Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-16

399 A nemzetgyűlés 16. ülése 1946. a független kisgazdapárt, az a párt, amely most itt a hátam mögött ül, példát mutatna ezen a téren és a maga körében kezdené meg az általános nagytakarítást (Élénk helyeslés és taps a kisgazdavárion.) és kilökné a maga soraiból azokat a politikusokat, akiknek jóhírnevéhez mocsok és szenny fér, kiknek közéleti szereplése ebből a szempontból kifogásolható. (Élénk éljenzés és taps a kisgazdapárton. — AndaházirKasnya Béla államtitkár közbeszól. — Egy hang a kisgazdapárt oldalán:'~Ral\& leszünk!) T. Nemzetgyűlés! A mi sorainkból el keil távolítanunk a priuszokat. Senkinek sem szabad, hogy más priusza legyen, mint legfeljebb az a büntetés, amelyet demokratikus, magatartása miatt a fasizmustól elszenvedett. (Helyeslés,) Olyan természetű priusz azonban, amely gazdasági téren való visszaélésekből áll, nem tűrhető és akinek a nevéhez ebben a tekintetben kétség f érhet és akinek a keze nem kétségtelenül tiszta, azt a mi pártunk Togja Könyörtelenül eltávolítani, (Űffy van! Ügy van! — Élénk taps a kisgazdapárton.) hogy ezzel is utat mutassunk abban, hogy pananiistákkal nem vagyunk hajlandók együttműködni. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps. — Döbrentei Károlyné (kp): Ügy is legyen azután!) így lesz! {Közbeszólás a kisgazdapárt soraibői: Kövessék a példát! — Kiss Gergely (kg): Akinek nem szűre, ne vegye magára! — Faragó László (szd): Mindig a mások szűréről van szó!) T. Nemzetgyűlés! A másik ilyen alapvető betegsége pillanatnyilag a demokráciának: a dilettantizmus. A dilettantizmust általában úgy szokták emlegetni, mint ami a demokráciával együttjár, mert a diktatúrában inkább a szakszerűség vonalán haladnak a dolgok és szakképzett képviselők intézik az ügyeket, a demokráciákban pedig inkább a nép sorából kiikerült dilettánsok. Mindenekelőtt leszögezem alapvető álláspontomat, hogy ha még dilettánsok ülnek is az egyes hivatalokban, ha szakszerűség szempontjából kifogásolható is a tevékenységük, ez sokkal kisebb hiba, mint a 'diktatúrával együttjáró egyéb hibák. ' (Élénk taps.) Inkább eltűrök tehát egy dilettáns demokráciát és különbnek tartom, mint egy szakképzett diktátort. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ha most már ezt az alapelvet leszögeztem, akkor tovább kell mennem és azt kell mondanom, hogy a demokrácia soraiból feltörő tehetségesúj elemeket ki kell képeznünk és alkalmassá kell tennünk az ügyek vitelére. Nem az a dolgok helyes megoldásának,a módja, hogy ki kell szórni ezeket az embereket a hivatalokból, hanem az, hogy amit az élet eddig nekik nem adott meg, a szaktudást, a képzettséget, a felekkel való bánásmód tudományát, mindazt, amit általában hivatali csíszoltságnak és hozzáértésnek szoktunk nevezni, meg kell nekik adni. Ezzel szemben, t. Nemzetgyűlés, természetes dolog, hogy a régi tisztviselői kart csak fokozatosan és abban a mértékben lehet azután eltávolítani, ' amilyen mértékben valóban bűnösök voltak az elmúlt rendszerben (Ügy van! Ügy van!) és amilyen mértékben a szükség ezt egyáltalában lehetővé teszi. (Ügy van! Ügy van! — Döbrentei Károlyné (kp): Nem kétséges!) Nem kétséges, de sok minden nem kétséges és mégis jó nagyon határozottan megállapítani. évi február hó 8-án, pénteken. 400 (Ügy van! Ügy van!) Mert t. Nemzetgyűlés, azt a luxust nem engedheti meg magának a magyar nép» hogy a közigazgatási apparátusban zökkenők és zavarok legyenek. Elvégre a felszabadulás óta idestova egy év telt el, ezek a kezdeti zavarok az első éviben még fennállhattak, most már azonban ezeket haladéktalanul meg kell szüntetni és ki kell küszöbölni. T. Nemzetgyűlés ! Azután bizonyos f élelemérzet van az egyes pártokban egymással szemben és bár a pártok vezetőit nagy böloseség és önmérséklet jerlemzi, ez a böloseség és önmérséklet kint a perifériákon természetesen nem érvényesül maradéktalanul és a pártok intencióit — ez áll jobboldalra és haloldalra egyaránt, — lent a vidéken nem úgy hajtják végre, ahogy azokat itt a pártvezérek egymás közt elhatározzák és kitervezik. (Felkiáltások a kisgazdapárt soraibiam: Sőt!) Ezzel kapcsolatban is az a véleményem, hogy az idő meg fogja hozni az orvoslást, ezek az állapotok lényegesen javulni

4 fognak, osiak felülről kell egészséges szellemnek áradnia- (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) és felülről kell megvilá- * gítani, azt,' hogy apró torzsalkodásokkal, egymással szemben tanúsított agressziókkal a helyzetet csak elmérgesíteni lehet, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban-) de nem gyógyítani. T. Nemzetgyűlés! Legnagyobb bajunk — ami már egyáltalán nem nevezhető a demokrácia betegségének — az infláció és a jóvátétel, amely lényegében összetartozó és egymással szorosan összefüggő két jelenség. Nagy elégtétellel és megelégedéssel állapítottam meg tegnap a miniszterelnök űr bemutatkozó beszédéből, hogy a jóvátétel terén bizonyos reményünk van arra, hogy helyzetünk őszintij feltárásával sikerül majd a nagyhatalmaknál, az Egyesült Nemzeteknél esetleg valamilyen enyhítést elérni ezen a téren. Erre vonatkozólag a mi feladatunk és kötelességünk az, hogy a jóvátétel teljesítésére irányuló készségünket mindenekfelett tettekben igazoljuk. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) Csak akkor számíthatunk ugyanis a másik oldalon jóindulatra, csak akkor számíthatunk a másik oldalon méltányosságra, ha világosan, félre nem érthető módon igazoljuk azt, hogy mi a jóvátételt becsületbeli kötelességünknek tekintjük és erőink végső megfeszítésével teljesíteni is kívánjuk. Amit nem tudunk teljesíteni azért, mert szerencsétlen körülményeink következtéiben arra egyáltalán képtelenek vagyunk, annak elhalasztását, hosszabb időre való felapirózását kell kérnünk és valamilyen formában a jóvátételi kérdés rendezését Ked a nagyhatalmaktól kérnünk. A kérdésnek mai alakjában való további fennmaradása ugyanis gazdasági összeomlásunknak legbiztosabb oka és előidézője lesz. Helyesnek tartanám tehát, t. Nemzetgyűlés, ha a kormány ebben a tekintetben kérelemmel fordulna a Szövetséges Ellenőrző Bizottság- útján az Egyesült Nemzetekhez és egyfelől teljesítési készségünk kihangsúlyozásával, másfelől tel jesítőképességünik végső határának megjeflÖjésével • ennek a kérdésnek valamiféle rendezését kérné.- (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Ezzel a kérdéssel függ össze elsősorban az infláció is. Nem sok haszna volna annak, ha vitát indítanánk arról, hogy az infláció hogyan indult meg, melyek azok a körülmények, amelyek ezt olyan mértékben elmélyítették, amilyen mértékben ma