Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-12

327 A nemzetgyűlés 12,. ülése 1946. mérlegeljék a fiatal demokráciának ezt a nagyjelentőségű teljesítményét, vegyék észre életrehivatottságát és egyedüli elhivatottságát. Válasszák az egyetlen választható utat, amely a becsületes dolgozókkal karöltve, a magyar köztársaság megszilárdításához fog ' vezetni. Csak így válhatnak méltó részeseivé az emberi szabadságjogoknak, amelyeket a magyar köztársaság biztosít polgárai számára. T. Nemzetgyűlési Mi, magyar dolgozók, reméljük, hogy ahogyan a magyar köztársaság belülről meg fogja valósítani a dolgozók közösségét, éppúgy meg fogja valósítani a szomszédállamokkal, a Dunamedence népeivel is a baráti összefogást. Mi. szocialisták, a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban hét évtizedes programmunknak egyik alaptételét látjuk megvalósulni. Ezért a köztársaságért» amelyért annyi vér és szenvedés volt az ár, amely oly súlyos áldozatok árán születik meg, minden áldozatot meghozunk, mert benne látjuk a boldogabb jövőt, az egyéni szabadságot és azt a célt* amelyért tényleg érdemes lesz élni. És amikor lelkesedéssel lobogtatjuk meg az eljövendő magyar köztársaság lobogóját, mi, szocialisták, akik sokat küzdöttünk, sokat harcoltunk, akiket sokszor megaláztak és akiknek mindig a hitünk volt az erősségünk a legnagyobb megalázás és üldözés közepette is, önkénytelenül is a nagy magyar költőre, akinek nemrég volt halálozási évfordulója, önkéntelenül is Ady Endrére gondolunk és az ő szavai jutnak eszünkbe, amikor azt idézzük, hogy »Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálisr, vagy ez a mi hitünk valósággá válik.«

195 (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalún.— Sulyok Dezső (kg) előadó: Valósággá válik! — Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A köztársaságról szóló törvényjavaslat... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt Kisházi Ödön (szd): Befejezem. A köztársaságról szóló törvényjavaslat címét pártom, a szoeiáldemokratapárt nevében elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következikt Futó József (kig) jegyző: Hegyesi János! Hegyesi János (pp): T. Nemzetgyűlés! Első beszédemet mondom a magyar törvényhozás Házában. (Halljuk! Halljuk!) Megilletődéssel és örömmel tölti el lelkemet az a tudat, hogy ezt az - els,ő beszédemet ilyen sorsdöntő és történelmi jelentőségű áavaslathoz mondhatom el, mint amilyen a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat. Az én hangom ma itt nem az én szavam: a magyar nép szava. Nem véletlen az, hogy én ennél a, történelmi aktusnál itt lehetek a magyar nemzetgyűlésben. Nem véletlen az sem, hogy velem együtt sok paraszt képviselőtársam is itt lehet. A magyar nép akarata küldött bennünket ide. A történelem hívott el bennünket, hogy nemzeti újjáéledésünknél jelen lehessünk. Éppen ezért mondottam, hogy az én hangom mia itt a nép szava. A nép akaratát, a nép érzésvilágát szeretném itt érzékeltetni. T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat vitájánál egyetmást megjegyeztem magamnak. Eckhardt Sándor képviselőtársam szerint a nemzetgyűlés nem jogosult az államforma megválasztására; szerinte a népet kellene meghordozni. Egyszerűen és röviden akarok erre vi január hó 3í~én, csütörtökön, 328 felelni. Hát ki választotta meg a nemzetgyűlés képviselőit? (Somogyi Miklós (kp): Nem csendtőrök!)

193 Ez a nemzetgyűlés szabad, egyenlő és titkos választójog alapján, demokratikus formák között jött létre. A magyar nép küldött bennünket ide éppen azért, hogy törvényeket alkossunk számára, (Ügy van! Ügy van! a parasztpárt, a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Eckhardt képviselő űr kifogásolta, hogy nem kérdezzük meg a népet ilyen történelmi fontosságú kérdésben.^ Erre is felelek. A választások idején, illetőleg a választásokat megelőző gyűléseinken egyetlenegyszer sem mulasztottuk el hangsúlyozni a nép előtt, hogy nagyfontosságú kérdésekről lesz szó az új nemzetgyűlésben, döntenünk kell államformánkról. A nép tehát ezt nagyon jól tudta. De még ezen is túlmegyek. Ez a törvényjavaslat még meg sem született, ahol csak megfordultam a parasztok között, a falusi lakosság között, mindenütt megkérdeztem a népet: nagyfontosságú dologról lesz szó a közeljövőben. — hiszen tudtuk, éreztük, hogy ennek jönnie kell — feleljetek nekem: mit szeretnétek, királyságot-e vagy köztársaságot! Egyetlenegy esetben sem hallottam a parasztok szájából olyan kijelentést, hogy királyságot akarónak. (Úgy van! Ügy van!) Ellenben egyhangúlag mindnyájan a köztársaság mellett tettek hitet. (Taps a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy egy másik felszólaló képviselőtársunknak a szavaihoz is szóljak néhány szót. Slachta Margit képviselőtársunk több mint egyórás beszédben szórakoztatott bennünket. (Derültség és taps a kommunistapárt soraiban.) Engedjék meg azt is, hogy legelőször is őszinte csodálatomnak adjak kifejezést álLhatatoss ágáért, (Kossa István (kp): Konokságáért!) csökönyös áflthatatosságáért, amikor egy egész nemzetgyűléssel szemben, (Közbekiáltás a kommunistapárt oldaláról: Az egész magyar néppel szemben!) annak, minden érzésével szemben egy hosszú mesét képes volt itt végigmondâni a királyságról. (Marosán György (szd): De nem volt szép mese!) ÉS ugyanakkor megelégedésemet fejezem ki a nemzetgyűlés minden tagjáénak, hogy volt türelme végighallgatni ezt a beszédet. (Taps a kommunistapárt és szoeiáldemokratapárt oldalán.) A továbbiakban a magyar nép, a magyar parasztság nevében szeretnék válaszolni Slachta Margitnak és a mögötte álló sötétségben rejtőzíkiödőknek. (Élénk taps a kommunistapárt oldalán. — Juhász István (szd) tréfásan: Világosodjék me^ az ő orcájuk!) Képviselőtársam a magyar nép lelkére hivatkozott. Hogy felvilágosítsam, hogy nem ismeri a magyar nép lelkét, elmondok néhány dolgot a magyar parasztság lelki érzékéről. À magyar parasztság történelmi távlatokban mélri le a ^hagyományokat. Nem igaz asf'. hogy nem hagyománytisztelő a magyar. Igenis tiszteli.a hagyományokat» de helyes jogérzékkel, helyes ösztönnel megérzi, melyek azok a hagyományok, amelyek megérdemlik az ő tiá^teletét. (Taps.) Egy rövid kis epizódot mondok el. Még Ferenc József idejében "történt, hogy egyszer a császár és király meglátogatta Debrecen városát. A debreceniek kívánatosnak tartották megmutatni neki a Hortobágyot és a híres ötösfogaton kivitték á királyt Hortobágyra. Amikor helyet foglalt a kocsin, a kocsis mellé a bakra felülő szárnysegéd, vagy mit tudom én mi volt, mindenesetre a magyar nép nyel-