Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-4

Az ideiglenes nemzetgyűlés 4. ülése Î945 szeptember 6-án, esütörtokÖn. 6á fognak állni. (Taps a Ház minden oldalán.) A kormány eddig is súlyos milliókat áldo­zott az ipar talpraállítására. Ez helyes, azon­ban a kormány által nyújtott kölcsönök: nem lehetnek, nemzeti ajándékok és véget kell vetni annak a rendszernek!, hogy az üzemek csak úgy induljanak meg, ha a kormány előbb sok­milliós kölcsönt ad. (Ügy van! tlgy van! Taps a Ház minden oldalán.) Helytelen lenne és a népi demokrácia lé­nyegével ellenkeznék, ha az ország anyagi ere­jét akkor, amikor a dolgozók nyomorognak, olyanok anyagi megerősítésére használnák fel» akik közüil igen sokan nem értenek egyet a népi demokráciával. (Úgy van! TJau van!) Márpedig mi, szakszervezetek, kijelentjük azt, — akár tetszik egyes igen előkelő állású és befolyású uraknak, akár nem — mi ezen a magyar földön népi demokráciát akarunk és fogunk megvalósítani. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán-) Meg kell említenem itt, a nemzetgyűlésen, mint a legilletékesebb helyen, az elhagyott üzemek sorsát. Megengedhetetlen jelenségek tapasztalhatók e téren és az ország tele van suttogással. Sokmilliós, sőt sokszázmilliós ille­téktelen jövedelmekről tudnak, amelyekhez egyesek az elhagyott javak kimérése útján ju­tottak. Az elmenekült fasiszta, reakciós gyáro­sok az egész nemzetet károsították meg, ezért ittmaradt javaik ne egyesek illetéktelen meg­gazdagodásának legyenek forrásai (Élénk he­lyeslés és hosszantartó nagy taps a Ház min­den oldalán.), hanem elsőisorban vegye át őket az állam, a közületek, vagy az erre a célra a munkásokból alakított ipari termelő szövetke­zetek. (Élénk helyeslés és nagy taps a Ház minden oldalán.) A magyar ipari munkásság sok évtizedes küzdelme alatt nemcsak a maga jólétéért küz­dött, hanem a mezőgazdasági népességéért is, ezért a földreform létrejöttét örömmel láttuk, annafc^ tudatában, hogy a népi demokratikus fejlődés legfőbb akadályát, a magyar nagy­birtokot eltüntettük a fejlődés útjából. (Taps.) Mi, szakszervezetek, örömmel köszöntjük a két munkáspárt között létrejött együttmű­ködést, melytől nemcsak a szakszervezetek to­vábbi megerősödését, hanem a magyar demo­krácia, megerősödését is várjuk, (laps a Kom­munistapárton, a szakszervezeti képviselőknél és a szociáldemokratapárton.) A t kormány gazdasági politikájának hiá­nyosságait az előttem szólók már iszóvátették. Én csak azokra az egészségtelen, meg nem en­gedhető jelenségekre akarok rámutatni, ame­lyek az egyes minisztériumok között fennálla­nak, arra az egészségtelen versengésre, amely igen sokszor akadálya annaki hogy egyes szükséges intézkedések idejében létrejöjjenek. Feltétlenül ki ^kell küszöbölni a minisztériu­mok közötti egészségtelen versengést. Az elnök úr tegnapi megnyitójában azt mondotta: csak annak van joga kritizálni, aki nekigyürkőzve dolgozik. Mi, szervezett munká­sok, igazán nekigyürkőzve dolgozunk az or­szág újjáépítésén (Taps-) és emellett még éhe­zünk is eleget. A mi kritikánk tehát jogos. De ha csak annak van joga kritizálni, aki űoífifo­zik, akkor annak kritikáját viszont mindienki nek meg kell szívlelnie és meg kell fogadnia. (Taps.) Végül kijelentem, hogy mi a kormány szo­ciálpolitikájával egyetértünk, azt helyeseljük, csak azt kérjük, hogy szociálpolitikai intézmé­nyeink mai nagy lerongyoltságunkban még nagyobb anyagi támogatást kapjanak, hogy pótolni tudják a fasiszták fosztogatásait, rab­lásait, hogy teljesíteni tudják a reájuk há­ramló, mind fokozottabb feladatokat. Azt hiszem, mindenki természetesnek tartja, hogy mi, szervezett munkások súlyt ve­tünk árral, hogy .külpolitikánkban a szovjet­magyar barátság érvényesüljön elsősorban. (Nagy taps.) Ezt nemesak azért hangsúlyoz­zuk, mert a szovjet Vörös Hadsereg szabadított fel a fasiszta iga alól betanünket, nemcsak azért, mert nagy szükségünkben a Szovjetunió volt az, amely elsősorban, sietett »segítségünkre, ha­nem azért is, mert a magyar nemzet jövőjét csak a szomszédos, irántunk baráti nemzettel való együttműködésre építhetjük fel. (Nagy taps a kommunista és a szociáldemokrata pár­ton.) ' Súlyt helyezünk arra is, hogy a körülöt­tünk élő népekkel is tovább mélyítsük a jóvi­szonyt. A magyar szervezett munkás büszke arra, hogy a szakszervezetek külföldi összeköt­tetései igen nagy mértékben járultak hozzá, hogy kiemelkedjünk abból a politikai elszige­teltségből, amelybe bennünket a fasizmus ta­szított. (Taps.) Azok a meleg baráti szálak és . kapcsolatok, amelyek bennünket összefűznek a román, a jugoszláv és az osztrák szakszerve­zetekkel, biztosítékai annak, hogy a népeink között fennálló jóviszony még jobban el fog mélyülni. Döntő lépést jelent e téren a közel­jövőben Parisban megnyíló nemzetközi szak­szervezeti világkongresszus, ahol a magyar szakszervezeteknek!, a magyar szervezett mun­kásságnak módja és lehetősége nyílik a ma­gyar népért szót emelni, (Taps a Ház minden oldalán- — Egy hang a szociáldemokrata pár­ton: Nem először a történelem folyamán!) Utoljára teszek említést, bár elsősorban kellett volna megemlékeznem róla, arról a kül­döttségről, amelyet nagy szeretettel vár a ma­gyar munkásság, a Szovjetunió, a szovjet szak­szervezetek küldöttségéről. (Taps «_ kommtâr nista párton és a szakszervezeti képviselőknél.) Mi szakszervezetek minden erőnket az alkotó, a teremtő munkára fordítjuk és mindlen he­lyen, ahol képviselőink megjelennek, ennek ér dekében emelünk szót s az új magyar nemzet­gyűlésben is ennek szellemélben kívánunk dol­gozni. (Általános élénk éljenzés és taps. — A kommunista, a szociáldemokrata és a szakszer­vezeti képviselők felállva tapsolnak.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A külügyminisz­ter úr szólásra jelentkezett, mert külpolitikai nyilatkozatot kíván tenni. (Halljuk! Halljuk!) Gyöngyösi János külügyminiszter: T. Nem­zetgyűlés! (Taps. — Halljuk! Halljuk!) A mi-. nisztterelnök úr beszámolójához felszólaló ösz szes képviselők, összes pártvezérek érintettek egy problémát, amely fájó sebe a magyar poli­tikai életnek, de az egész magyarságnak is. Ügy érzem, t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar kormány nem mehet el e probléma mellett anélkül, hogy azt leplezetlenül fel ne tárná a nemzetgyűlés előtt (Halljuk! Halljuk!) és ni rögzítené le a maga álláspontját ebben a kér­désben. (Halljuk! Halljuk!) De nem hagyhatja szó nélkül a magyar kormány azt sem, hogy az országon kívül több százezer magyart ma mindennap az a veszély fenyegeti hogy ván­dorbot, sőt koldustarisznya jut osztályrészéül,­mint ahogyan már osztályrészéül is jutott, az országon belül pedig több tízezer szlovák ma­gyar állampolgár nyugalmában és létében , van fenyegetve. (Úgy van! Ügy van!)

Next

/
Thumbnails
Contents