Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-12

3à7 A nemzetgyűlés 12, ülése 19Í6. amely a demokráciát jobban meg tudja alkotni, mint mi. (Marosán György (szd): Olvassa csak el a modern történelmet! — Zaj. — Az elnök csenget) Éppen azért kérem az igen t. előadó urat, bogy a pártszervezési jogot is szíveskedjék a szövegbe beiktatni. T. Nemzetgyűlés Î Mindezek után — mivel a demokrácia hatásosabb védelméről szóló törvényjavaslatot megígérték, — azt a reményemet fejezem ki, hogy abban a törvényjavaslatban majd valóban alkalmunk és módunk lesz lefektetni mindazokat az elgondolásokat, mindazokat az utakat, amelyek bennünket az igtazi, tiszta demokráciáihoz vezetnek. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Szólásra következik? Futó József (kg) jegyző: Gráh József! Gróh József (kg): T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat bevezető részét elfogadom, mégis tisztelettel kérem, hogy az első bekezdés harmadik mondatát, amely úgy szól, hogy (olvassa): »Négyszázesztendős harc, az ónodi gy files, az 1849.es debreceni határozat, két forradalom kísérlete és az ezt követő elnyomatás után a magyar nép újra szabadon határozhat államformájáról« — méltóztassék a törvényből kihagyni. (Faragó László (szd): Ez a demokratikus múlt igazolása!) Én ebbeu a most felolvasott mondatban bizonyos vonatkozásban történelmű multunk megnecsétèlését látom. (Marosán Györgv (szd): És felszámolását!) Én nem mondom azt, hogy ez nem igaz, de ez a történelem, és a történelem akkor is a miénk volt, akkor is magyar emberek formálták az életet és a történelmet, (Dadi Imre (kp): Csak a történelembe nem szólhatott bele a magyar ember!) mint ahogyan most is magyar emberek csinálják. Ha annak a kornak voltak tévedései, — aminthogy kétségtelenül voltak — voltak erényei is. (Marosán György (szd): Kevesebb erénye volt, mint bűne!) Minden nemzet — és hiszem, hogy ez- a mostani törvényhozás is, — a maga létének gyökerét a történelemben bírja. Mi, a mi erőnket, a mi tapasztalatainkat nemcsak az elmúlt idők kedvező alkotásaiból, hanem tévedéseiből is merítjük, mert hiszen minden kornak voltak tévedései. Ennek következtében az volna az indítványom, hogy mi, a törvényhozás, történelmi multunkat törvényben • ne pecsételjük meg. Felihoztuk ezeket a hibákat, de voltak, akik felhozták az erényeket is. A túloldalon volt egy szónok, aki Szent István államalkotó képességét méltatta, az előadó úr hivatkozott Mária Terézia helyes urbariális rendeleteire, dicsőséges emlékezéssel foglalkoztunk Kossuth és Apponyi személyével.

201 Valamikor törzsi j életet éltünk, azután volt királyság, majd korkormányzó Hunyadi János személyében. (Marosán György (szd): Ügy is nézett ki Horthy kormányzó rendszere! — Szécsey Béla (kg): Hunyadiról van szó! — Marosán György (szd): Nem Hunyadiról van szó, hanem Horthyról! — Ellentmondások a kisgmdapért oldalén. — Az elnök csenget) T. Nemzetgyűlés! Egy állam élete, alkotmányformája mindig történelmi fejlődésnek és az illető nemzet államalkotó képességeinek ! eredménye. Az * állam alkotó intézmények is megszületnek, életképesek, azután ellanyhul« nak. Méltóztassék megengedni, hogy idézzem | NEMZM'n.iVPLKSI NAPLÓ I. ivi január hó 31-én, csütörtökön. 338 Madáchot, aki azt mondja, hogy: »Minden, mi él és áldást szórva hat, idővel megáll és szelleme kiszárad.«

203 Ez áll a királyságra, ez áll a kormányzóságra, és én nem kételkedem benne, hogy utódaink, akik bizonyos idő múlva más államforma felé fognak informálódni, mert nemzeti létünknek tökéletesebb fejlődése azt fogja megkövetelni, egy másik alakulásnak lesznek a hívei. De téves volna tőlük, ha bennünket ők is megpecsételnének. Az előttem szólott képviselő úr máris azt mondja, hogy mi bizonyos születési hibában leledzünk. Nem kívánom ezt a megállapítást tényként elfogadni, do a mi olődeinknek, akik királyságot, vagy más államformát statuáltak és abban éltek, szintén voltak hibái. Ennek következtében, miután mindaz, amit átéltünk, a magyarság elhatározásának az eredménye volt, ne pecsételjük meg a történelmet. (Marosán Gvörgv (szcH- A Habsburg-dinasztia is a magyarság elhatározása volt? Négyszáz évié a magyarság elhatározásából uralkodott? Ne tessék ezt mondani! A magyarság ellen és a magyar nép ellen! — Egy hang a szociáldemokrata párt oldilán: A labancok akartaik! — Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: A 4R-^s vértanuk hóhérai is magyarok voltak? — Zaj.) Elnök: Több fi erveimet kérek, kénviselő urak! (Marosán Györgv (szd): Még titkosan nem halaszottak királyt!) Gróh József (kg): A Ház asztaláról elhoztam a 48-as törvények egészen elavult kötetét. Mit látok ebben? Ebben meg van írva a vallás szabadsága és az, hogy az országgyűlés gondoskodik minden vallásfelekezet szükségleteinek fedezéséről. Benne van a tanítás, az oktatás és a tanulás szabadsága. Benne van a közszabadságok biztosítása, a gondolat szabad kifejezése a sajtó útján. íme, most ebbe a törvénybe újra beletesszük. A szabadság olyan értékes joga és kincse miqden népnek és nemzetnek, hoary azt egyesek mindig el akarják rabolni. Kétségtelen, hogy mindig lesz harc és mindig lesz küzdelem. Ismételten Madáchot idézem: »Az élet küzdelem és az élet célja a küzdés maga.«

203 (Dadi Imre íko): Idézze már Petőfit is! — Samu László (kg): Madách is reakciós? Nem jó magának? — Közbeszólások a kisgcuzdwpárt oldalán: Nem ismeri!) Ha tehát azt mondjuk ebben az általam törölni kívánt egyetlenegy mondatban, hogy négyszázéves küzdelem után a nemzet újból szabadon határozhat sorsáról. ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez a küzdelem megszűnt. Nekünk, mint minden nemzetnek, folyton küzdenünk kell a szabadság érdekében, amíg el nem érünk a kultúrának és a politikai érettségnek olyan magas fokára, mint például a svájci köztársaság, ahol ez a küzdelem bár még mindig megvan, de nem mutat olyan óriási hullámzásokat, mint egyéb országokban. Én tehát javaslatommal nem kívánom senkinek az érzékenységét sérteni, de minden nemzet történelmi forrásokból meríti a maga létének az erejét és ezt ne pecsételjük meg-. Megmondottuk a magunkét, rámutattunk a királyság és más korok intézményeinek tévedéseire és hibáira. A mi hibáinkra és a mi tévedéseinkre egy későbbi kor fog rámutatni. De azok, akik századokkal előbb éltek, szintén magyarok voltak, jóhiszemű magyarok és becsületes magyarok. (Egy hang a szociáldemokra' tapárt oldalán: Labancok! — Közbeszólás a 22