Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-7

Az ideiglenes nemzetgyűlés 7. ülése 1945 szeptember 12-én, szerdán. 119 uak a szabadságát, a félelemtől és a nyomorúságtól való mentességet is. Mindezt biztosítják, csak egyet nem biztosítottak, azt, hogy a fasizmusnak valaha is alkalma legyen ebben az országban csak meg is moccannia. Hát igen, ezt valljuk, ezt akarjuk mi is, és hiába is nem akarnánk így, nem engedné meg az egyesült nemzetek areopágja, nem tűrnék diplomáciai képviseleteik sem, (Supka Gézjá (pd): Mi nem tűrjük!) éppen ezért nem turnénk meg mi sem, de ha tűrnénk is, (Derültség a kommunista párton. — Egy hang a kommunista párton: Belezavarodott a mondatba!) ők nem fogják tűrni, hogy itt fasiszta irányzat újra felüsse fejét. Azt gondolom tehát, hogy minden szépséghibát elkerülhetnénk és mindenkit megnyugtathatnánk, ha ezt a szelektáló munkát a nemzeti bizottságnál függetlenebb fórumra bíznók. Magam — ismétlem — megbízom benne, de látni kell mások szemével is, bár az én szubjektív megítélésem szerint itt nincs hiba, nem kell félni a nemzeti bizottság pártosságától. Méltóztassék megengedni, hogy ezekután a javaslatnak pár gyakorlati kérdésével foglalkozzam. (Kossa István (szsz): A részletes vitában! — Rákosi Mátyás (kp): Ezt majd a részletes vitában!) csak olyanokkal, amelyeknek esetleg elvi jelentőségük van. Itt van például az, hogy kezdetben azon az állásponton voltunk, hogy a hadsereg tagjai is választhatók lesznek. Ez igenis elvi kérdés és az-'altalánossághoz tartozik, hogy most milyen álláspontra helyezkedünk: mi volt a helyesebb, az előbbi javaslat-e, vagy a mostani 1 A mostaniban is bennemaradt, hogy a hadseregnek és a rendőrségnek a tagjai és alkalmazottai aktív választójoggal bírnak, de akkor nem tudom megérteni, nem logikus, hogy viszont miért nem rendelkeznek passzív választójoggal? Mert vagy' egyikkel se, vagy mind a kettővel rendelkezzenek. A honvédség és a rendőrség, amelynek tagjai élnek szavazati jogukkal, bizonyára szeretné a maga reprezentánsait a nemzetgyűlésben is látni. A demokrácia lelkületét magábanhordó néhány honvédtiszt vagy rendőrtiszt nyugodtan helyetfoglalhatna a nemzetgyűlésben, nem lenne semmi baj belőle. Ügy is olyan sűrű rostán és erős szelekción mennek keresztül a honvédség és a rendőrség tagjai, hogy bár a régi emlékek révén sok ódium tapad e két intézményünkhöz, az igazoltak méltán helyet foglalhatnának a nemzetgyűlésben, legalább bizonyos tarkaságot vinnének bele sorainkba és ez még jobban kidomborítaná azt, hogy itt a nemzet minden árnyalata képviselethez) jutott. A 22. §-ban gondoskodunk arról, hogy a főispán, a pénzügyigazgató, a vármegye fogalmazási karának tagjai (Rákosi Mátyás (kp): A| részletes vitánál vegyük ezt elő!) ne legyenek a saját hazájukban próféták, hanem másutt, az ország más vidékén MDhessenek csak fel. Azt szeretném tehát, ha ehhez az intézkedéshez hasonlóan kimondanék, hogy a rendőrség és a honvédség tagjai is felléphessenek, de csakis saját hatáskörük területén kívül eső választókerületben. Most általánosságban még egy kérdésre szeretném szíves figyelmüket felhívni. Ajánr lom, hogy módosítás okkal — hiszen sok módosításra Tenne szükség — reparáljuk a törvényjavaslatban mindazt, ami reparálandó. (Egy hang a kommunistapárton: Ami önnek megfelelne, ugye?) Szeretném példáiul, hogy a szavazatok számítása szempontjából az országos lajstromnál is maradjon meg a 12.000-es osztószám és ne komplikáljuk a dolgot a Dontrendszerrel.

82 Mariad junk meg ,az egyszerű é? igazságos rendszernél, hogy amint a kerületekben a 12.000 osztószámmal osztjuk el : a beadott szavazatok szármát, és ahányszor utófo bi'ban a 12.000 foglaltatik, annyi képviselőt jelentenének ki megválasztottnak, az országot" listán is az összes kerületi listák töredékszavazatainak Összeadásából egy-egy párt részére kikerülő számot osszuk el 12.000-rel. Ez a legegészségesebb, legigazságosabb és legegyszeii rübb megoldási mód. így «gyik párt sem káró sodhatik, legfeljebb 11.999 szavazatot veszítene el az egész országban az egész választáson: A Dont-rendszer bevezetése esetén előfordulhat az, hogy egy mandátumhoz 60—70.000 szavazat kellene, így a végén megtörténhetik az, hogy egy-egy párt elveszíthet 59.999 szavazató! Ha a célunk az, hogy minden 'szavazatot értékeljünk, ha azt akarjuk, hogy a választás hü tükre legyen a nép akaratának, akkor most előterjesztett javaslatom ellen nem lehet komoly ellenvetést tenni. Ha jó a 12.000-es osztószám a kerületi listáknál, akkor legyen jó az orsiziálgos listán is. Remélem, hogy kifogásaimat figyelemre fogja méltatni a kormány is és méltányolni fogják a pártok is. Abban a reményben tehát, hogy a szükséges és ajánlott módosításokat kerQsztülviszik, pártom nevében a törvónyjavasilatot a tárgyalás alapjául elfogadom. (Taps a demiokrat<pá?tdm és n kisgazdapórt soraiban.) Elnök: Az idő előrehaladott volta miatt úgy gondolom, helyes lesz* ha csupán még egy szónokot fogunk meghallgatni és utána szünetet fogók adni. (Helyeslés.) Szólásra következik Vas Miklós képviselő úr. Vas Miklós (szsz): T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólt Rupert Rezső képviselőtársamnak csupán egyetlen kijelentésével kívánok foglalkozni. A t. képviselő úr kényszert óhajt alkalmazni a szavazásnál. Erre én azt felelem, hogy az új demokratikus Magyarország csak egy kényszert fog ismerni: a munkakényszert, (Taps* a szakszervezeti képviselő né , a kommunista párton és a szociáldemokrata párton* — Rupert Rezső (pd): Munkakényszerrel kény^ szerítik azután, hogy ne szavazzon!) ellenben atekintetben, hogy valaki él-e a jogával vagy sem, nekünk csupán az a kötelességünk, hogy megkedveltessük a néppel azt, hogy vágyva vágyjon a jogaival való élés \után. (Örley Zoltán (pd): El kell kezdeni! — Zoj. — Szobek András (kp): Miért iiiem voltak ezek a múltban is? Semmi hascsikarásük nem volt! Betlehemnél ott voltak!)

6-" Rátérek a javaslatra. Ha az előttünk fekvq törvényjavaslatnak történelme van, akkor ezt a történelmet a magyar szocialista szervezett munkásság írta harcban kiointoíti drága vérével. (Ügy van! Xjgy van! — Taps a szakszervezeti képviselőknél, a kommunista és a szociáldemokrata párton.) írták a váci, szegedi, sopronkőhidai vagy a Margit-körúti fogház egyik zárkájában. Évtizedek alatt sok proletár anya és proletár gyermek könnye, szenvedése és éhezése lett annak, hogy a magyar dolgozó nép jogokat követelt magának, jogot az emberi élethez. 'Ennek a választójogi harcnak történelmét kimerítően ismertette itt az előttem felszólalt Révai és Buchinger elvtársam»