Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-2

26 A» ideiglenes nemzetgyűlés 2. ü kezesre hivatott demokratikus népbíróságok szervezését. (Ügy van!) Erélyes és erős, nem gyámoltalan és magatehetetlen demokráciát akarunk, hanem olyat, amelyben nincs helye az ország, a haza ellenségeinek. De erős demokráciát tisztán rendőri vagy bírói eszközökkel elérni és biztosítani nem leihet. Az a demokrácia igazán erős, amelyet a nép erős karja véd. Nem utolsó sorban azért akarunk mi, kommunisták, földreformot, hogy a magyar demokráciát a magyar néptömegek oltalma és védelme alá helyezzük. (Taps.) A földreformmal kapcsolatban engedjék meg, hogy pártom nevében két elvi természetű megjegyzést tegyek. Az első, — és ezt nem felesleges éppen nekünk» magyar kommunistáknak leszögeznünk az ország színe előtt — mi olyan földreformot akarunk, amely az igényjogosultaknak telekkönyvileg bekebelezett magántulajdonként juttatja a földet, (Viharos taps és éljenzés.) mellyel az'új tulajdonos szabadon rendelkezik. (Éljenzés és taps.) A másik megjegyzésem: tudjuk, hogy^ az állatállomány megtizedelődése és egyéb háborús pusztítások következtében ma a magyar mezőgazdaság igen súlyos helyzetben van. Tudjuk azt is, hogy ezek a körülmények megnehezítik a földreform végrehajtását és mégis azt. mondjuk: a földreformot végre kell hajtani, sürgősen, ezeknek a kétségtelenül fennálló nehézségeknek ellenére, ezeket leküzdve. (Ügy van!) Minél gyorsabban hajtjuk végre a földreformot, annál hamarabb fogjuk meggyógyítani a háborúejtette sebeket a magyar mezőgazdiaságon, mert akkor a földműves tömegek a maguk földjén, tehát kettőzött igyekezettel fognak segíteni a gyógyítás munkájában. Van a Magyar Kommunista Pártnak egy szava a magyar értelmiség felé, — hangsúlyozom: az értelmiség — és nem a középosztály felé, amelyről itt a vita folyt és amelyet — azt hiszem — az úgynevezett történelmi középosztállyal, a gentry-vel kell azonosítani. (Ügy van!) Különbséget kell tenni a magyar értelmiség és a között a gentry között, (Zajos éljenzés.) amelyről, azt hiszem, sok joggal leihet elmondani, hogy országvezetésre nem bizonyult túlságosan alkalmasnak. (Egy hang: Egyáltalában nemt) De nem erről a gentryről van szó, hanem a magyar értelmiségről és újra hangsúlyozom, ne azonosítsuk a kettőt. Kell bírálni a magyar értelmiséget is sok minden mulasztásért, sőt bűneiért is, ugyanúgy, mint ahogy a legtöbb magyar társadalmi osztályt és réteget lehet és kell is bírálni. (Ügy van!) De az az egy bizonyos, hogy új Magyarországot értelmiség nélkül, vagy ellene, felépíteni nem lehet. (Éljenzés és taps.) Az értelmiségnek nem a vádlottak padján, hanem a magyar demokrácia táborában, a magyar nemzeti egységfrontban van a helye. (Ügy van! — Éljenzés.) Ismétlem, sok hiba terheli ezt az értelmiséget, de Móricz Zsigmond, Szentgyörgyi Albert, Bartók Béla, József Attila, Illyés 'Gyula nevei bizonyítják,

27 hogy a Bolyaiak, P&tőfiek, Adyak és Eötvös Lórándok faitájának nem szakadt magva. (Ügy van! — Éljenzés.) Tény, hogy a magyar értelmiség legjobbjai , az utolsó években próbáltak a nép felé fordulni, keresték az útját a népi, nemzeti újjászületésnek. Hogy ezek csak kivételek voltak? Hát akkor itt az ideié, hogy ezekből a kivételekből szabály legyen! (Ügy van!) A .demokratikus Magyarországot a néppel egytitfchaladó értelmiség, orvosok, tanárok, mér1944 'deceml&r ZZ-én, pénteken. nökök, tisztviselők tízezrei nélkül felépíteni nem lehet és nem tudjuk. (Ügy van!) És ahogy a gyár nem lehet meg mérnök nélkül, úgy nem lehet meg a hadsereg tisztikar nélkül. (Zajos éljenzés és taps.) Már pedig akarunk új magyar nemzeti haderőt minél előbb, mennél sürgősebben. Szinte türelmetlenül várjuk a magyar nemzeti hadsereg megszervezését, mert szégyenpír futja el arcunkat arra a gondolatra, hogy Magyarország felszabadítását a német iga alól esetleg nélkülünk végzi el a Vörös Hadsereg. A magyar szabadságharc megvívrá" sá'hoz magyar hadsereg kell, de ennek szabadságharcos, demokratikus szellemmel átitatott hadseregnek kell lennie. (Éljenzés és taps.) Olyan hadsereget akarunk, mely valóban megérdemli a »honvédség« nevet, (Ügy van!) amelyet soha többé ne lehessen felhasználni arra, hogy idegen érdekekért, idegen földre viszik meghalni zsoldos szolgálatban. Egy ilyen hadseregben mi, kommunisták, teljes erőnkkel fogjuk támogatni a tisztikar tekintélyét, a katonai fegyelem szilárdságát. (Viharos éljenzés és taps.) Kijelentem nártom nev'ében, hogy a hadsereg szervezésénél fenntartás nélkül támogatni fogunk egy olyan tisztikari mely Damjanich és Auliöh, Nagy Sándor" ós Pöltenberg, Klapka és PerczeF

8 haigyomá/ nyainak szellemében nevelődik és születik újjá. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ami az ideiglenes nemzeti kormány nyilatkozatának külpolitikai részét illeti, mi is egyetértőleg a miniszterelnök úrral, a fegyverszünet lehetőleg sürgős megkötését tartjuk a legfontosabbnak. De az új külpolitikához nem elegendő megkötnj a fegyverszünetet, sőt az sem elegendő, hogy megindítjuk a "németellenes szabadságharcot. Szükség van egész külpolitikai gondolkodásunk újjászületésére, örömmel üdvözlöm az előttem felszólalt képviselőtársam, Kovács Béla kisgazdapárti kiküldött megjegyzéseit éppen ebben a vonatkozásban: a magyar sovinizmus, a reakciós magyar sovinizmus ellen való állásfoglalását. Igenis, szükség van arra, hogy egyszersmindenkorra szakítsunk a soviniszta, imperialista politikával. Rá kell térnünk végre a magyar nemzeti külpolitikára. Szakítanunk kell azzal a reakciós magyar nagyzási mániával, amelynek szószólói azt hirdették, hogy nekünk, kis, 11 milliós népnek kell uralkodnunk a Dunamedencében, hogy csak mi vagyunk itt hivatottak államalkotásra, rajtunk kívül senki más. • Szakítanunk kell azzal a soviniszta gondolkodásmóddal, mely nem akarta elismerni a szóm; szédos szláv népek nemzeti egységre és állami önállóságra való jogát. A magyar soviniszták erőszakkal akartak a magyar állam kereteibe kényszeríteni más nagykorú riépeket és közben el akarták hitetni a világgal és a magyar néppel, hogy például a szerbek saját jószántukból élnek velünk közös államban. A bácskai vérengzések, az újvidéki tömeggyilkosságok értelmi szerzői és végrehajtói azután a magyarság és a nemzetiségek közötti »megértésről« szavaltak. Ezzel az önáltató soviniszta reakciós külpolitikával egyszersmindenkorra szakítanunk kell, mert ez kergetett bennünket a német hódítók karjaiba. "(Eny hana: Semmi más! — Üav van!) Êz a külpolitika akarta elhitetni velünk, hogy Hitler jóvoltából elért múló sikerek országgyarapítást ielentenek, pedig a valóságban országvesztésről volt szó. (Ügy van!) Ezek helyett a reakciós soviniszta úgynevezett nagymagyar ábrándolr helyett végre a / /