Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-7
»lié . Az ideiglenes nemzetgyűlés 7. ü nak én olyan konok híve vagyok, hogy véleményem szerint igenis be fog igazolódni az, hogy a demokrácia egyesít és csak a jogfosztás az, amely gyűlöletet szít az osztályok, a politikusok és az egyének között. Aki ebben kételkedik, az nézzen szét a nyugati országokban, amelyek oly szerencsések, hogy régi demokráciájuk van. Ezeknek a parlamentjei, ezeknek a parlamenti szokásai, politikai módszerei azok, amelyekre mi évtizedeken keresztül tekintettünk, amelyeket sokszor megirigyeltünk. (Lelkes taps és helyeslés a kisgazdapárton.) Újra ki jelenítem, meggyőződésem szerint nem mint ellenségek, legfeljebb mint politikai ellenfelek fogunk ide visszakerülni, akik egymás kapacitálására fogunk törekedni. Már ebből a szempontból is — olyan fontos döntő szempont ez — különös örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot. T. Nemzetgyűlés! Talán nem .tekintik szerénylttelenisiégnek, ha hivatkozom arra, hogy egyike vagyok a legöregebbeknek (Lelkes taps a szociáldemokraták és a kisgazdapártiak oldalán.), aki félévszázadon keresztül résztvettem a demokratikus választó jogért vaió harcban. 1895-ben, tehát 50 esztendővel ezelőtt résatvettem "az Esterházy-utcai Nemzeti Lovardában megitartott nagy szocialista gyűlésen, amelynek természetesen már akkor is a demokratikus választójog volt a fő követelése. Az ülés után rendőrattak jöltit ellenünk és volt kardlapozás és büntetés. 1902-ben a Tattersaalban szerénységem volt a referense a választójogi követelésnek egy nagygyűlésen. Amikor a Tattersaalból kijöttünk, ismét volt kardlapozás és utána volt büntetés. Es így folylti ez ebben az országban majdnem félszázadon át. En tehát mintegy koronatanúja leheítlek annak, hogy ez a választójogi küzdelem rengeteg véráldozattal, rengeteg martiriummal járt. Ennek a küzdelemnek az útját szegélyezik azok az áldozatok, amelyeket a magyar munkásosztály az ő legelemibb joga érdekében meghozott és szegélyezik a különböző be nem váltott politikai ígéretek és politikai árulások. Ezért, igen t. Nemzetgyűlési, közel áll hozzám az az érzés, hogy szinte zokogjak az ország eddigi sorsa miatt, ha az eddigi küzdelmekre gondolok, de örüljek is a mai napnak, örülök és szinte személyes elégtételnek veszem, hogy réisztvehetek itt a demokratikus választójog tárgyalásánál és életem legszebb napjának, legnagyobb ünnepének ezt a napot tartom. (Lelkes taps a Ház minden oldalán.) Legyen szabad itt Révai igen t. képviselőtársam és elvtársam egy megjegyzésére is válaszolnom. Azt mondotta: a történtek bizonyították, hogy a sorrend nem az volt, hogy a választójoggal lehetett, megbuktatni a feudalizmust, hanem fordítva, az, hogy a feudalizmus megbuktatása nyitotta meg az utat a választójognak. Ebben a megállapításban van is valami igazság, mégis azlt állapíthatom meg, hogy a szociáldemokrácia félévszázados harca ebben az országban alkalmul szolgált arra, hogy a magyar feudalizmust ési a magyar reakciót leleplezze, alkalmul szolgált arra, hogy a munkásosztályt politikailag felsorakoztassa, alkalommá vált 1 arra, hogy a magyar munkásosztályt éretté tegye arra, hogy — így vagy amúgy — a demokráciát magának kiharcolhassa. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárton^ a szociáldemokrata párton és a szakszervezeti képviselők oldalak.); Ezért örülök ené se 1945 szeptember 12-én, szerdán. nek a nagy napnak, ezért tartom szerencsémnek, hogy ezt megérhettem. Ezeken a személyes motívumokon túlmenőleg, első megállapításom az, hogy a demokratikus választójog ügyéhez ennek az országnak számos tragikus sorsfördulása kapcsolódik. Tessék szemügyre venni ennek a nagy történelmi harcnak egyes dátumait és meg fogják látni, hogy a magyar reakció és annak kormányzatai hol vétették el a dolgokat, meg fogják állapítani, hol követték el a legbünösebb mulasztásokat. Tanulmányozzák ennek a vállaisztójogi küzdelemnek egyes fejezeteit és meg fogják állapíthatni ' pomtoisan, szinte kalendáriumszerűen, hol mulasztották el, hogy igénybe vegyék a magyar mép erejének nagy tartalékát a mtaigyiar nemaet boldogulása érdekében. T. Ház! Mintegy húszesztendős permanens harc, véráldozatokkal teli harc folyt Magyarországon a demokratikus választójogért 1913-ig, a világpolitikának e nagyon fontos dátumáig. Száz lakat és ezer ostrom ellenében védték a magyar reakció privilégiumé s osztályparlamentjének kapuit a magyar munkásosztállyal, a magyar parasztsággal szemben. Ennek az volt az eredménye, hogy szociális ellátás nélkül hagyták ennek az országnak a dolgozóit. Lehetetlenné tették még azt is, hogy a magyar munkásosztály a demokratikus választójog megteremtése által részesülhessen a politikai nevelésnek, politikai iskolázottságának áldásaiban, így, ebből a parlamentből küldték és kergették ki Magyarország dolgozó millióit az első világháborúba. (Ügy van! Ügy van!) Az első világháború után és a forradalmak után a magyar reakciós kormányzatok a forradalom nagy tanulságait sutbavágták, nem törődtek ezekkel, nem fogadták el érvényességüket, nem foglalkoztak a problémákkal. Az ellenforradalmi kormányzatok uralkodó princípiuma továbbra is a nép ,jogfosztottsága maradt. Ne próbáljanak védekezni akár gondo latban is azzal, hogy volt itt választói jog. Nem igaz, nem volt. Nem volt azért, mert látszatjoggá csonkították mindazt, amit megadtak. Először megcsonkították a demokratikus választói jogot a nyiltszavazás érvénybentartásával, később pedig, ahányszor reformot vittek keresztül, ez a reform mindig jogcím volt arra, hogy a választójogot még rosszabbítsák, még megcsonkítsák, végül pedig — az utolsó ügynevezett reformnál — a hatéves helybenlakás gyalázatósságánál kötöttek ki. Az eredmény nagyon szomorú volt. Megnyilatkozott ez a "nép ellenőrzési -jógának teljés hiányában, megnyilatkozott belpolitikai tekintetben a magyar dolgozók olyan szörnyű szociális nyomorában, melyre még a" külföld" is állandóan kénytelen volt felfigyelni, végül megnyilatkozott külpolitikai tekintetben a fasizmus karjaiba való teljes belerohanásban. Azért vagyok boldog, hogy a gonosz és jogfosztó választójog helyébe a kormány a hátsó gondolat nélküli és demokratikus választójogot terjeszti az ideiglenes nemzetgyűlés elé, azért vagyok boldog, mert végre a magyar ideiglenes Constituante épületének tornyára felhúzták az általános, egyenlő, titkos választói jog tiszta lobogóját. (Nagy taps a szociáldemokrata és kisgazdapárti padsorokban.) _. Amikor tehát én ezt a törvényjavaslatot elfogadom, teszem ezt abban a meggyőződésben,_högy igenis a demokrácia a célravezető eszköz azon az. úton, hogy a nép boldogulhas-