Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-2
Az ideiglenes nemzetgyűlés 2. ülése zott ifjak, a mindenükből kifosztott és agyongyötört arcú családapák 1 ? Vájjon szóljak-e arról, hogy mögöttem felsorakoznak az embertelen nácik és bérenceik szadista kegyetlenségei által megcsúfított ifjak és vének, nők és gyermekek? Avagy említsem-e a bizonytalan sorsra elhurcolt embereket, akiknek egy része a hamvasztó kamrákba került? Avagy idézzem-e az önök emlékezetébe azokat, akik örök mementóként állnak mögöttem és tetemrehívást követelnek az igazság nevében vértanuknak feláldozott testvérekért? »Infandum regina iubes renovare dolorem-« 81 És egyben egy új jelszót leszek bátor a köztudatba vetni a »Justice for Hungary« sokat hangoztatott jelszava pótlására, a világ közvéleménye előtt is kedveltté vált jelszót: »Justice for Jews«. 82 (Zaj. — Felkiáltások: Magyarul!) i Ugyanakkor azonban képviselem és védelmembe^ veszem az egyik küldött társam által bizonyára csak a szónoklat hevében annyira lehurrogott, mondhatnám megbántott középosztályt, mint amelyik most a vajúdás korszakát éli. Éspedig mind a régit: kisiparos, kiskereskedő, kis- és középbirtokos rétegét, mindpedig az újat: a köz- és magántisztviselők, orvosok, ügyvédek és írók, művészek rétegét. De mögöttem áll minden pártonkívüli demokrata is a szó igazi és nemes értelmében. A vezető nélkül lévő nyáj össze-vissza kódorog és nem találja helyét. Ahol sok az ember, de kevés a fej, ott nem lehet egészséges elhatározásokat foganatosítani és ott nincs meg a tekintély sem. A 18-as éveket követő zavaros idők kisiklása szintén ennek tudható be és ezért hibáztatják olyan gyakran és nem minden ok nélkül a magára maradt középosztályt. Ma azonban más^a helyzet. A magához tért, ripvanwinklei álmából felébredt polgárságot az osztályöntudat és demokrata gondolat Ariadnefonala segítségével igenis ki fogjuk vezetni a labirintusból. 8 B Ma mindenki fülébe az »egyesült erővel«"* jól bevált jelszavát fogjuk dörögni és ezért nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy az osztályharcok konkolyát hintsük el egymás között: nem harcot egymás ellen, hanem békét akarunk egymás között. Ma már' világos, hogy csakis egy cél lebeghet mindenki előtt: a haza érdeke mindenekelőtt és fölött. Ez előtt el kell törpülnie minden párt-, minden önös-, egyéni érdeknek. Mindent az előbbi szent cél szolgálatába kell állítani. Ma már Longfellow vándorának szent fáklyáját fennen lobogtatva, az összetartásösszefogás szent hegyére kell törekednünk, hogy 'fennen hangoztatnassruk: Excelsior!' 18 Igen tisztelt Ideié-lenes Nem7,etgyűlés! A haza még mindig veszélyben van ! Nagyon kérem tehát a különböző pártok tagjait és különösen a már említett küldött társamat* ne bántsuk egymást, ne marakodjunk, mert most minden emberre, fajra, felekezetre és társadalmi elhelyezkedésre való tekintet nélkül szükség van, mindenkire, aki magyarnak érzi és valüa magát és a hazáért áldozatot hozni tud, képes és akar. Nyújtsuk egymás felé a kibékülés és öszszefogás áldó jobbját, hogy egymást támogatva ki tudjuk menteni hazánkat a mélypontból; ahova vezetőinek gonoszsága süllyesztette, hogy újból ma érához térhessen aléltságából, amelybe a fasiszták sisera hada döntötte. _ Nem szabad engednünk,' hrjjr & szent egy Í9U december 22-én, pénteken. 31 séig templomát egy új Herostratos 86 lángba ba* rítsa és elhamvassza» vétót kell feléje kiáltani. Népünk ebben a háborúban a vezetők önző vaksága, feneketlen gyűlölködése következtében nagyon sokat szenvedett. Mindenképpen arra kell tehát törekednünk, hogy a győztes Vörös Hadsereg baráti és segítő jobbját megragadva, vállvetve harcoljunk a német elnyomók zsarnoksága ellen. Nem lehetünk eléggé hálásak az önálló magyar és nemzeti hadsereg felállításának eszméjéért, hogy a nácik és bérenceik alávalóságát, országunk romlásba döntését és javaink elpusztítását megtorolhassuk és, hogy kiűzhessük őket az országnak még a kezükben lévő csekély rés-zéből. Utána újból meg kell kezdenünk a nácik és harci cselekményeik által okozott károk helyreállítását. Nagyon jól tudjuk, igen tisztélt Nemzetgyűlés, — és ezt Sztálin marsall a vörös forradalom 27-ik évfordulója alkalmával mondott beszédében kifejezetten hangsúlyozta is — hogy nem akarnak bennünket leigázni: »A Szovjetunió népei a határokon túl^ lévő országok népeinek jogait és függetlenségét tiszteletben tartják és mindig kifejezésre juttatták készségüket arra nézve, hogy a szomszédos államokkal békében és barátságban éljenek.«' 7 Ide csak azért jöttek, hogy a német rablók ere^ jét megtörjék és hogy minél előbb befejezhessék a háborút Igen tisztelt Ideiglenes Nemzetgyűlés! Nem véletlennek, hanem a sorsot irányító kezek tudatos munkájának tudom be, hogy a régi idők szabadságharca hőseinek égisze alatt folyik az ideiglenes nemzetgyűlés ülésezése. Bátorítóan tekintenek le ránk a szabadság ^zent eszméjének harcosai és helyesléssel fogadják az új szabadságharcra buzdító zászlóbontás tényét, szinte mondhatnám Kossuth július 11-iki beszédéből: »Annví energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban » Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg.« 88 A miniszterelnök úr expozéját elfogadjuk és teljes erőnkből támogatjuk az új kormány munkáját abban a reménybem hogy ezzel megteremti az új, demokratikus és független Magyarország alapjait. Ámde naeryon kérjük, hogy rólunk ne határozzanak nélkülünk,- a mi megkérdezésünk nélkül, mert mi számottevő tömeget képviselünk. t Hiszem és remélem, hogy Magyarország ezekből a vészes időkből és az elfövendő küzdelemből, mint a »porából /megéledt phönix« fog felemelkedni, hosrv újból megkezdhesse országépítő szent munkáját. Éljen az új. demokratikus és független Magyarország! (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Vörös Vince jegyző: Oszip István, a Szabad Szakszervezetek kiküldöttje. Elnök: Oszip István nemzetgyíílési tag urat illeti a szó! Oszip István (szsz): Tisztelt Ideiglenes Nemzetgyűlés! A szabad szakszervezetek küldötteinek megbízásából szólok a kormány nyilatkozatáho& (Halljuk!) Azoknak a szabad szakszervezeteknek . megbízásából, amelyek csak 25 évre visszatekintve, a reakciós uralom elnyomatásából, azt lehet mondani, gyökérig letaposódtak. A kormánynyilatkozat elsősorban kijelenti: újjáépíteni az országot a romokból, be kell fejezni győzelmesen a háborút, hogy mindenki számára, aki e hazában sokat szenve-
