Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-12
323 A nemzetgyűlés 12. ülése 1946. fogásába 189 és nagyon jól tudja a parasztság azt is, ^hogy azok, akik a királyságot és '& Szent Koironát emlegetik és emlegették, valójaban a saját nélgylóvas hintó jukra és tízezer holdjaikra gondoltak és gondolnak ma is, (Taps a kommunistapárt soraiban- — Marosán György (szd): Ez húzódik meg a Korona mögött! — Zaj.) azokra a tízezer holdakra, amelyeket most, mint örökséget, a parasztság jogos tulajdonába vett. Azt, hogy mennyire nem igaz, hogy királyt vár a parasztság, mindennél jobban bizonyítja, hogy a földreformot állandónak tekinti és az őszi munkák során hárommillió holdat vetett be. Ebből a munkából aj dunántúli parasztság is nagy mértékben kivette részét (Helyeslés és taps a kommunistapárton.) Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy nemcsak a kommunistapárti parasztság, hanem az egész magyar parasztság nevében is beszélek akkor, amikor megmondom, hogy mit várunk mi, parasztok a köztársaságtól. Várjuk elsősorban azt, hogy a földreform körüli heree-hurca végre-valahára megszűnjék, hogy eltűnjenek a közéletből és a közigazgatásból azok, akik elősegítik a kiosztott földek elleni támadást (Révai József (kp): Xjgy van!) és minden cselekedetükke,l zűrzavart keltve, gyengíteni igyekeznek a fiatal demokráciát. Egyszóval azt várjuk, hogy a köztársasági államforma szilárdítsa meg azokat a vívmányokat ési eredményeket, amelyeket eddig a demokráciának sikerült elérnie. Csak így érvényesülhet a népfölség elve, amelyről Kossuth Lajos beszélt, aki világosan megmondotta, hogy mindén hatalom a néptől való. Csak így érvényesülhet a népakarat, a magyar parasztság akarata, amely minden erejével azon van, hogy újonnan szerzett jogait semmiféle reakciós mesterkedés meg ne csorbíthassa. A Magyar Kommunista Pártban tömörült parasztság a nemzetgyűlés színe előtt megfogadja, hogy a népi köztársaságnak hű katonája akar lenni. És hű harcosa is lesz. Élő tag a nemzet testében, egy olyan hazában, amely végre édesanyja lesz a magyar parasztságnak, nem pedig mostohája. (Taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Futó József (kg) jegyző: Külsházi Ödön! Kisházi Ödön (szd): Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az ipari munkásság százezrei lázasan készülnek a magyar történelem nagy fordulójára, a magyar köztársaság kikiáltására. Ezeknek a tömegeknek nevében őszinte örömünknek adunk kifejezést, hogy a demokrácia keretén belül tárgyaljuk a köztársasági törvényjavaslatot. -Hosszú és gyötrelmes volt az út, amelyet eddig megtett a magyar munkásság, végre azonban eljutottunk odáig, r hogy részesei lehetünk a világ jobb fejlődésének és ezek a törekvések országunkban is megvalósulnak. Jogot a népnek! Ezzel a jelszóval indult a szocialista tömegek mozgalma. A cél pedig az általános, titkos választójog kiharcolása volt, hogy az alkotmány sáncain belül megvívhassuk a dolgozó nép szociális jogainak teljesítését. A magyar munkásság szenvedéssel, üldöztetéssel és véráldozatokkal írta be nevét a magyar szabadság- és polgárjogok kiharcolásáéin január hó 31-én, csütörtökön. 324 nak történetébe. A Váci-utat, a hajdani Vácíkörutat, jelenleg Bajcsy-Zsilinszky Endre-utat, a parlament előtti térséget többször festette pirosra a választójogért tüntető magyar munkásság vére. 190 Hasonló megnyilatkozásokat, tömegtüntetéseket láthattunk vidéken is. Ott a gazdasági vonalon követelték a vidék nincstelenjei, az ürestarisznyások tömege, a parasztság a maga jogait és minthogy politikai iskolázottsága a nagy elnyomatás következtében kisebb volt, ezek túlnyomórésze aratósztráj1 kokban nyilatkozott meg. Hiszen a monarchia gondosan félrevezetett magyar paraszti rétegei elmaradtak a kulturális és különösen a po~ fitikai fejlődéstől és így közvetlenebbül a gazdasági célkitűzésekben nyilvánult meg jogot követelő akarata. Aki mégis szert tudott tenni bizonyos politikai képzettségre, a kicsinél nagyobb messzelátásra, azt a főbírói és a csendőri kar alapos gyanúja alapján messze idegenbe üldözték, elhurcolták, vagy bebörtönözték. Ezzel jutalmazta a monarchia azt a paraszti harcot, amelyet osztályukért folyhattak, így élt a magyar parasztság — ha leitet ezt mondani — az ipari munkásságnál is nagyobb elnyomatásban. Az ipari munkásság azonban, belátva együvétartozásukat, védelmébe vette a földművestömegeket. «Tudta, hogy harca csak akkor lehet eredményes, ha abban a magyar dolgozók minden rétege, a parasztság, az ipari munkásság és a haladós^ellemű értelmiség is teljesen résztvesz. Igen. mi, szocialisták, hangot adtunk a falu, a műhely és az iroda sérelmeinek és ezernyi bajaínak. Ezeknek a bajoknak közös eredője a jogfosztás volt. Ezért hozták fel velünk szemben, hogy szakszervezeteink politizálnak és azért kifogásolták, hogy felvilágosítjuk a tömegeket jogaikról es kötelességeikről. Kérdem; vájjon a jog nem jelent kenyeret, politizálás nélkül lehetséges jog és jog nélkül lehetséges szociális haladás 1 ? Mi, munkások, szocialisták, tehát elmondhatjuk, hogy közvetlenül saját bőrünkön tapasztaltuk a monarchia és a feudális reakció népellenes bűneit- (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokratapárton.) Tudjuk, hogy a dolgozó munkásság miként vált játékszerévé a királyi háznak és a nemességnek. (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokrata' és a kommunistapárton.) Egymás ellen igyekeztek kijátszani őket. i ' i ' •'{ A király választójogot ígért a népnek, amikor szemben állt a nemességgel, de mihelyt kibékült vele, mindent visszavont. (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokrata?- és a kommunistapárton-) mintha nem is lett volna szó ígéretről, választójogról *és egyéb jogkiterjesztésről vagy szabadságról. Sokat olvashattunk a Fejérváry-rendszer 191 próbálgatásairól, amelyek a legélénkebben rávilágítanak arra. miként igyekeztek Magyarországon a dolgozó rétegeket úgy kezelni, ahogyan a sakktáblán a sakk játékosok a panasztfigurát szokták tologatni, mindenkor a maguk igényei és szükséglete szerint. Ez az elviselhetetlen jogfosztás azzal az ipari munkássággal történt, amely 1920-ban újjáépítette a háborúvesztesi országot, világhírűvé tette a magyar ipart. Azzal a ' munkássággal szemben történt ez a jogfosztás, amelyet az egész világon megbecsülnek és amely külföldi . alkalmazás esetén még az ottani munkást is megelőzi a munkafelvételben, mert ismerik szakképzettségét, fegyelmezettségét és
