Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-11

289 A nemzetgyűlés 11. ülése 1946. resztéit bennem a köztársasági államforma iránt és talán az egyetlen vagyok még ma is a maíryar írók és tudósok között, aki a francia forradalom eszméinek magyarországi hatásáról külön könyvet irtain, mégpedig 1922-ben — tessék figyelembe venni a dátumot.

153 (Zaj a szociáldemokratapárt soraiban.) Itt elsőként haszná'^tam fel a világiháború után felszabadult bécsi titkos levéltárak idevonatkozó anyagát, többek között a magyar szellemi élet kiválóságainak a Martinovics-per idején elkobzott és mind a mai napig kiadatlan iratait. És míg egyrészt •örömmel üdvözlöm a köztársaság gondolatát, mégsem tudok lelkesedni a javaslatnak ezért az előttünk fekvő formájáéi*t. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Azt elhisszük! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Miért zavarják? — Felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Ez nem demokrácia! Hadd mondja el! — Az elnök csenget.) így először is szerintem bizonyos elsietettség jellemzi a törvényjavaslatot. (Juhász István (szel): Nem hisszük!) így a bevezető rész elsorolja az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogait. Ha ez a bevezető rész nem valami hatástalan, plátói kijelentés akar lenni, hanem a magyar demokrácia alapvető tétele, akikor a javaslatnak meg kellene mondania, melyik. az a hatóság, amely őrködik afelett, vájjon ez vagy az a rendelet, ez vagy ,az a kormányintézkedés nem sérti-e az alkotmány szellemét, vagyis a bevezetésben megfogalmazott elvi kijelentéseket. Még ha elfogadjuk is, hogy ,a nemzetgyűlés az alkotmány legfőbb őre — amint el is kell fogadnunk — ezt az ellenőrzést csak egy külön független bírói szerv végezheti el, (Parraffi György (kg): Ügy van! — Helyeslés a kisgazdapárt egyes vadsoraiban.) esy alkotmánybíróság, amilyen Franciaországban vagy az Egyesült Államokban is működik. Nálunk egyesíthető lenne ez például a közigazgatási bírósággal- (Ellentmondások a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán. — Marosán György (szd): Letegyük a reakciós bíró kezébe?) De szerintem a törvényjavaslat nem eléggé szolgálja azt, a célt sem, amely, azt hiszem, mindryájunk szent ügye: a belső konszolidációt. Ugyanis akármilyen államformát létesítünk, abban ugyebár egyetértünk, hogy annak egy demokráciában elsősorban az állampolgárok érzületében kell gyökereznie. (Egy hang a kommunistapárton: A dolgozók érdekét kell védeni!) Éppen

1 ezért, aki a köztársaság őszinte híve, nem elégedhetik meg azzal, hogy az államformát csak a nemzetgyűlésbe megválasztott képviselők szavazatával erősítsük meg. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Hanem? Bírjuk a nép bizalmát!) Ezzel nem akarom kétségbevonni a t. Nemzetgyűlés közjogi ille" tékeseégét arra, hogy az államforma kérdését rendezze és nem akarom tagadásba venni azt, hogy a nemzetgyűlés választott képviselői a népszuverenitás gyakorlásának teljes ;

letéteiményesei volnának. (Marosán György (szd) : Nem csodálom, hogy ketten jöttek-be!)

154 Ügy gondolom, hogy ilyen ünnepélyes pillai! átokban vissza kell térnünk magához a néphez, hogy a népnek meglegyen az az érzése, hogy ő dönt az ő életébe vágó legfontosabb dolgokban. (Állandó zaj és mozgás a kommunistapárt oldalán.) így történik ez — még sokkal kevésbbé fontos kérdésekben is — Svájcban, a demokrácia klasszikus hazájában, az Egyesült Államokban vagy napjainkban éppen Franciaországban. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ I. évi január hó 30-án, szerdán. 290 T. Nemzetgyűlés! Nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is kell gondolnunk (Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: Ügy van! Éppen azért kell a köztársaság!) s tálán nem követek el eretnekséget, ha kimondom: minden államforma annál tartósabb, minél inkább az állampolgárok érzületén nyugszik. A demokráciának mintegy éltetője, ha az állampolgárokat állandóan foglalkoztatjuk a közügyekkel. Magyarországon jpedig, ahol a demokrácia még igen fiatal sarjadék és ahol nagy költséggel és publicitással tanfolyamokat rendezünk, hogy a közönséget a demokrácia tanaiba bevezessük, nem szabad elszalasztanunk egyetlen alkalmat sem arra, hogy a demokrácia gyakorlása utján is neveljük a nagy tömegeket. Legnagyszerűbb nevelő hatása pedig annak van, ha újra meg újra megkérdezzük Őket, hogy ebben vagy ab-, ban a kérdésben miként gondolkoznak. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Pásztorlevélre bízzuk rá!) Hadd érezze időről-időre a szavazópolgár, hogy tulajdonképpen ő maga választja azt az államformát, amelyben élni akar és ő gyakorolja az állami szuverenitás jogait az általa választott államfő útján. (Buchinger Manó (szd): A múltban nem nagyon strapáltuk őket! — Derültség.) Mindenkinek, aki a demokráciának igaz híve (Folytonos &a\j a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán. — Az elnök csenget ) jó magamnak is, csak fájhat, ha az állampolgári jog gyakorlásának ilyen klasszikus eseteiben nem fordulunk egyenesen a néphez. Nem elég ugyanis, ha az államformát büntető rendelkezésekkel bástyázzuk körül. Többet ér minden fegyvernél, rendőrségnél magának a népnek a felelősségérzése és ragaszkodása a magaválasztotta államformához és államfőíhöz. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Maga a nemzetgyűlés a szuverenitás letéteményese! — Zaj.) Mindenki ismeri, de nem lehet eléggé idézni Ttalieyrandnak azt a mondását, hogy szuronyokkal mindent lehet csinálni, csak ráülni nem,

155 s ezt a bölcs szellemességet mindenféle kormányzat megszívlelheti, amely végleges berendezkedésre törekszik. És jól mondotta Tildy Zoltán miniszterelnök úr tavaly nyáíron az egyebemen tartott előadásában

150 (olvassa): »Á széles néprétegeknek érezniök kell, hogy ügyük a nemzet ügye, de azt is, hogy a nemzet ügye az ő ügyük.« S ugyanő állapítja meg, az 1918—19. évi forradalmat bírálva, hogy ennek a forradalomnak egyik hibája az volt (olvassa): »...hogy az akkori átalakulás nem biztosította a széles néprétegek részvételét, nem kérdezték meg a magyarságot akarata felől.« (Tildy Zoltán miniszterelnök: De most megkérdeztük! — Ügy van! Ügy van!) Lehet, hogy a miniszterelnök úr, aki a magyar demokrácia kérdéseiben számomra mindig nagy tekintély marad, nein az államforma kérdésére, hanem a képviselőválasztásokra értette e szavakat, de bizonyos, hogy tétele minden vonatkozásban! érvényes egy olyan államban, amely demokratának érzi és mondja magát. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Ilyen progfammbeszéddel nem jött volna be! — Szabó Piroska (kp): Jó lesz a Ludas Matyibai!

137 — Zaj.) Metrnenitónak vehetjük e szavakat ma is, mikor a magyar demokrácia megalapozásán fáradozunk mindnyájan, akik itt vagyunk. Nem tudom, nem érzik-e t. képviselőtársaim valamennyien azt, hogy a mai korláto19