Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-1
8 Az ideiglenes nemzetgyűlés 1. ülés* ból ezt a széket elfoglalni. A nép, amely sötétségben jár vala: a magyar nép. Az a világosság, amelyet látunk: az út az új, szabad, demokratikus Magyarország felé. (Lelkes taps és éljenzés.) Isten áldása kísérje az országot ezen az úton és kérem Isten áldását ennek a nemzetgyűlésnek munkájára is. (Lelkes taps és éljenzés.) Javaslom, hogy méltóztassanak két alelnököt választani. Felkérem az előadó urat, szíveskedjék az előterjesztést megtenni. Purjesz Béla (pd) előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! Indítványozom, méltóztassék alelnökükül megválasztani dr. Juhász Nagy Sándor es dr. Sántha Kálmán nemzetgyűlési képviselő urakat. (Felkiáltások; Elfogadjuk!) Elnök: Határozatikig kimondom, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés alelnökéül dr. Juhász Nagy Sándor és dr. Sántha Kálmán ideiglenes nemzetgyűlési tagokat választotta meg. Méltóztassék a jegyzők személyére javaslatot tenni. Purjesz Béla (pd) előadó: Javasolom, hogy a jegyzői tisztségre Vörös József és Vörös Vince nemzetgyűlési tagokat méltóztassék megválasztani. Elnök: Méltóztatnak a javaslatot elfogadni? Ha igen, határozatilag kimondom, hogy a javaslatba hozott urakat az ideiglenes nemzetgyűlés jegyzőkül megválasztotta. (Éljenzés és taps.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Javaslatot teszek a nemzetgyűlés napirendjének megállapítása tárgyában. Javasolom, hogy méltóztassék a nemzetgyűlés napirendjére, annak első pontjaként kitűzni az ideiglenes nemzetgyűlés szózatát a magyar néphez, második pontjaként pedig az ideiglenes nemzeti kormány megalakítását. (Éljenzés és taps.) Méltóztatnak hozzájárulni? (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Határozatilag kimondom, hogy a nemzetgyűlés a napirendi javaslatot elfogadta. Következik az ideiglenes nemzetgyűlés szózatának beterjesztése. (Halljuk! Halljuk!) Felkérem dr. Balogh István előadó urat a szózat beterjesztésére. (Halljuk! Halljuk!) Balogh István (kg) előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! Mélyen megilletődve kezdem a nemzetgyűlés első javaslatának szavait. Érzem a felelősség súlyát, a történelmi pillanat nagyszerűségét, érzem a nemzeti szent hagyományok ihletét, melyet e tiszteletreméltó falak mindannyiunk felé árasztanak, látom a célt, amely mindannyiunk előtt lebeg és tudatában vagyok annak, hogy a cél elérése legnagyobb részben a jó Isten segítségén kívül a mi önzetlen, áldozatkész munkánktól függ. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Hazánk szörnyű helyzetének leírása, részletezése, önök előtt, akik polgártársaik képviseletében messze vidékekről sereglettek ide» teljesen feleslegesnek látszik. Idejövet is láttuk a pusztulást, az összeomlott házakat, falvakat» a siralmas városokat, a közlekedési vonalak kétségbeejtő helyzetét. A felrobbantott hidak romjai mint halálos áldozatok csonkjai merednek fel a hullámokból. Termő holdjaink tízezrei maradtak megműveletlenül, férfilakosságunk legnagyobb része a bűnös propaganda, vagy a még gonoszabb erőszak áldozataként elhajtva. Az ország mint egy pusztuló csődtömeg, gazdátlanul gyötrődik és szinte apatikus szenvedésben vár, várja, hogy történjék valami, ami reményt? 19M december 21-én, csütörtökön. keltő, ami világosságot gyújtó, ami életet jelentő. A bölcselet törvénye, hogy semmi sem történik elegendő ok nélkül. Szegény hazánknak 3 siralmas pusztulása, népünknek jelenlegi vergődése sincs ok nélkül. Az ok» mely bennünket iziute a sírba döntött, az átkos német politikai kapcsolat (Ügy van), mely bennünket 25 éven jelül — és ez különösen tragikus — immár másodszor sodort bele olyan háborúba, amelyből ayerni még győzelem esetén sem tudtunk volna semmit, de kockáztattunk és ' elvesztettünk majdnem mindent. Az emberiség egyik legnagyobb tekintélye 7 mondta másfél évvel ezelőtt:* »A németek anytiyit vétettek az isteni és természeti törvények ellen, hogy ezt a háborút meg nem nyerhetik.« Ha ehhez az igazsághoz hozzávesszük, hogy Németország egyedül és kizárólag imperialista jélokból kezdett háborút (Ügy van!) egy beié s szándékú és teljesen fegyvertelen világrész ellen, tehát, hogy leigázzon és rabszíjra fűzáön terjeszkedési vágyának és hatalmi törekvéseinek útjában álló népeket és nemzeteket, senki előtt nem lehet kétséges, hogy ennek a háborúnak kimenetele már indulásakor eldőlt. (Úgy van!) A * magyar sors tragédiája éppen az, hogy olyan célokért kellett ontani vérünket, amelyek nekünk idegenek és győzelem esetén is a leigázottt népek sorsára juttattak volna bennünket. (Ügy van!) És, ha lehet fokozni a tragédia nagyságát, az még végzetesebbé vált október 15-ike óta» amikor a háború elvesztése — hogy úgy mondjam — hivatalos megállapítást nyert. 8 Tehát belementünk egy erkölcstelen háborúba és folytattunk egy vesztett háborút! (Ügy van!) Valóban bőségesen elegendő oka annak a szörnyű mélységnek, amibe süllyedtünk. De, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, még mindig nem vagyunk abban a mélységben, amelyet nekünk a németek szántak és amelyben lennénk, ha október elején meg nem érkezik a diadalmas Vörös Hadsereg. (Hosszantartó viharos taps és éljenzés.) Amint győzelmes útján előrehaladt, úgy állította le a további embertelenségeket,* úgy szűnt meg férfilakosságunk további kíméletlen elhurcolása. Győzőként jött, de nem ellenségként! (Ügy van! — Egy hang: Felszabadító!) Hiányos volna a nemzetgyűlésen elhangzó ez első javaslat tárgyalása, ha nem mondanók már az első alkalommal őszinte köszönetet felszabadulásunkért a szövetséges nagyhatalmaknak, elsősorban az orosz hadseregnek és vezérének, Sztálin marsallnak. (Viharos taps és éljenzés.) A Vörös Hadsereg, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, nemcsak azt jelentette, hogy megszűnt a német fizikai és szellemi terror, nemcsak további pusztulásunknak állta-útját, hanem felszabadította azokat a belső demokratikus erőket, melyek lehetővé tették a magyar öncélú politika megindítását» azt, hogy a nemzet bizalmából e nemzetgyűlés összeülhetett, tehát azokat az erőket szabadította fel, melyek ma egyedül képezik zálogát a nemzet újjászületésének és esr szebb jövő felé való fejlődésének. Az ideiglenes nemzetgyűlés első és legfontosabb feladata olyan felelős magyar kormány eletrehívása, amely folytassa és befejezze azokat a tárgyalásokat, amelyek az elmúlt korszak utolsó törvényes- kormányának 9 kezdeményezésére a szövetséges nagyhatalmakkal való fegyverszüneti feltételekre vonatkozólag megindultak. (Úgy van!) Békét akarunk! (Úgy