Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-7
Az ideiglenes nemzetgyűlés f. ülése 1945 szeptember í2-én, szerdán. 129 évszázad törekvéseinek megvalósulását jelenti. 384íMban a magyar népnek a német járom alól történt pillanatnyi felszabadulásától kezdődiően a politikai küzdőtérnek szinte a gyújtópontjában állt az a törekvés, hogy a kiváltságos osztályok akaratával szemben a nép valódi akarata jusson érvényre, a nép széles rétegeinek választójoggal való felruházása útján. Ha visszaemlékszem a század elején, majd 1918-ban Szegeden tartott néperyűlésre, amelyen Bokányi Dezsővel és később Hock Jánossal együtt magiam is szerepelem ... (Rákosi Mátyás (kn) : Mint az antibolsevista liga tagja saerepelt! Alelnöke volt! Arról beszéljen!) Nem tudom, miről van »^ó! (tiay hang a kommtiniafn <p>firton: Ne éljünk vissza a demokráciával!) Ha visszagondolok Andrássy Gyula torz plurális választójogi törvén vére és a későbbi, az 19*Í5. évi, valamint az 1938. évi törvényekre, amelyek hatévi helybenlakással és egyéb intézkedésekkel mind az ipari, mind a mezőgazdaságig munkásságot igyekeztek elzárni a szavazati jogtól, meghatottság vesz erőt rajtam ennek a javaslatnak tárgyalásánál, amely a népnek minden rétegét egyaránt méltónak ismeri el arra, hagy a nemzet sorsának intézésében résztvegyen. Mi ideiglenesnek nevezzük és tartjuk ezt a nemzetgyűlést, merthiszen' létezése ideiglenes» úgyszólván napokhoz kötött. De hiszem, hogy az a nemzetgyűlés, amely törvénybe iktatta a népnek a földhöz és állampolgári jogainak teljességéhez juttatását, a történelem megítélésében örökéletűvé vált. Abból az álláspontomból, amely szerint a nép minden értékes tagjának bevonását kívánatosnak tartom a nemzeti munkába, következik az is, hogy a passzív választójog megszűkítését is a minimumra redukálandónak vélem. Ilyen nem helytálló korlátozásnak tartom a honvédség tagjainak kirekesztését a választhatóságból. Ha az aktív választójog megadásával lehetővé tesszük, hogy a honvédség tagjai résztvehessenek a politikai életben, akkor inkonzekvens az. hogy ennek legmagasabb fórumától, a törvényhozástól elzárjuk őket. Bizonyos vonatkozású kérdések tárgyalásánál szükség lehet katonai hozzáértésre, de ettől eltekintve, ha kivétel nélkül majdnem minden köztisztviselőt alkalmasnak találunk a törvényhozásban való részvételre, akkor a horvédséj? tagjai sem lehetnek erre méltatlanok. Termé-, szetesen abból indulok ki, hogy a tisztikar kellő szelekció után teljesen beolvad a demokráciába (Egy hang a kommunista várion: Mf'd ff* év móriba — Ma**»«»™ G vî î r s^ («zi^: Csak kellő szelekció után!) és a demokráciának^ egyik szilárd pillérévé válik. Hivatkozom a régi, nagy, demokratikus államokra, ahol a katonaság tagjai helyet foglalhatnak a törvényhozásban is. A törvényiavaslatot a pártközi bizottság elfogad+a és így annak általam szóbahozott ezt a pontját mi is kötelezőnek tartiuk magunkra nézve. Mé<Hs azt a k£r%t intézzük az igen t miniszter úrhoz, a pártok igen t. -v^ető : bez és maffukboz a r>ártokboz, hogv méltÓTt^ssanaV ebb^n a kérdésben ^lf^srlalt álláspontjukat • a honvédség tagjait illetően revízió alá venn* ér hozzájárulni ahhoz, hösry úi demokratikus honvédségünket meg nem érdemelt Tiátvánv ban ne részesítsük az állami élet szolgálatába? azáltal, hoT a törvényhozás kapuit nem nyitjuk meg előtte. (Helyeslés a demokrata párton.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Mivel több felAZ IDEIGLENES' NEMZETGYŰLÉS NAPLÓJA szólaló nem jelentkezett, a vitát befejezettnek nyilvánítom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Erdei Ferenc belügyminiszter: Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! — Nagy taps a kommün"sta- és a parasztpárton.) Azelhungz,ott javaslatokkal kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni. Auer képviselő úr javaslata az egyetlen, amelyet mint helyes kiegészítést, a magam részéről minden további nélkül készséggel elfogadok. A többi javaslathoz csak annyiban kívánok hozzászólni, amennyiben külön szükség van arra, hogy a kérdés a belügyminiszter részéről is bizonyos megvilágítást kapíon, mivel a legtöbb javaslattal szemben az ellenjavaslat is elbangzott. Nem akarok tehát szólni arról, hogy te^ gyük-e kötelezővé a szavazást vagy ne, mivel ebben a vonatkozásban a javaslat indokolása is tartalmaz magyarázatot és valóban indokolja a javaslat állásfoglalását, de ezenkívül is elhangzottak olyan nyilatkozatok, amelyek megvilágították, hogy nem volna helyes, ha adott körülményeink között a szavazást kötelezővé tennők. Igen messze vezetne a vita, ha belebocsátkoznánk a jogerő kérdésének tárgyalásába, ezt tehát szintén nem akarom érinteni. Hogy azonban kiegészítsem azokat az érveket, amelyeket az indokolás is felhozott már a fiatal korban megadott szavazati jog tekintetében, szólnom kell azzal a javaslattal kapcsolatban, amely azt indítványozta» hogy az atyai hatalom alatt állók ki legyenek zárva a választójog gyakorlásából. Nyilvánvaló, hogy amikor a húszéves korhatárt szabtuk meg, ezzel nagyon komoly megfontolás után és nagyon, világos politikai tendencia szolgálatában azt akartuk elérni, hogy az ifjúság ne legyen kizárva a választójogból. Nem volna értelme annak, ha ezt az elvet most egy kerülő úton elvessük. Egy mozzanatot azonban megértek ennél a javaslatnál. Azt ugyanis, hogy a jogászi érzék pótolni akarta azt a hiányt, illetve át akarta hidalni azt az ellentétet, amely — ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik — az ebben a javaslatban meghatározott húszéves szavazói korhatár és más oldalon a huszonnégyéves nagykorúság között fennáll. Ez az ellentét kétségtelenül fennáll, de jelenlegi körülményeink között, amikor sietve és a fontosság sorrendjében kell jogszabályainkat meghoznunk, nem lehetséges végrehajtanunk ugyanezt a revíziót egyezerre körültekintően az öszszes vonatkozásokban..' Bejelenthetem azonban az igen t. Nemzetgyűlésnek, hogy a nagykorúság általános revíziójára vonatkozó jogszabályaink tervezetben már teljesen készen állnak (Taps a kommunista, a szociáldemokrata és a parasztpárton. — Molnár Kálmán (pk): Most azonban a gyermek előbb szü^tik meg, mint maga az atya) és nagyon rövid időn belül érvényes jogszabály lesz belőlük és akkor megszűnik az az ellentét, amely ma megvan a választól jogosultság és a magánjogi nagykorúság korhatára között. Az internáltakkal kapcsolatban kell néhány <*zót szólnom. Természetesen nem tételezem fel senkiből a nemzetgyűlés tagjai közül, hogy az internáltak számára csak azért, mert nem bírói ítélet helyezte-őket fogságba és politikai okból történtek az internálások okvetlenül választói jogot tartsanak szükségesnek kiharcolni. Ellenben itt ia megérthetőnek tartok egy 17
