Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-6
Az ideiglenes nemzetgyűlés 6. üléé csapásait, mindig ezekkel találta magát szemben, amikor jogát és szabadságát követelte. fGulácsy György (kg): Hol ez a perrendtartás?) Lehetetlen meg nem emlékezni arról a 25 esztendőről, az igazságszolgáltatásnak arról a korszakáról, amely a fehér terrorral kezdődött és folytatódott Bethlen konszolidációjával, . hogy beletorkolják Gömbös és Szálasi fasizmusába. Ennek az ellenforradalomnak megvoltak a maga bírái, a Törekyek, a Schau! Ernők és a Misko'lezly Ágostok, 6 " akik cseTM módjárai szolgálták ki gazdáikat. (Taps a kommunistapárton, a ^szociáldemokrata párton, a szakszervezeti képviselőknél és a kisgazdapárton.) Ezek az ellenforradalom vérbírái voltak, akik a magyar munkásmozgalmat szállították és gázolták. Ezek mindig szemben álltak a magyar néppel, kegyetlen és igazságtalan ítéleteikkel mindig útjában álltak és amikor a nép jogos s nagyobb darab kenyeret köveiéit magának és családjának, akkor mindig ott volt a független magyar bíróság. (Pásztor Imre (szsz): Az igazság nevében!) A magyar munkásmozgalom a pénzbírságok hatalmas összegeit izzadta ki, amelyeket a magyar nminkársok keresetéből kelllett megfizetni, amely úgyis kevés volt. Azonkívül volt a börtönbüntetések száz és száz esztendeje; tanuk rá ezek az emberek, akik itt vannak közöttünk. (Taps a kommunistapárton, a szociáldemokrata párton és a szakszervezetik képviselőknél. — Jászi Ferenc (kp): Gyilkosok szabadon járkálnak!) A magyar jogrend nagyobb dicsőségére akadtak bírák, akik munkásokat, egyszerű embereket, akik nem raboltak, nem gyilkoltak, csak politizáltak és ezért halálra ítéltek. (Ügy van! Ügy van!) A magyar nép, a becsületes magyar nép lelkéből mérhetetlen elkeseredést és gyűlöletet váltott ki ez az eljárás (Dulin Jenő (kg): Természetesen!), de nemcsak a magyar népből, hanem külföldön is (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Világszerte!) minden becsületes ember fellázadt ellene. A külföjdi lapok megírták* hogy Sal'lai és Fürst mèg"gyilkolása közönséges gyijikcsiíág vont. 7j (u gy vom! Ugy va\n\! — Taps a kofmmiwniska és a szoc'áidemoknDtapártan. — Nógrádi Sándor (kp): Somogy és Bacsó 71 gyitkouaiit nem Málták nieg!) Ezt aiz igazság nevében m,e!gmíOinidoii'ták. Annak a rendsiziernek. aimiely az erőiziak joga volt, mo&t & ictemokráciában meg kell semmisülnie és legyen jog az, ami az igazság, a nép igazsága. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — &gy hang a kisgazdapárt oldalán. A 30g a törvény!) A rendelet megalkotása két szempontból fontos. Az első szempmt az, hogy ebben az országban 25 esztendeig volt — mondhatnám — politikai rémuralom, ahol üldözték a szabad szót, a gondolatot, a becsületes és bátor embereket és ahol belevitték a népet egy reménytelen, eleve elvesztett háborúba, amelybe csak belepusztulni lehetett, tehát belevitték ezt a népet történelmének legnagyobb katasztrófájába, e amikor ennek vége volt, akkor könnyen érthető lett volna, ha nem is megengedhető, hogy ez a nép elégtételt vesz önmagának, (Egy hang a szociáldemokrata párt oldalán: Büntetett volna a nép!) Ez nem történt meg, éspedig nem történt meg azért, mert először is itt volt ez a rendelet, másodszor pedig, ha tetszik, ha nem: itt volt a két munkáspárt, amely odgtállott (Élénk helyeslés és taps.) s megakadályoztuk a rendelettel és néha önmagunk, saját testünkkel, hogy meghZ IDEIGLENES NEMZETGYŰLÉS NAPLÓJA s 1945 szeptember 11-én, kedden 97 történhessék, hogy a nép önmagának vegyen elégtételt, (Erdei István (szd): Hogy a ïSomogyi és Bacsó-eset megismétlődjék! — Majlát Jolán (pp): Ez az!), hogy ne legyenek kilengések, hogy ne legyenek Prónayak, Ostenburgok t é& síióíMki különítmények. 72 Ez ezeknek a népbíróságoknak és nekünk köszönhető. (Pászthory István (kg): Ezt ne nekünk monldja! — Szobek András (kp): Csak annak mondja, akt érzi! Ne vegye magára!) A második szempont az, hogy a népbíráskodási intézménynek igazolnia kell ország és világ előtt azt, hogy ez az ország szakított 4 fasizmussal, nemcsaü; szavakban, iianein iet" tekben is. (Ügy van! Ügy van!) Ha van követelni valónk nekünk a népbíróságtól, akkor ez az, hogy mutassa meg: minden hátsó gondolat nélkül szakít a fasizmussal. (Helyeslés. — üulin Jenő (kg): Ez a kötelessége a népbíróeágnak! Ezért van!) Ezért kell fellépnie a feltörekvő reakcióval szemben, amelynek melegágya legtöbbször a jóhiszeműség. Nincs jóhiszeműség, csak egy van: igazságot szolgáltatni a megsértett jogrendnek és a nemzetpusztítókat megbüntetni, (Dulin Jenő (kg): Ezt mjndjuk mi is! — Egy hang a kommunistapárt oldalán; Annál jobb! — Az elnök csenget.) Nagyon örülök, ha egyetértünk. (Erdei István S (szd): Az igazságban egyetértünk, az indokolásban nem!) ( Azt is kívánjuk, hogy a népbíráskodás intézménye ugyanolyan eszközöket alkalmazzon, mint amilyeneket a fasizmus alkalmazott a z ő áldozataival szemben. (Dulin Jenő (kg): Ha igazságos! De mi keressük az igazságot s ebben különbözünk tőlük! — Zaj. — Hulljuk! Halljuk!) Abban mindnyájan egyetértünk, hogy a magyar nép igazságérzete megköveteli azt, hogy bűnhődjenek, akik ezt az országot elpusztították. (Ügy van! Úgy van! a kisgazdapárton.) Bűnhődjenek azok, akik a néinetek kezére játszottak az országot. "(Ugy van! Ügy van! Helyeslés a kisgazdapárton.) De megköveteljük azt is, hogy azok, akik a várható büntetés elől külfökire mentették irháikat, n nagyobb bűnösök is bűnhődjenek. (Helyeslés a kisgazdapárion.) A magyar nép igenis alig várja azt az órát, amikor Szálasi és bandája ide fog jönni, amikor idehozzák, hogy álljanak., bíráik elé és feleljenek a magyar nép ítélőszéke előtt, ha tudnak! (Dulin Jenő (kg): Nincs köztünk különbség!) Amikor a népbíróság intézményét a legmesszebbmenőén támogatjuk, meg kell mondanom annak hibáit is. Meg kell mondanom, hogy ebben a pillanatban még nem mindenben állják, ki a kritikát. Vannak úgynevezett népbírák, bizonyos elemek, akik a zavarosban kerültek be oda és akik ott mint népbírák tündököld ek. Itt van a hiba. Válóbáji a pártoknak kötelessége, hogy megnézzék, hogy az a népbíró valóban odavaló-e, vagy sem. Tehát végül a pártok felelősek azokért. Ezért fordulhat elő, hogy olyan ítéletek látnak napvilágot, amelyek teljes jogossággal felháborodást váltanak ki itt benn, kifelé pedig kételyeket támasztanak a demokrácia őszinteségében. Ezt tehát nem szabad és nem lehet megengedni. De még egy másik baj származik ebbő : az« hogy a nép ellenségei ezeket az enyhe ítéleteket félremagyarázzák a demokrácia ivêjrçe* ségét olvassák ki belőlük. Pedig vegyék tudomásul azok, akik most nyugatról hazaszivárognak, — nagyon sokan bankókkal tele zsebbel, amelyekkel ismét elárasztják a pénzpia13
