiszteneiák és nem lehetnek belterjes kisgazdálkodók sem. (Zaj a kisgazdapárt oldalán.) Az elhagyott javak kormánybiztossága — ismétlem — a rendeletek nem jól történt öszszehangolása miatt rengeteg ilyen hibát követ el. De ráadásul még törvénytelenséget is elkövetnek. Konkrété, ebben az esetben az Esterházy-birtoknál a kormánybiztosság az Esterházyak, nevében lép fel. Közben megjelenik Esterházy is és a saját nevében aláírt beadványban kéri az elkobzás hatálytalanítását és a mentesítést. Ez tökéletes zűrzavar. Ugyanakkor az ő jogi képviselője a harmadik fél, aki marakodik azon a nemzeti kincsen és nemzeti vagyonon. T. Nemzetgyűlési Egy másik példát is felhozok, hogy érzékeljük, milyen elevenek ezek a problémák. Itt vannak az iparügyi minisztériummal való bajok. Az iparügyi minisztérium az 5600-as rendelet 22. és következő szakaszainak alapján valóban rendelkezési jog; gal bír ahhoz, hogy valamely mezőgazdasági ipari üzemet kifejezetten mezőgazdaságinak vagy kifejezetten iparinak minősítsen. Az iparügyi minisztérium azonban félreérti feladatát, amikor minden ilyen üzemet iparinak minősít," mert először a törvény értelmében minden kisajátított birtok - minden tartozéka ki sajátítódik és azután jöhet a mentesítés olyan alkatrészekre, vagy olyan tartozékokra, amelyek nem tartoznak kifejezetten a rendeletben előírt mezőgazdasági ipari üzem fogalma alá. Hiszen nem volna ebből baj, ha ez nemzetgazdaságilag nem volna hátrányos, majd elintéznénk. Hónapok óta rimánkodunk az iparügyi minisztériumnak, hogy illetékes szervei üljenek össze a földmívelésügyi minisztérium és az Országos Tanács szerveivel és határozzuk végre meg, hogy mit tekinthetünk ipari üzemnek és mit tekinthetünk mezőgazdasági üzemnek. (Erőss János (kg); Ki az agrárfelügyeleti hatósági) Közben az ipari üzemek sorozatát mentesítik, olyan üzemeket, amelyek voltaképpen nem ipari üzemek. Konkrét példát mondok: Törökszentmiklóson van a Geiger-malom. Ez a malom tanyán van. Nagyfontosságú ipari üzem, amely a többezerholdas birtokkal összeépült. Malom is van, szárító és még egyebek NEMZETGYŰLÉSI KAPLÔ 1. is találhatok. Ezt a Geiger-malmot természetszerűen birtokba vették a földigénylőkből alakult íóldberloszövetkezetek. (Felkiáltások: Helyefen tették!) Nagyon sok ilyen van, csak példaképpen mondom ezt. Közben az iparügyi minisztériumtól ellenkező döntés érkezik és folytatódik a káosz. Ugyanakkor a földigénylok lázadoznak, küldöttségbe jönnek, táviratoznak és ott helyben tiltakoznak ellene. Igazuk van; ebből azonban a kormány számára az a sürgető feladiat következik, hogy a különböző minisztériumok régi és új munkakörei között a lehető legsürgősebben olyan összhangot teremtsünk — ismétlem, a koalíción belüli tárgyalóképesség alapján — hogy a munkakörök megoszlása legalább ne akadályozza a nép természetes munkálkodó ösztöneit, alkotó ösztöneit. Ezideig igenis, sok területen sokféle módszerrel akadályozta. % A következő kérdés a pénzügyminisztériummal kapcsolatos. Láthatják önök, hogy én itt nem pártok szerint nézem a problémákat, nem úgy nézem a kérdéseket, hogy melyik miniszteri tárca milyen párté. (Helyeslés.) Az 5600as rendelet az összes szeszgyárakat, mint mezőgazdasági ipari üzemeket, a földigénylőkből alakult földművesszövetkezetek tulajdonába adta. Most jön a pénzügyminisztérium, amely ezt vitatja, miután ezek a szeszegyed áruság hatáskörébe tartoznak. (Eross János (kg): A másik agrárfelügyeleti hatóság!) Erre mi azt mondjuk, hogy ha a megalakult és 'megalakulandó ezernél számosahb földművesszövetkezetet megfosztjuk a szeszüzemtől, amelyből egyedül van hamarosan pénz, akkor megöljük a földművesszövetkezeteket, megöljük, megfojtjuk vele, mert hitelt sem kapnak. Mindenki más kapott hitelt Magyarországon, a mezőgazdasági szövetkezetek még nem kaptak hitelt. (Ügy van! Ügy van!) Az első tízmilliárdos hitel javaslata most van keresztülmenőben a Gazdasági Főtanácson. Mondom, akkor jön a pénzügyminisztérium és el akarja venni. A pénzügyminisztérium a szeszegyedáruság főnöke, természetesen, kell, hogy ellenőrzést gyakoroljon, ellenőrzést gyakorolt eddig is a magánszeszgyártás felett, miért ne gyakorolna a szövetkezeti szeszgyártás felett is, de úgy, hogy a szeszszövetkezetek a magyar parasztság kezében legyenek. Ezek nemcsak a földhözjutottakéi, mert a rendelet lehetővé teszi, hogy minden mezőgazdasági termelő, akinek cefréje vagy bármi szeszgyártásra alkalmas terménye van. bekapcsolódhassék a termelésbe. Amikor tehát mi a mezőgazdasági ipart saját népünk kezében szeretnénk biztosítani, akkor a pénzügvminisztérium elvegye tőlünk, kikerüljön a hatáskörünkből es mi megint kiszolgáltatott eladói legyünk a szeszgyáraknak, mint a múltban? A múltban nekünk minden ilyen termékünk semmibe ment, úgyszólván bagóért vásárolták meg tőlünk a szeszgyárak. Ha nem a nép kezeben lesz a gyártás, ugyanaz történik. A következő kérdés a szövetkezeti zavar. Hónapok óta harcolunk, hogy a szövetkezetek egyesítése a mezőgazdasági szövetkezeti köz pontban végre történjék meg. Hónapok óta szabotálják ennek a kérdésnek rendeletileg való szabályozását a különböző szövetkezeti érdekeltségek. A kérdést nagyjából mindenki ismeri, aki pedig nem ismeri,^ próbálja megismerni, mert a szövetkezetekért való harc, — ha a koalíciós kormány rövid időn belül nem 28