Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-6
100 Az ideiglenes nemzetgyűlés 6. ülése 1945 szeptember lí-én, kedden felterjesztendő, de másrészt azért is, mert a népügyésznek a birtokában levő utasítás értelmében minden olyan ítélet ellen jogorvoslattal kell élnie,, amelyben bárom évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetés rovatott ki a vádlott terhére. Rámutatok Wra, hogy a népbírósági rendelet értelmében a vádhatóság képviselőjének csatlakozási joga van a védő, illetőleg a vádlott részéről bejelentett fellebbezéshez. Kérdem tisztelettel: mennyiben akadályoznánk meg az ügy jogerős befejezését, ha kimondanánk, hogy a vádlott részére is csatlakozási jogot biztosítunk olyan esetben, amikor a népügyész fellebbezése folytán az ügy úgyis a Népbíróságok Országos Tanácsához terjesztendő fel. (Rupert Rezső (pd): Ez a legkevesebb!) A népbírósági rendelet értelmében mindazok, akik a népügyészségnél tesznek feljelentést, e feljelentésük következményeként — nagyon helyesen — hatóság előtti rágalmazással nem vádolhatók, tehát ezek még alaptalan feljelentés esetén is büntetlenséget élveznek. Szándékosan mondtam, hogy ez helyest azért- mert hiszen az a célunk, hogy a népügyészség elé tartozó ügyekben mindenki minden hátsó gondolat, minden gáncsoskodás és minden félelem nélkül tárja fel azt a vádat, amelyről tudomása van. Ez az egyébként helyes rendelkezés egy egészen helytelen gyakorlatot fejlesztett ki és talán az igazságügyminiszter úrnak módjában lesz ezen változtatni. Az történik ugyanis, hogy ha csalás, lopás, sikkasztás, házasságtörés, magzatelhajtás miatt — tehát a rendes büntetőbíróságihoz tartozó ügyekben — a feljelentést a népügyészségnél teázik meg esetleg alaptalanul, akkor ezáltal a feljelentők elérik azt, hogy büntetlenséget élveznek. A népügyészségen állandó a panasz amiatt, hogy legalább háromszor annyi feljelentés fut be, mint amennyinek kellene, úgyhogy kénytelenek óriási munka veszteséggel ezt mini áttanulmányozni, míg meg nem állapítják, hogy az illető ügy nem oda, hanem az államügyészséghez tartozik. Jogilag teljesen tarthatatlan helyzet az, hogy ha az államügyészség egyik szobájában adom be a feljelentést, akkor ni alaptalan feljelentésért büntetőjogilag felelek, de ha az odatartozó feljelentést a másik szobában, a népügyészségnél iktatják, akkor büntet^ lenséget élvezek. A tárgyalásvezető bíró jogi véleménynyilvánításra csak akkor jogosult. Ti a erre a tanács bármelyik bíró tagja felkéá. Ebben az intézkedésben a tárgyalásvezető bírónak degradálását látom, mert hiszen ha az a tanács kíváncsi, — ahogyan a legtöbbször kíváncsi — a mai rendelet szerint elég _ az. hogy megszólaljon az egyik,népbíró és őt jogi véleménynyilvánításra bírja, mert ez esetben jogi véleményt, nyilvánítani nemcsak jogos alt hanem köteles is. Kérdem tisztelettel: vájjon a tárgyalásvezető bíró alacsonyabb rendű bírája e annak a tanácsnak, mint a többi népbíró, vagy sem? Ha nem, akkor szerintem a véleménynyilvánítás szabadságát részére is teljes egészében biztosítani kell. A Népbíróságok Országos Tanácsára vonatkozó rendelkezések értelmében a NOT-hoz kirendelt népbírák megbízatását a politikai pártok nem vonhatják vissza. Teljesen helyes állaspont, mert hiszen ez is az annyira kívánatos népbírói függetlenséget kívánja biztosítani. Ez alatt, értem azt, hogy semmiféle illetéktelen befolyás ne érvényesüljön a vádlott javára, de ugyanígy értem azt i% hogy a kiküldő párt se igyekezzék azt a bírót kötött marsrutával ültetni az ítélőszékbe, ahol ő a« igazságot csak letett esküjéhez vagy fogadalmához hiven inpndhatja ki. Ha tehát helyes — mint ahogyan helyeá — ennek a kimondása a Népbíróságok Országos Tanácsára vonatkozóan, nem tudom, mi akadálya volna annak, hogy ugyanaz a rendelkezés lásson napvilágot az első fokon működő népbíróságok tagjaira vonatkozóan is. A vonatkozó és jelenleg törvényerőre emelendő kormányrendelet értelmében a Népbiróságok Országos Tanácsánál a vádlott értesítendő a főtárgyalás megtartásáról, de az értesítés elmaradása a főtárgyalás megtartásának akadálya nem lehet. A. rendeletnek abból a rendelkezéséből, hogy értesítendő, az következik, hogy a vádlottat és védőjét értesíteni kell. aminek következménye viszont az, hogy n mondat második része teljesen felesleges... (Ries István igazságügy miniszter: A Kúriánái lígyanez az eljárás! Ezt egy ügyvédnek tudja i a kell ! ) Ezzel teljesen tisztában vagyok. (Felkiáltások a kommunis lapári oldalán: Letelt az idő!) Mégis azt kell mondanom, ha ez az értesítés parancsolólag elő van írva, akkor annak k\ is kell mennie. Ha pedii? nem megy ki, akkor ennek elmulasztása nyilván valaki hivatali kötelességének elmulasztásán múlik. (Kossa István (szsz): Miért védi ennyire a tasisztákat? Miért akarja védeni!) Nem védem en. (Kossa István (szsz): Dehogy nem védi! — ügy hang a demokratapárt oldalán: Szakszerűségből bírálf — Szobek András (kp): Hol volt a szakszerűség akkor?! — Jászi Ferenc (kp): A hullák otfet feküdtek az utcáta» — ta,i. -*-'Jss elnök penget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, engednek- a SÉonöW is szóhoz jutni. (Kossa István (szsz): Miért nem az fáj, hogy nem elég szigorú, miért az, hogy szigorú?) Balassa Miklós (pd): A most elmondottak egyáltalán nem érintik azt a megállapításomat, hogy a közös eé! érdekében a rendelet rendkivnl alkalmas a múlt politikai bűneinek Jikyidalasara. (Szobek András (kp): Az utcán szailaclgalnsik a fasiszták! — Egy hona a *fcgazdavart soraiban: Mn\) U f- is!)' Áthatva attól a tudattól, hogy a politikai felelősség raftkalis tisztázása sürgős feladat másreszt pedig bízva a magyar nép gyermekeinek éle« ítélőképességében, t javaslatot partom neveben elfogadom. * Elnök: S7ÓIásra következik Spitálszky Károly képviselő úr. Spitálszky Károly (szsz): T. Nemzetgyűlés! (ffffíáw, i/ H ffl"'n.j-r\'' a szrfyiswrveve'i ké«*vi»fMk oldalán.) Mindjárt beszédem (©lején (kir&nok válaszolni előttem szólott képviselőtársamnak arra^a kijeién t-sére amely szerint azt a feljelentőt, aki feljelentését esetleg nem kellő indokolással adta be, meg kell büntetni. (Felkiáltások a demokratapárt oldalán: Nem ezt mondta!) Ezzel nem azonosítjuk magunkat. Minden feljelentést minden körülmények közt figyelembe kell venni és ha a feljelentő nem tudja feljelentését elegendő tanúval vagy egyéb bizonyítékkal alátámasztani, ezért még nem lehet őt megbüntetni. (Rupert Rezső (pd): De sokszor tudva hamisan vádolnak! — Bihari Nagy Lajos (kg) : Es a tudva hamisan rágalmazókat?.) Az más. Nagyon szerettem volna, ha ehhez a kérdéshez a kommunistapárt részéről Rákosi elvtárs szólott volna hozzá, aki az elmúlt negyedszázadból 15 évet
