Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-16

393 A nemzetgyűlés 16. ülése 1946. különféle folyókat vesz magába, hogy azután ezeket egygyé olvassza és egységes folyamban hömpölyögtesse tovább*előre. Útja sokáig egy mederben együtthalacl és majd csak a torkolat mellett, a deltavidék elérésénél válik el újra több ágra és ágazhatik el újból több részre. Politikai életünk több ágból adódik, több oldalról folynak össze a pártok. A demokra­tikus pártok mindegyike más és más árnyala­tot képvisel, sőt az egyes árnyalatokon belül is^ — áll ez különösen a független kisgazda­pártra — egészen különböző színárnyalatok te­vődnek össze. Ezek együtt folynak bele egy hatalmas folyamba, a* mai magyar politikai életbe. Ennek a folyamnak igen-igen sokáig együtt^ kell még maradnia, mert a torkolat el­érésétől, a deltavidék elérésétől, egy új magyar jövendő komoly megalapozásától ebben a pil­lanatban még nagyon távol vagyunk. Nyilván­való tehát, hogy az utat, amely Debrecenben kezdődött^ s a koaliciós kormányzás bevezeté­sével indította meg az országnak új életét, még «okáig fenn kell így tartani- S amint már említettem, a harmadik feszültségnek levezeté­sére is ezt az utat és módot tartom a lehető legalkalmasabbnak. A közelmúlt történetében, t. Nemzetgyűlés, szörnyű dolgok történtek Magyarországon is az ország lakosságának egy részével és sajnos, a magyar nép sem tudta magát kivonni azok­ból az elveteimültségekből, amelyeket ezen a té­ren, a hitlerizmus hozott az emberiségre. Innen is elhurcolták az emberek százezreit, akiknek csak jelentéktelen kis része tért vissza. Termé­szetes dolog, hogy a visszatértek és az ország többi lakossága között bizonyos ellentét áll fenn, hiszen az. ország többségének huszonöt éven keresztül propagandával folyton azt hir­dették, hogy ez a kisebbség az ország egyete­mének ellensége. Próbálták mindenképpen ak­ként beállítani a dolgot, hogy a gyűlöletet pa­roxizmusisá tudiják fokozni a lakosság e két része között és ez — sajnos — a legteljesebb mértékben sikerült is. A huszonötéves propaganda emlékeit egy­szerűen kitörölni a lelkekből nem lehet ä de nem lehet azt a keserűséget sem kitörölni a lelkek­ből, amelyet az igazságtalan bánitalimazás és keserű sors öltött azoknak lelkébe, akik hozzá­tartozóikat tömegesen vesztették el, hiszen en­nek a kisebbségnek soraiban nincsen olyan család, amely a legsúlyosabb véres áldozatot ne hozta volna az elmúlt évek során. Azzal a lelkülettel azonban, amelyet az egyik oldalon a huszonötéves propaganda táplált bele ,nz em­berekbe, a 'másik oldalon pedig a frissen el­szenvedett méltánytalan és óriási sérelmek so­rozata okoz, együtt építeni roppant nehéz. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Meg kell tehát találni az utat, amely az ellentétet elsimítja. Mes kell találni azt az utat, amely megérteti velünk, hogy ennek az országnak egyforma polgárai vagyunk és nincs más kö­telességünk, mint megbocsátani a multat. le­hetőleg elfelejteni a multat és egy jobb jövő­ben megkeresni a kiengesztelődés lehetőségét. (Üay van! Ügy van! — Helyeslés és nagy taps a kisgazdapárton.) T- Nemzetgyűlés! Lehet ezt a kérdést más módon is kezelni, lehet más érzéssel is hozzája közeledni, de szerintem a helyes megoldás ezen a vonalon keresendő, mert minden más csak további akció-reakció-változásokat hoz, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) ame­évi február hó 8-án, pénteken. 394 lyektől — ha lebet — ezt az országot távol kell tartani. A sokat szenvedett kisebbségnek meg kell kapnia az elégtételt (Helyeslés a kisgazda­párton.) ésj tez az elégtétel mindenekelőtt abból álljon, hogy ezen a ihelyen is megállapítjuk azt, hogy amit szenvedett, laat ok nélkül, mél­tánytalanul, az isteni és emberi törvények . ellenére szenvedte el. (Ügy van!) Nem akadhat jóérzésű ember, aki ezeket a dolgodat lelkében a legmélyebben meg ne bélyegezné és el ne '< ítélné és akik ebben bűnösek voltak, azokat a legszigorúbban f felelősségre is kell vonni és azokat semmiféle anódon és semmiféle irányban menteni senkinek nem szabad (Faragó László (szd): Még amnesztiával sem!) — még am­nesztiával sem, erre nem lehet amnesztiát ki­terjeszteni, mert ilyen gyilkosságokat, embei­kinzást, rablást, bestialitást nem lehet amnesz­tiával orvosolni. (Taps a Ház minden oldalán.) Amikor azonban a bűnösök elvették bünte­tésüket, akkor nem lehet úrrá más közöttünk, mint a kiengesztelődés szelleme, az asszimilá­lódás szelleme. Egyformán magyarok vagyunk valamennyien és egyformán csak egy lehet a kötelességünk: a lehető legnagyobb számú ma­gyarnak a lehető legnagyobb boldogságot biz­tosítani ebben az országban! (Tups a kisgazda­párt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Az elmondottak mia't sem lehet tehát egyelőre pártkormányzást be­vezetni ebben az országban; de nem lehet más meggondolás alapján sem. Ha_itt egy kisgaz­dapárti kormányzás alakulna, akkor ez feltót­lenül tévesen abban látná a maga megerősödé­sét, hogy iparkodnék lehetőleg jobbra elto­lódni, pedig az én véleményem szerint attól az iránytól, amelyet újjáépítésünk kezdetén fel­vettünk, soha egy hajszállal sem szabad elto­lódni. (Taps a Ház minden oldalán.) Ha pedig egy munkáspárti kormány venné át az ural­mat Magyarországon, akkor ez annak a tuda­tában, hogy lény egében kisebbségi kormány, kivülről keresne magának támaszt a többség­gel szemben, amit szintén — éppen a közelmúlt tanulságai -alapján — egyszersniindenkorra el kell az ország életéből, utasítani- (Lelkes he­lyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban-) Egy ilyen kisebbségi kormányzás az ország többsé­géinek a kormányzásból való teljes kikapcsolá­sát jelentené, ami viszont a többség passzív rezisztenciájára vezetne, márpedig meg va­gyok győződve arról, hogy az elénk tornyosuló feladatok annyira hatalmasak és annyira^ na­gyok, hogy azokat csak minden erőnek az újjá­építésre való koncentrálásával tudjuk megol­dani, de egyáltalában nem tudjuk megoldani akkor, ha az ország jelentékeny része vagy ép­pen többsége passzív rezisztenciába vonul és távoltartja magát az újjáépítéstől. Mindezek a szempontok szükségessé teszik azt, t. Nemzetgyűlés, hogy a. koaliciós kor­mányzást lényegében ugyanazon keretek között és ugyanazon, elvek mellett, mint ahogy az ed­dig történt, továbbra is fenntartsuk. De érdeke ez a nagyhatalmaknak és a szövetséges nemze­teknek, valamint a mellettünk élő^ népéknek is. Ezeknek a népeknek az én véleményem szerint egyáltalában nem az a fontos, hogy itt milyen kormányforma van, hanem az a fontos, hogy stabil kormányforma legyen, amely egyfelől nem tolódhatik el jobbra, másfelől pedig nem borulhat fel és nem adhat helyet soha többet a reakciónak. Ennek a stabil kormányzásnak

Next

/
Thumbnails
Contents