Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-15

377 A nemzetgyűlés 15. ülése 1946. T. Nemzetgyűlés! Ha csak az elmondott és alig részletezett gazdasági problémákat adjuk is össze, azt kell megállapítani, hogy a nehézségek felismeréséből fakadó érzéseket nehezen tudják ellensúlyozni az itt-ott megcsillanó biztató jelenségek. De még komolyabbnak tűnnék fel az ország gazdasági képe, ha az adott helyzetképbe beleszőném az emberi gyarlóságból, a. gazdagodás és a könnyű élet utáni vágyódásból eredő gazdasági cselekményeket, a korrupciót- (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt oldalán.) Amíg a nép széles rétegeit lelkesíti, fokozott munkára ösztönzi a demokratikus berendezkedés ténye,, addig nagyszámú egyesek a nemzet életének nagy átalakulásából is bűnös módon hasznot akarnak húzni. (Ügy van! ügy van!) A kormányzatnak és a társadalomnak közös összefogásából kell megszületnie azoknak az intézkedéseknek és módszereknek, amelyekkel képesek leszünk kiirtani gazdasági életünkből a társadalomnak ezejket a kártevőit és gazdasági életünk felépítésének akadályozóit. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán. — Sulyok Dezső (kg)

: El kell kezdeni! — Futó Dezső (kg): Minél gyorsabban!) Külön ki kell emelnem a németek és nyilasok által elhurcolt és többnyire az amerikai megszállási övezetben levő javaink kérdését. (Halijuk! Halljuk!) Gazdasági javaink jelentékeny része országunk határain túl van. Pillanatnyilag pontosan még fel sem tudjuk becsülni kintlevő aranykészletünk, vasúti szerelvényeink, hajóink, kórházi felszereléseink, állataink és nyersanyagaink értékét. Az eddigi nyilvántartás szerint 11 milliárd aranypengő értéknyi készlet van regisztrálva, ami 2 milliárd dollárnak felel meg. (Mozgás.) Ez a szám valószínűleg eléri a 17 millárd aranypengőt, vagyis a 3 milliárd dollárt, Tudjulk, hogy iparunk és mezőgazdaságunk termelőképességének fokozását, pénzünk értékének feljavítását, «közlekedésünk intenzívebbé tételét, • egészségvédelmünk fejlesztését olyan fokra emelhetnénk eme javak visszahozatalia álta^, (Révai József (kp): XJgy van!) ami ezek nélkül hosszú évekig tartó munkával is alig lenne elérhető. (Ügy van! Ügy van!) Kérni fogjuk állandóan a szövetséges ellenőrző bizottságot, de kérjük •az Egyesült Államok kormányát is: segítsenek bennünket abbàn a törekvésünkben', hogy ezeket a számunkra kimondhatatlan értékű javakat mielőbb visszahozhassuk, beleállíthassuk a magyar gazdasági élet fejlesztésébe, népünk szenvedéseinek enyhítésére. (Élénk helyeslés.) Gazdasági kérdéseinkkel. szorosan összefügg népünk szociális helyzete is. A reakciós kormányzás idején az állam sohasem áldozott eleget a szociális gondoskodás korszerű kiépítésére. (Ügy van! Ügy van!) Ami mégis részint az állam szűkmarkúságából, részint a társadalom filléreiből szociális gondozásra jutott, az is egyenlőtlenül oszlott meg a társadalom egyes rétegei között. (Ügy van! a kisgazdapárton.) így például széles falusi munkásrétegek alig élveztek valami szociális gondoskodást. Részint tehát elhanyagolt magyar néptömegek, részint pedig a háború és az összeomlás új szerencsétlenjei várnak társadalmi megsegítésre. Ebben a pillanatban viszont még a meglevő szociális intézmények fenntartásának biztosítása és a legfontosabb egészségvédelmi, gyermefcmentési intézkedések megtétele is komoly gondot jeévi február hó 7-én, csütörtökön. 378 lent az államnak. A népjólét minisztérium tervszerű, szorgalmas munkával igyekszik pótolni a gazdasági hiányosságokat és az egészségvédelem terén máris jelentékeny eredmé- nyéket ért el. A hatósági orvosi szervezet majdnem teljesen helyreállt és a fíáborúelőtti' mintegy, 45.000 kórházi ágyból eddig körülbelül 30.000-et sikerült helyreállítani. A demokratikus átalakulás óta szervezetileg talán közoktatásügyünk állt leghamarabb talpra. A tantestületek nagyjából helyreálltak, az iskolák legtöbbje elhelyezést nyert, a val-, lás- és közoktatásügyi minisztérium megindította a nevelők demokratikus szellemben való átképzését (Közbeszólás a kommunistapárt soraiból; Nem sokra ment.) és jelentékeny munkát végzett népünk művelődési hiányainak pótlására. Mindent elkövet, hogy a magyar művelődés ügyét a demokrácia legfőbb feladatai közé emelhessük. Az igazságügyminisztérium a demokrácia céljait szolgáló értékes törvényjavaslatokkal és rendeletekkel gazdagítja a magyar Jogalkotást. A jogrend teljes helyreállítására es a demokráciának , törvényekkel valő alátámasztására törekszik. Egymásután helyezi hatályon kívül a reakció, a fasizmus és a feudalizmus jogalkotásait és a magyar jogrendszert mindinkább a demokrácia szellemének megfelelően építi ki. A demokrácia törvényeinél és rendeleteinél nagy körültekintésre van szükség, mert egyfelől éreznie kell a demokratikus ország polgárának, hogy minden egyes intézkedés a jogrend megszilárdítását jelenti, (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Ez az!) de ugyanakkor éreznie kell, hogy jelenti a demokratikus szabadságjogok biztosítását is. (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán.) Tájékoztatásügyünkkel kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy *a múltban a sajtónak és a rádiónak nagy része volt abban, hogy a magyar politika demokráciaellenes vonalon fejlődött és e területen igen sok hibát kellett és részben még ma is kell helyrehozni. Tájékoztatásügyi kormányzásunknak az a feladata, hogy a belföldi és a külföldi közvéleményt a nemzet demokratikus fejlődésének, tiszteletreméltó erőfeszítéseinek és bölcs politikai gyakorlatának megfelelően tájékoztassa. A magyar népnek és a külföldi közvéleménynek egyaránt látnia kell azt a határvonalat, amelyet a régi fasiszta államokkal barátkozó Magyarország és a jelenlegi új demokratikus Magyarország között meghúztunk. Szólnom kell még a magyar honvédség kérdéséről is. (Halljuk! Halljuk!) Aki á régi hadsereget közelebbről vagy távolabbról ismerte, az előtt világos, hogy sehol sincs szükség akkora átalakulásra; demokratikus irányú fejlődésre, mint éppen a hadseregnél. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Marosan György (szd): Le kell számolni a tiszti kaszinóval!) A magyar hadsereg a múltban népellenes intézmény volt. (Ügy van! Ügy v,am! a kisgazdapárt oldalán.) Népellenes volt abban az értelemben, hogy a legénység és a tisztikar között hatalmas szakadékot támasztottak, ahol a tisztikar élvezte az abszolút tekintély^ a legénység pedig a legtöbb esetben szenvedte a- megvetést. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) De népellenes volt azért is, mert nem a nemzet politikai akaratának végrehajtója, hanem politikai életének irányítója kivánt lenni (Ügy van! Ügy van!) és egyenesen uszí-