Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-4
r Àz ideiglenes nemzetgyűlés 4. ülése polgára •— s itt állampolgárokat értünk ezen a kifejezésen — áthatva a demokrácia szellemétől, elfogulatlan tárgyilagossággal vesz részt a választáson, legyen szavazó, szavazatszedő vagy ellenőrző közeg, akkor a nem tökéletes törvény^ is garantálhat ideálisan demokratikus választást. (Ügy van! Ügy van! a demokrataVárion.) *••• *; A mi fiatal demokráciánk most fog valóban vizsgára állni a nagyvilág előtt. Mi a magunk részéről is mindent el kívánunk követni, hogy ez a vizsga egy szabad és tiszta választás Dan fényesen sikerüljön. A kormány minden eddigi ténykedése közül kétségtelenül a földreform volt a legnagyobb norüerejű. (Ügy van! Ügy van!) .Pártunk a polgári demokrácia pártja, következésképpen nemcsak a városi lakosságot foglalja magában, hanem mindazokat, akik a polgári demokrácia életformáját bárhol az országban magukévá teszik. Nem lebet tehát azt monaani, hogy a földreform kérdése nem érintene minket is éppen olyan közelről, mint bármelyik más pártot. Minden más szemponton felül is azonban a földreform ügye az egész országot érintő nemzeti ügy, (Ügy van! Úgy van!) annak megolüása mindenkit érdekel, aki az ország sorsát szívén viseli. (Helyeslés.) Elismeréssel adózunk a kormánynak azért a bátorságért és gyorsaságért, amellyel ehhez a sokszázaaos súlyos kéraéshez hozzányúlt. Ugyanakkor várjuk a kormánytól, hogy megfelelő újabb javaslatokat tesz a földreformnak és a. vele kapcsolatos ügyeknek a további egészséges és az ország gazdasági érdekeit is figyelembe vevő kiegészítését illetően. A részletekre vonatkozóan itt is fenntartjuk magunknak a további hozzászólás jogát. Ez az ideiglenes nemzetgyűlés, amely ma itt. ülésezik, rendkívüli időkben és rendkívüli körülmények között született^ meg. A régi keretek felbomlása és ama békés forradalom következtében, amely hazánkban részben lejátszódott, részben ma is folyik, vissza lehetett és vissza is kellett térni minden demokratikus közhatalom ősforrásához, a néphez. (Ügy van! Ügy van!) Ha nem is rendes ós titkos választások útján. — és ezért van szükség most választásokra — de kétségtelenül a megnyilvánuló népakarat küldötte be képviselőit ebbe a nemzetgyűlésbe. Ezeknek a képviselőknek a beküldése, hitünk szerint, nem mindenütt történt meg pontosan abban az arányban, ahogyan a szabad és titkos választások során várhattuk volna. (Helyeslés és taps a demokratapárton.) Ebben a részben pártunk is úgy érzi, hogy nekünk is volna felpanaszolni valónk. Pártunk viszont hangsúlvozni kívánja azt is, hogy ezt az Ideiglenes Nemzetgyűlést a maga részéről is teljes jogúnak ismeri el és végzett munkáját, különösen a fasiszta törvényeknek eltörlését és demokratikus törvénytárunk és államiságunk alapjainak megteremtését külön is igen eredményesnek tartjuk. Akik az elmúlt nehéz időkben szenvedések és megpróbáltatások között harcoltak a demokráciáért, manapság néha felvetik a kérdést, ez-e az a demokrácia, amelyet vártak, amelyért vérüket ontották és amelyről ábrándoztak. Nézetünk szerint ezt a kérdést valójában így fely tenni nem lehet. Olyan volna ez, mintha valaki szétnézne itt,'Budapesten és azt kérdezné magától, vájjon ez-e az a Budapest, amely az ő szívének legszebb városaként lebegett mindig szemei előtt itthon és külföldön, álmában vagy 1945 szeptember. #-dw, csütörtökön, 61 ébren álmodozva. Budapestet mai állapotában csak az értékelheti igazán, aki közvetlenül az ostrom után is látta: az tudja, hogy a náci hordák ostoba és értelmetlen harcai következtében rommá lőtt szépséges fővárosunk milyen óriási utat tett meg, mennyi munkát teljesítettek és a lehetetlenségek és csodák milyen sorát -valósították meg, amíg,romhalmazból a mai élhető várossá változott. Természetes, hogy a mai magyar demokrácia sem az még, amivé lennie kell. Termesze les, hogy vannak gyermekbetegségei, amelyekből ki itell lábolnia, egészségtelen kinövései, amelyeket le kell nyesni, félrelépései, amelyek néha vészeüelmes útra visznek, de megvan benne minden lehetőség arra, hogy igazi demokráciává fejlődjék, olyan demokráciává, amelyet előbb vagv utóbb a világ minden demokratikus ál Lama a magáéval egyenrangúnak ismer el. Ez a nép Kossuthék demokráciájában már száz évvel ezelőtt jelentkezett a világ ítélőszéke előtt. (Taps a demokrata párton.) Volt idő. amikor a magyar demokrácia harcosai és vértanúi mutattak példát az egész világ előtt arm, hogy kis nemzet is lehet mintaképe a demokráciának. (Lelkes taps a demokrata és a kisgazdapárton.) Ez a világ akkor nemcsak megértéssel, hanem lelkesedéssel is fordult a magyar demokrácia felé. A száz esztendővel ezelőtt elvetett mag mostoha viszonyok között valójában csak most fog kicsírázni és egyedül rajtunk múlik, hogy egészséges termő fává erősödjék. A demokrácia azonban egymagában véve nem cél, hanem eszköz és ennek az országnak mi lehetne más a célja, mint az, hogy nemzeti hagyományait követve, a magyar szabadságharcok példáiból okulva, ismét annak a népnek legyen otthonává, amely annyi évszázadon át harcolt a szabadságért és függetlenségért. (Taps a demokrata párton.) Amit azonban a múltban ez a kis nép mindig egy-egy nagyhatalom nyomasztó túlsúlya ellen egyenlőtlen fegyverekkel vívott harcban csikart ki magának, azt most a háborúban győztes nagyhatalmak támogatásával érheti el, (Taps.) mert míg régen egy-egy győztes nagyhatalom mindig beleesett abba a hibába, hogy győzelmét elnyomásra és önkényuralomra használja fel, addig a világtörténelem legteljesebb győzelmét arató mostani nagyhatalmak ennek éppen az ellenkezőjét akarják: nem szolgaságra, hanem öntudatos, szabad és független, demokratikus életre intenek bennünket. Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, -és mi különösen nem fogunk megfeledkezni róla, — hogy ugyanaz az orosz nagyhatalom, amely most felszabadított minket, (Taps.) Európa történelmének egyik legfeszültebb időszakában, 1849-ben zsákmányolt magyar zászlók hiaznküldésével 63 mutatott nekünk példát arra, (Taps.) hogy a nagy Oroszország azt várja a kis Magyarországtól, hogy miként 1849-ben, most is tudjon demokratikus, független és szabad életet élni és azért minden áldozatot meghozni is. (Taps.) Ezt az igen baráti és nagyon mélvértelmű gesztust, sajnos, az előttünk iáró Magyarország vezetői nem honorálták, elkövették azt az ostoba és nevetséges lépést, hogy ők üzentek hadat a nagy Szovjetbirodalomnak. Ennek ellenére a mi nagy szomszédunk, a Szovjetorosz Birodalom utána is és a háború befejezése után is számtalan példáját mutatta megértésének, barátságának és segíteni akarásának, ezek között nem utolsó sorban hadifoglyaink hazabocsátásával. (Nagy taps.) Mindezeket mi sem úgy, mint magyarok, sem
