Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-8
Az ideiglenes nemzetgyűlés 8. ülé> mokrata párton. — Rupert Rezső (pd): Felireértik odakint!) A második pont önmagában véve igen fontos gyakorlati szempontból. Amilyen egyszerű, annyira^ fontos. Azt mondja, hogy (olvassa); »...a / végeredményt rövid úton közlik a választókerület székhelyén alakult választási bizottsággal. A választás eredményét a bejelentések alapján ez a bizottság állapítja meg.« Ez a lehető legtágabb értelmezést és gyakorlatilag a legnagyobb visszaélést rejtheti magában. Mert. mit jelent az, hogy »rövid úton« és mit jelent az, hogy »közlik»? Kik közlik? A »rövid úton« annyit jelent, hogy valaki ott közli telefonon azt, hogy ez és ez az eredmény és azután egy cetlire felírja és elküldi, hogy ez az eredmény. Nem lehet tehát rövid úton valakinek vagy valakiknek a bejelentése alapján a legfontosabb dolgot, aminek alapján az eredményt állapítják meg, ilyen pongyola és felületes módon megfogalmazni. Kérem, hogy ezt a paragrafust az előadó úr szabato. san és úgy fogalmazza meg, hogy megállapítható legyen, hogy ki a felelős személy» tehát, hogy ne valaki jelenthesse és ne az legyej ott, hogy »közlik«, hanem az, hogy ez és ez a hivatalos személy vagy személyek, aki vagy akik jegyzőkönyvbe vagy írásba foglalják teljes felelősség mellett az adatokat, ne bejelentés formájában közöljék, hanem a leghivatalosabb formában. (Helyeslés a polgári demokrata pártnál.) Egyébként az egész fejezet bizonyos zűrzavart mutat Itt három fogalomról van szó: választási bizottságról, központi választási bizottságról és arról a bizottságról, amely végeredményben az országos eredményt megállapítja. Ha végigolvassuk ezt a fejezetet, akkor látjuk, hogy a 49. §. 1. pontja az első hatáskörére vonatkozik, a^2. pont a másodikra, az 50. §. 1. pontja a másodikra és a harmadikra» 3. pontja . a harmadikra, 4 pontja a másodikra és a harmadikra, az 51. <j. 1. pontja a másodikra, 2. pontja a harmadikra, az 52. §. 1. pontja az elsőre, 2. pontja a másodikra (Derültség.), ágy, hogy itt valahogy rendbe kellene ezeket foglalni és olyan intézkedéseket felvenni, amelyek összefoglalják, hogy mik vonatkoznak az első bizottságra, mik a másodikra és mik a harmadikra. Normális olvasó csak így tudja ezt megérteni és értelmezni. Ami az összeszámlálásnak az 50. §. 8. pontjában feltüntetett módját illeti, ezt érdemes elolvasni, érdemes az emberekkel közölni. Mindjárt látható: hogy ezt megérthessük, ahhoz matematikai tudás» logaritmusléc, vagy nem tudom mi kell, — ha nem akarok rosszabbat mondani. Mindenesetre ajánlom, hogy a kultuszminiszter úr vegye fel ezt . -valamelyik számtani tankönyvbe példának és egészen biztos vagyok benne, hogy még a magasabb • sztalyokban is lesznek, akik ezt nem fogják tudni kiszámítani. (Derültség.) Nem akarok semmiféle gyakorlatig módot javasolni, az előadó úr biztosan megtalálja azt a módot, amellyel aránylag egyszerűbb emberek, még akkor is, ha értelmesek (Derültség a polgári demokratapárt oldalán.), ki tudnak valamit számítani belőle és értelmes módon meg tudják érteni. Ugyancsak ebben a fejezetben az 52. §. 2. pontjában van egy intézkedés, hogy a jegyzőkönyveket lepecsételik, különböző ; pecsétekkel látják el, azonban ennek a lepeesételésnek a további sorsáról semmit nem tudunk. Nincs megmondva, hogy az első bizottság lepecsétee 1945 szeptember 13-án, csütörtökön. 141 lése után a második felbontja-e és használ-e újra pecsétet» végez-e lepecaérelést, azután mit csirái az iratokkal, hanem csak annyi van mondva, hogy az első bizottság lepecsételi az iratokat, amelyeket azután a levéltár kap meg. Ez magyarul és logikusan annyit jelent, hogy ennek eredményét a rövid úton történt bejelentésnél sem a második bizottság nem veszi te; kintetbe, sem a harmadik bizottság nem veszi tekintetbe az országos eredménynél, mert akkor nem lehet úgy fogalmazni, ho^y az első bizottság pecsétel le mindéit, az iratokat örök titokként lezárja, amelyek azután mindenki előtt továbbra is fedve maradnák. Nagyon kérem tehát, méltóztassék az idevonatkozó rendelkezéseket akként felvenni, hogy ezek a bizottságok az iratokat felbontják, megnézik, ellenőrzik, újra lepecsételik, szóval hogy ezt az igen szép műveletet, amely itt le van írva, többszörösen és helyesen véghezviszik. Szívem egész érzésével jelenthetem ki, hogy a törvényjavaslatot én demokratikusnak tartom, azt általánosságban el is fogadom, mert meggyőződésem, hogy a kisebb részletek akár így, akár úgy, végül is az eredményen változtatni nem fognak. A lényeges az, hogy & választások befejezése után a földműves- és kisgazdatársadalom itt nagyszámban jut képviselethez, a munkáspártok szintén tekintélyes számban lesznek itt és végeredményben azok az apró észrevételek és elgondolások, amelyeket előadtam, a végső eredmény szempontjából nem dön'tőek. Mégis van egy dolog» amely szorosan nem is ehhez a fejezethez tartozik, de amellyel legjobb lelkiismeretem szerint mégis foglalkoznom kell, — bocsánat, hogy itt teszem szóvá, azonban mégegyszer felszólalni nem óhajtok, mert nem rendelkezem nagy fizikai hanganyaggal — ez pedig az, hogy a törvényjavaslat rendelkezése szerint a pártok képviselőiket visszahívhatják. (Felkiáltások: Ezt a rendelkezést törlik!) Ez ugyanaz, ami száz esztendővel ezelőtt történt, a feudális világban, amikor a vármegyék rendjei követeiket beküldték a rendi országgyűlésbe, azoknak követi utasításokat adtak arra, miképpen és hoffvan foglaljanak állást a felmerülő k^rdér sekben. (Rupert Rezső (pd): De visszahívás akkor sem volt!) En itt Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének elhatározását^ ismertetem, aki azért mondott le az 1834-iki híres országgyűlésen követi megbízatásáról, mert bár ez az országgyűlés száz esztendő előtt a leg; demokratikusabban a jobbágyság teljes anyagi és szellemi felszabadításáért harcolt, mégis Szatmár vármegye megváltoztatta az álláspontját és erre Kölcsey Ferenc inkább lemondott, semhogy erőszakot vegyen saját lelkiisimereli meggyőződésén, (lelki" é*àk: F, t a rendelkezést törlik! — Rupert Rezső (pd): De visszahívás akkor sem volt!) Elnök: TJgy látom, Gorzó képviselő úr nem a tárgyalás alatt álló fejezethez szól. Felkérem, méltóztassék a IX. fejezethez szólni. Gorzó Nándor (pd) : Engedelmet kérek» elnök úr, az előbb jeleztem, ho^v nem óhajtok mégegyszer felszólalni és ezért hoztam szóba a kérdést a most tárgyalás alatt lévő fejezetnél Egyébként is befejezem. Mindent elmondtam, amit legjobb meggyőződésem szerint fontosnak tartottam és most arra kécrem a t. előadó urat, hogy megjegyzéseimet tekintetbe venni méltóztassék. (Helyes'és a demokrata párt padsoraiban.)
