Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-6
Az ideiglenes nemzetgyűlés 6. ülé hatalom képviselőjének — jelenleg az ideiglenes nemzetgyűlésnek — minden intézkedéséért felelősséggel tartozik. Erre tekintettel, de arra is, hogy az ideiglenes nemzeti kormány az ideiglenes nemzetgyűléstől nyert általános felhatalmazás alapján tett intézkedéseiről a nemzetgyűlésnek beszámolni köteles, a hadüzenet tényét jóváhagyó tudomásulvétel végett az ideiglenes nemzetgyűlésnek előterjeszteni tartozik. Ez indokolja az ideiglenes nemzeti kormánynak a nemzetgyűlés általános felhatalmazása alapján tett intézkedésének jóváhagyását célzó határozati, javaslat jóváhagyását.« Tiszteléttel kérem a nemzetgyűlést, hogy a Németországnak küldött hadüzenetet tudomásulvenni s az ideiglenes nemzeti kormány intézkedését törvényerőre emelni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps minden oldalon.) Einők: Méltéztalfiniak az előadó úrniak azt a javaslatát, hogy a Németországnak szóló hadüzenet tárgyában tett kormányintézkedést a nemzetgyűlés jóváhagyólag vegye tudomásul és emelje azt törvényerőre, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés az előadó úr javaslatát egyhangúlag elfogadta. Napirendiünk szerint következik a Moszkvában 1945. évi január 20-án kelt s egyrészről a Szovjetunió és a Szövetséges Nagyhatalmak, másrészről Magyarország között létrejött fegyverszüneti egyezmény tárgyalása. Balogh István államtitkár urat, mint előadót illeti a szó. Balogh István államtitkár előadó (kg): T. Nemzetgyűlés! Ha vannak események, amelyek új korszakot nyitnak meg egy nép eorsáíbjan, ha vannak dátumok, amelyek fordulópontot jelentenek egy nemzet életében, úgy bizonyára sorsdöntő nap számunkra 1945 január 22-e, amikor a magyar delegáció Moszkvában aláírta fegyverszüneti egyezményünket a Szövetséges Nagyhatalmakkal. Hogy az esemény jelentőségét teljes egészéiben tisztán lássuk, röviden össze kell foglalnom az előzményeket. A világhatalomra törekvő náci Németország 1941 június 22-én, minden ok és hadüzenet nélkül, tü&ztán imperialista célokból megtámadta a Szovjetuniót. A németeknek érdeflpulkben állott csatlós államaikat is a maguk bűnös törekvései szolgálatájba állítani. Már velük egyidejűleg lépte át a Szovjethatárt Románia serege is, Szlovákia június 24-én üzent hadat. Nekünk, magyaroknak, semmi okunk nem volt a velünk barátságban élő, sőt irántunk feltűnő jóindulatát tanúsító Szovjetunióval harcba keverednünk. Alig kaptuk vissza a 48-as zászlókat, 59 trrlár éneizíük a gazdaisági közeledés Jótékony befolyását, tehát a kormánynak olyan kézzelfogható okot kellett koholnia, amellyel legalább látszatot teremthetett. Az ok, amit a közönséggel el kellett fogadtatnia!. Kassá 1 bombázási:,' 10 volt, amei,yiet;a nyilas sajtó, mint az oroszok gonosz támadását tálalt a magyar olvasóközönség elé. A valóság az volt, hogy kilenc idegen gép,., melyékre a Szovjetunió felségjelvényeit hamisították, Csekmek László magyar repülőszázados vezetése alatt bombázta Kassát, ölt meg ártatlan magyar embereket, hogy a velünk szemben jóindulatú oroszok ellen hangulatot keltsen. (Vas Zd tán (kp)? Pfuj! — Büehler József (szel): Alja&j'™') Bárdossy aznap estére 'összehívta a külügyi bizottságot, de nem teljes egészében, hanem ésak azt a 13 telefonon elérhető, feltétlenül megbízható tagját a külügyi bizottságnak, se 1945 szeptember 11-én, kedden 77 akikkel a kormány a hadüzenetet tudomásul tudta vétetni. (Zaj,) Éjjel minisztertanács volt, de a miniszterek közül csaJs negyén jelentek meg a sorsdöntő tanácskozáson, melynek jegyzőkönyve csodálatos módon elveszett (Buchinger Manó (sízd): A sze'ciá^dlemokraitiákat kidobták a külügyi bizottságból! — Tildy Zoltán (kig): A kisgazdapártiakat pedig laem hívták meg! — Büehler József (szd): Közönséges csalók!) Most nemrég értesültünk róla, hoigy Molotov külügyminiszter mennyi jóindulattal és mennyi aggodalommal küldött üzenetet a volt kormányzónak Krístóffy útján, de az Bárdossy szándéka szerint sohasem jutott el a címzetthez. Tehát belementünk egy háborúba. Egy bűnös háborúba, amely idegen érdekeket szolgált. Azt kellett hazudnia a gleichsehaltolt magyar sajtónak, (Faragó L«U*i© (szdj: lie szívesen csinálta!) hogy nekünk a Donnál kell védenünk a magyar határokat. Közben okozói voltunk határainkon túl sok pusztulásnak és rombolásnak, sok könnynek és fájdalomnak. Aztán fordult a kocka. A Vörös Hadsereg vezérkarának taktikai fölénye, magának a hadseregnek naponként növekvő ereje mellett a gőgösen legyőzhetetlennek hirdetett hitleri Németország recsegett-ropogott, és szemmel láthatólag kétségbeesetten várta végzetét. Ekkor érkezett a Vörös Hadsereg hazánk területére. A katonai helyzetet már a nyilasok is menthetetlennek minősítették. Október 15-én elhangzott a volt kormányzó szózata. Ekkor mint megszállottak, őrjöngve vették át a hatalmat az ország árulói és Németország utolsó védelmi vonalát lépésről-lépésre, tehát a teljes pusztulásig védték a felszabadító Vörös Hadsereg ellen. A Tiszántúl akkor már szabad volt és a Duna-Tisza köze is. Akik ott voltunk, tapasztaltuk, hogy a Vörös Hadsereg győztesen, de „ nem ellenségként érkezett hozzánk. (Ügy van! a kommunista párton.) Az első hatalmas baráti gesztust akkor élveztük, amikor a Vörös Hadsereg lehetővé tette, hogy nemzetgyűlésre ülhessünk Össze s független magyar nemzeti kormányt választhassunk. (Taps a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék tudomásul venni, nem bosszút álltak, amitől annyira féltünk, hanem szóbaálltak velünk, sőt felemeltek. Nemzeti függetlenségünket biztosították akkor, amikor Budapest és Dunántúl ellenségként még konokul védekezett. Amikor megválasztása után a nemzeti kormány bizalma '•• a Szovjetunióhoz fordult, hogy elsősorban tőle és rajta keresztül a Szövetséges Nagyhatalmak kormányaitól fegyverszünetet kérjen, már másnap megérkezett a válasz. A válasz kedvező volt. így már december 28 án különvonaton indult a fegyverszüneti delegáció Moszkvába. De, úgy látszik, még nem volt elég a nagylelkűségből, a Szovjetunió kormánya még nagyobbnak mutatkozott, mint amilvennek eddig megismerhettük. Jassy tájékán, a romokban heverő falvak, városok között száguldott vonatunk, amikor Szuszéjkov vezérezredes, aki velünk együtt utazott, komor hangon közölte velünk, hogy a Vörös Hadsereg utolsó kísérletet tett Budapest megmentésére. E célból parlamentereket küldött a vedelem parancsnokához. A parlamentereket meggyilkolták." (Felkiáltások: GyaWzoí! Gazemberség.r — Büehler József (szd): Gyilkosok!) Példátlan esete a gonoszságnak, kegyetlenségnek 10*
