Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-11
283 A nemzetgyűlés 11. ülése 1946 később is a hűbériség és a feudalizmus ellen kellett küzdenünk és bogy egészen a legutóbbi időkig a nyugati, haladottabb államok szemében a magyar társadalom, a magyar nemzet mintegy a középkorban visszamaradt és a középkorba beleragadt társadalmi képlet mutatkozott és élt, ez elsősorban ennek a .hűbéiri és gyarmati elnyomásnak a következménye volt. A magyar történelem, a német szellemen felnevelkedett magyar történetírás mindig azt tanította számunkra, hogy a magyar elmaradottságnak, a társadalmi ebmaradottságnaK * oka elsősorban a törökdúlás, a százötven évig tartó török hódoltság volt. Ez német maszlag ugyanúgy, mint nagyon sok minden. Hogy a magyar belső társadalmi fejlődés nem tudott lépést tartani a nyugati államokkal, az gyarmati elnyomásunknak a következimiönye volt elsősorban, mert ai gyarmati kizsákmányolás következtében Magyarországon komoly kulturális és civilizációs fejlődés, komoly városiasodás, egy komoly polgári osztály felvergődése és kialakulása nem történhetett meg és a polgársággal nem állhatott a belső társadalmi alakulás élére egy erős forradalmi osztály, amely a feudalizmussal szemben, mint például Franciaországban, eredménnyel felvehette volna a harcot. Volt itt ennek a gyarmati elnyomásnak egy másik eredménye is. Az előadó úr azt mondotta, hogy ezek között az uralkodók között voltak azért haladó szellemű, jó uralkodók is, mint például II. József vagy Mária Terézia. Ebben a dologban a történelmi igazság^ az, hogy ezeknek a haladó szelleme valójában csak látszólagos volt, mert Magyarországgal és a magyar nemzettel, a magyar társadalommal szemben mindig az »oszd meg és uralkodj« politikáját alkalmazták. (Ügy van! a szociáldemokratapárton.) Ha a Habsburg-ház, a Habsburg-monarchia ellen lázadozó nemességet kordában akarták tartani, akkor mutattak valamit, a parasztnak, hogy a paraszt hergelésével, fellazításávail kordában tartsák a nemes uraikat és ez a politikájuk, az oszd meg és uralkodj politikájuk mindig nagyon jól sikerült. Ugyanezt csinálták nemcsak a magyar társadalom, hanem az egész magyarság és a körülöttünk élő népek viszonylatában is, mert »amikor szabadságának védelmében felkelt a magyar nép, akkor a körülöttünk élő népeket uszították ránk, hogy a magyar nép felkelő szabadságharcát vérbe gázolják. Amikor azonban az 1867-es kiegyezés után úgy látták, hogy a magyar uralkodóosztályhan jobb zsandárt találnak a környező népek nyakára, mint ellenkező formában, akkor a magyar uralkodóosztályt megtették a körülöttünk élő népek zsandárává. A második fogásuk tehát ez az oszd meg és uralkodj politika volt, amely itt ötszáz esztendőn keresztül mindig nagyon jól érvényesült. De nemcsak gazdaságilag és politikailag, hanem szellemileg is gyarmatosították ezt az országot. Olyan középosztályt alakítottak itt ki, betelepített hivatalnokaikból és tervszerű germánosító politikájukkal, amely minden ! idegen eszmének jó melegágya és támasztéka volt és amelyben az igazi magyar szellem irodalomban, művészetben és politikában mindig hajszolt,bölény és üldözött vad volt. (Ügy van!) Olyan szellemiséget tudtak itt fenntartani a legutóbbi, időkig ezen a középosztályon évi Immár hó 30-án, s&erdán. ÔB4 keresztül, amelynek eredményeit Ho.rthyektó! kezdve Szálasiig és az egész ország pusztulásáig nyomon kísérhetjük és amelynek nyomait még ma is látjuk magunk között. Ezzel természetesen nemcsak az ő bűnükre akarok rámutatni és egyáltalában nem azt akarom mondani, hogy mindenben ők voltak a bűnösök és hogy a imi társadalmunk uralkodóosztályai számára felmentvényt kell adnunk Sőt! Ezeknek bűne még súlyosabb, mert mindig kiegyeztek ezzel az idegen uralkodóosztállyal a magyar nép bőrére. Mindig ki tudtak vele egyezni és inkább a királynak, az idegen uralkodóosztálynak adtak igazat és azzal fogtak össze ahelyett, hogy a magyar néppel, a dolgozó magyar néppel, elsősorban a magyar parasztságai fogtak volna össze. Ebből a kettősségből, a. hűbéri elnyomásból és gyarmati elnyomásból adódott szabadságharcaink kettőssége. Forradalmak ebben az országban, tiszta klasszikus formában soha nem voltak még eddig, mert a belső felszabadítási harc és a külső elnyomás elleni felszabadító harc mindig párosult. Ezeknek nyomában azonban mindig ott volt a nemzet többségének akarata: felszámolni a királyság intézményét, ott volt a Kákócziaknál az ónodi országgyűlésen, ott volt Kossuthéknál és ott fvolt az 1918—19-es forradalmakban. Azoknak, akik a hagyománytisztelet nevében védik velünk szemben a királyságot, csak ezt mondhatjuk: mi igenis tiszteljük a magyar nép hagyományait és ragaszkodunk ezekhez a hagyományokhoz, de a magyar nép hagyományai kuruchagy omány ok, nem pedig labanchagyományok. (Taps a Ház minden oídalán.) A magyar nép valóban hagyománytisztelő. Tiszteli azt az életformát, amelyet kialakított a maga számára és amelyért, ha nem is tudta mindig kialakítani, életét és vérét áldozta, de nem tiszteli azokat a hagyományokat, ' amelyek a szolgaság megmerevítését, a szolgajárom visszatételét akarják elérni. (Marosán György (szd) : Az arisztokraták hagyományát!) Mondottam, hogy ezzel a törvényjavaslattal, a köztársaság törvényének megszavazás áj val a magyar nép most folyó felszabadulási harcának eddigi eredményeire is pecsétet teszünk. Nagyon, jól tudják ezt azok, akik mindenféle próbálkozással megkísérelték elodázni legalább ennek a törvényjavaslatnak idehozását és megszavazását. Felsorolhatjuk őket, a nagybirtokosok csatlósait, a nagytőkéseket és talán egy csomó embert, akiket éppen a hagyománytisztelet propagálásán keresztül megtévesztettek. Tudjuk és érezzük azonban, hogy mi van emögött: az â politika, hogy aki időt nyer, az életet nyer. Űgy érzik, ha el tudják odázni ennek a pecséttevésnek az idejét, akkor talán van számukra még egy lehetőség, hogy minden visszajöjjön. A magyar parlament azonban látja ezt a próbálkozást és azért sürgette teljes egyöntetűséggel ennek a törvénynek mielőbbi megalkotását, -mert mj nem akarunk sem időt, sem életet adni azoknak, akik a magyar nép életére és szabadságára törnek. (Helyeslés és taps a kommunista; szociáldemokrata- és parasztpárt soraiban.) Azt is mondottájk, hogy várjunk a békekötésig ennek a törvénynek megalkotásával, mert nem tudjuk, hogyan dől el a békekötés. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy éppen a
