Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-8

Az ideiglenes nemzetgyűlés 8. ülése rasztpárton és a kommunistapárton, taps a szociáldemokratapárton és a szakszervezeti képviselőknél.) Azt hiszem, joggal elmondhat­juk, hogy a Magyar Törvénytár első igazán demokratikus választójogát megalkottuk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Amint a vita mutatta, voltak, akik a javas­latnak, most már törvénynek egyik-másik ren­delkezésével nem értettek egyet, de azt senki kétségbe nem vonta, hogy olyan demokratikus tervezetet nyújtottunk be és olyan demokrati­kus törvényt hozott meg a nemzetgyűlés, ame­lyet joggal és nyugodtan mutathatunk fel a világ előtt Kifelé is felmutathatjuk, hogy a választásba a legdemokratikusabban meghozott előfeltételekkel megyünk bele, tehát úgy kezd­jük, úgy indulunk, hogy alapos reményünk van arra. hogy ez a választás valóban a magyar nép akaratát fogja kifejezni. (Rákosi Mátyás (kp): Ügy van!) Azt hiszem, azt is joergal megállapíthatjuk, hogy jó munkát végeztünk és gyors munkát végeztünk. Nem dicsekedni akarok ezzel, ellen­ben rámutatok arra, hogy az a munka, ahogyan ezt a törvényjavaslatot elkészítettük és aho­gyan törvényerőre emeltük, igen kitűnő és jó példája volt annak, hogy a pártok, a kor­mány és a nemzetgyűlés hogyan tudnak az adott ideiglenes és nehéz körülmények közt is jól együttműködni. (Ügy van! a parasztpár­ton.) Azért tartom szükségesnek, hogy erre külö­nösen rámutassak, mert gyakran hall az em­ber felelőtlen hangokat, hogy alkotmányos­ságunk tökéletesen felfordult, az állami főha­talom gyakorlása egyáltalán nincs megnyug­tató rendben. Helyesnek tartom tehát, hogy éppen erre a példára mutassak rá: amikor egyik legfontosabb közjogi alaptörvényünket kellett az új demokratikus állam számára megalkotni, akkor gyorsan, nagyobb ellentétek nélkül, ille­tőleg mindenesetre demokratikusan létrejött megegyezéssel jutottunk eredményre és így együttvéve gyorsan, rövid idő alatt egy komoly és nagy munkát ^el tudtunk végezni. Annál fontosabb és annál komolyabban számításba veendő ez, mert amikor elkezdtük ezt a mun­kát, bizony még nagy ellentétek állottak fenn, amelyeket ki kellett egyenlítenünk. A legteljesebb elismeréssel kell itt szólnom a pártok együttműködéséről, mind a pártok fe­lelős politikai vezetőinek, mindpedig szakértői­nek együttműködéséről. Amikor a legnehezebb ellentétek előtt is álltunk, akkor is volt annyi türelem, mértéktartás és fegyelmezettség min­denkiben, hogy a megegyezést hiba nélkül, igen hamar létre tudtuk hozni. Az így meghozott torvény — azt hiszem senki nem kételkedik benne — minden előre­látható garanciáját tartalmazza a választás tisztaságának. Messzemenően gondoskodtunk az eljárás minél demokratikusabb végigvezeté­séről. a büntetőjogi szankciókról, a választá­sok érvényessége feletti bíráskodás^ feltétlenül demokratikus szervéről és az eljárásnak rész­leteiben is legdemokratikusabb menetéről, úgy­hogy mindenesetre nyugodtan elkönyvelhetjük: megtettünk előre mindent, amit egy törvény­ben megtenni lehet annak érdekében, hogy ez a választás jó legyen, tiszta legyen és 'vilá­gosan fejezze ki a magyar nép akaratát. Nem akarok kitérni az elől a kérdés elől. amelv nyilván mindenkiben él és felmerül, hogy mi lesz a végrehajtással. Nyilvánvaló, hogy nagyon jó törvényt is lehet rosszul végre­hajtani és ebben az esetben különösen fontos az a körülmény, hogy-a végrehajtás körül is mcg­1945 szeptember 13-án, csütörtökön. léi legyenek mindazok a garanciák, amelyek biz­tosítják a népakaratnak szabad és helyes meg­nyilvánulását. A pártok kifejezést adtak* abbeli szándé­kuknak, hogy ezt a választást komolyan és fe­lelősen fogják fel és fegyelmet ismernek, kö­telezőnek ismerik magukra a pártok együttmű­ködésének szabályait és ki-ki a maga részéről vállalta azt, hogy azokat az erőket, amelyek pártja oldaláról esetleg elszabadulhatnának és így a választás folyamát megzavarhatnák, minden erejével és felelősségével fékentartja. Ezekhez a deklarációkhoz nincs mit hozzá­tennem. E nyilatkozatok komolyak voltak és nyilván komoly tényezői lesznek annak, hogy valóban nem egy féktelen, elszabadult válasz­tási hadszíntér lesz az ország, hanem az ügy komolyságához és azoknak az érdekeknek fon­tosságához képest, amelyek itt szóbanforog­nak, olyan komoly és fegyelmezett választási eljárás folyik le az országban, amilyent az az ügy megkíván, amelyre ennek a választásnak az eredménye megy. De lényegében nem erről akarok most be­szélni, hanem a közigazgatásról és a rendőr­ségről, az állami szervezetnek arról a két in­tézményéről, amelyeknek a választások kérdé­seiben tanúsított magatartása különösen fon­tossággal bír. Nem akarom azt mondani, hogy akár az egyik, akár a másik apparátusunk tö­kéletes, sőt magam is a legnagyobb mérték­ben és a legkomolyabban tisztában vagyok azokkal a hiányosságokkal, hibákkal, amelyek akár egyik, akár másik apparátusunkban fel­lelhetők. Ne beszéljünk azonban külön az egyikről vagy a másikról, mert mind rendőr­ségünknek, mind közigazgatásunknak még ko­moly, súlyos gyermekbetegségei vannak, ame­lyek már csökkenőben vannak ugyan, de két­ségtelenül megvannak és még nem állíthatom, hogy akár rendőrségünk, akár közigazgatásunk kifogástalanul tökéletesen és jól végzi munká­ját. Mindkét szervezetnél jó azonban, ha tisz­tában van az igen t. Nemzetgyűlés azzal, hogy hogyan folyik ott a munka, és ezeknek az in­tézményeknek a szemléleténél soha nem szabad elfeledkezni azokról a történeti körülményekről, amelyek létrehozták és arról a fejlődési fokról, amelyen most állanak. Amikor tehát megítél­jük, kritizáljuk ezeket a szerveket, akkor ezt mindig ezeknek szem előtt tartásával tegyük. Nem azért mondom ezt, hogy amikor egy vá­lasztás szempontjából fennáll az a nagyon ko­moly kívánalom, hogy^ jól működjék mind a rendőrség, mind a közigazgatás, akkor ne kö­vessünk el mindent, hogy valóban jól működ­jék. Azért mondom ezt, mert az elhangzott fel­szólalásokban olyan mondatot is hallottam, hogy ha a belügyminiszter akarná, három nap alatt rendet csinálna az országban. Arra aka­rok rámutatni, hogy három nap alatt rendet csinálni nem lehet. De hogy most is rend van, azt állítom és azt is állítom, hogy ez a rend ál­landó fejlődésben van és ha van ok panaszra és ha van rendetlenség is, ez mind'enesetre mind kisebb és kisebb részre szorul vissza és aki többet, nagyobb eredményt kíván erre az időre, az, azt hiszem, többé-kevésbbé lehetetlent kí­ván. Eá kell mutatnom a rendőrségnél ^arra, hogy új szervezettel állunk szemben, gvökéré­ben újonnan alakult mes: a magyar rendőrség és jó, hogy így gyökerében újonnan alakult meg. (Taps a Ház minden oldalán.) Mindenki beláthatja és megértheti* hogy nem lehetett kicsiny munka, amikor azokból az Önkormányzati kezdetekből, amelyek különjkü­lön — községben, városban — elindultak, végre 19*

Next

/
Thumbnails
Contents