Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
88 Az országgyűlés képviselőházának 355. jobboldalon: Elég hiba!) Ennek oka az, hogy az egyházi hatóság:, a püspökség' nem nevezheti ki az ő tanítóit tetszése szerint a szüksége® helyre, hanem meg kell kérnünk a-a államot, hogy ő rendeljen ki a mi iskoláinkba tanítót. Ezt egyszerűen meg lelhetne oldani, ha megengednék azt is, hogy megfelelő előképzettségű fiatalemberekből, leányokból tanítókat képezr hessümk ki legalább is erre a mostani átmeneti időna (Helyeslés a balközépein és a jobboldalon.) Beszédidőimből nemsokára kifogyok, reá keüi 1 azoníban térnemi egy olyan dologra), amely nálunk a Székelyföldön különösen időszerű és pedig' arra, hogy mi ott mind a keleti, mind a: nyugati irányban nagyon közel ölünk a határhoz, Fontos a mi népünk biztonság éraste. Ezt nagyban fokozta, ai székely határőrség megszervezése, azonban tudom, hogy éppen a legfőbb paraaiesnokság kérte ai hon védelmi minisztériumot arra, hogy ezeket a mindennap, fegyverben vagy 'legalálbb is fegyver gyakorlatban álló í önéig, komoly férfiakat bizonyos kiemelés szem- j pontjából valami kitüntetésben részesítsék, j Néma akar ez jogot jelenteni a többiekkeli sziean- , bejDi, hanem csak azt akarja, szolgálni, atot a bi- | zoryosi pedagógiai! célt, hogy a székely határőr ! vau íbam büszke legyen arra, hogy ő határőr. ! Azután fontos volna az, hlogy lenn, a. székely határőrség területéin most, amíg még bé- ! késség- van, még fokozottabban megteremtődjék I a katonai parancsnokság és ai közigazgatás , között az ai fontos és. szükséges, együttműködés. I amelynek fontossága éppen akkor fog kitűnni amikor máról-holnapra, talán éjfélről egy órára esetleg betörnek szomszédaink hozzánk. A székelység települése; olyan, hogy a határok num ten húzódik, á székelyföld közepe felé alig van település, mert ott erdőség van. A románok ab- ! bój élnek, hogy izgatnák ellenünk Ëszak-Erdély visszafoglalásai érdekében. Naproil-naprai for- j dúlnak elő összezörrenések és összekoccanások a határ mentén. (Mester Miklós: Nemzeti egység!) Éppen ezért fontos volna, hogy ott lenn a Székelyföldön, ahoan ,a- zsákban nagyobb szava ési befo'lyása legyen a katoinai parancsnokságuk I már most, amíg viszonylagos békéi van, (Mester ! Miklós; Helyes!) Végül a propagandai-nniiiiszternek igen, fontos és igen jelen'ős hivatásáról szeretnék válamat mondani, A legnagyobb elismeréssel adózunk az ő hata^mjais igyekezetéért, aim ellve" napról-napra belutazza, az ország legküTöubö zőbb pontjait, szól, agitál és meggyőzően beszél atrról (Németh Andor: Egyedül!), hogy. j mindem magyar készenlétben legyen. Azonban valahogyan, a magyar propagandát — meimi szeretem így 1 összekapcsolni ezt ai két szót — maisnak, alaposabbnak: képzelném eil. (Effy hang a baloldalon: Mi is!) Olyannak, almely a jövendő \ magyar konstruktiv tervekéit, magában' foglalja, olyannak, aimelyben nemcsak időleges propaganda van 1 ai háborús kérdéseket illetőleg, hanem amelylből egy bataillmias nemzetnevelési kon- \ cepciónak alapelvei é|s körvonalai bontakoznak j ki. Olyan, amely valósággal mindenhol társa- ; dialtmá nevelés számba menne'. Ezt úgy képzelem el, hogy ne a miniszter propagalndázzon, hameln a miniszter szervezzen meg minden magyar erőt és minden magyar szívet, egyesületeit és gondolatot erre a nagy magyar nemzeti épóít'ő mnnkára. Hal ezt elvégzi! Antal István, igalzii híálávla! tartozik majd neki lafc egész nemzet, ülése 1943 december 15-én, szerdán. Ezekután, t. Ház, tekintettel arra, hogy láiom a kormányzatnak jó szándékát és igyekezetét (Mozgás és zaj a -szélsőbaloldalon]}. amelylyel nem a na.pi politikának, hanem az örök magyar céloknak irányában vezeti, óvatosan, de biztonsággal az országot, ezt a törvényjavaslatot a magam nevében és pártom nevében elfogadom. (Taps Œ jobboldalom, a közelien és rti baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boconádi Szabó Imre jegyző: Piukovich József! Elnök: Piukovich József képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársaim 'beszédét szíves örömimel említem fel és annak a beszédnek azokhoz a részeihez, amelyek a magyar népi politikára vonatkoznak, minden fenntartás nélkül a magam részéről is boldog örömmel csatlakozom. \ altak fejtegetéseinek olyan részletei, amelyekben úgy éreztük, hogy' bennünket abból a politikai atmoszférából, ahol egészen Sizerencsétleni indítások következtéiben erős pártpolitikai szempontok érvényesülnek, ki tud emelni és beszédének egyes részeinél úgy éreztük, hogy ebből fel tudunk emelkedni, vele együtt repültünk, _ szálltunk fel arra a horizontra gamely horizontról világosan és tisztán lehet látná a szebb magyar jövőt. (Ügy van! a bal- és szélsőbalold Ion.) Abban, a szerencsés! helyzetben is vagyok, hogy az előttem szólott t. képviselőtársamat nem itt ismertem meg. hanem, az ő istenáldotta szép pátriájában, amikor még nem is tudtuk, hogy képviselőtársak leszünk. Az, ő végtelen nagy idealizmusa kistugárzot# belőle, éppen úgy, minit azok az érzések, amelyek őt elvezették ehhez a nagyon értékes ém a magyar ;népi politikát szolgáló beszédhez. Azonban, méltóztassék megengedni, t. Ház, amikor az előttem szólott Pálffy Károly kedves képviselőtársam ráíiíirt a . konkrétumok feflsoroláfiára,; valahogyan az az érzésem támadt, hogy benne is megszűnt az a biztos érzés, az ár biztos t tudat. amely őt a; mostani politikai és kormányzati rendszer támogatásában minden: feltétel nélkül biztatná' és segítené. . (Zaj jobb félő''''.) * Mert a konkrétumoknál 'bebizonyosodott, hogy _ úgy, ahogyan ma vagyunk, ahogyan ma folyik az, élet az országban, snnmiképpen nem lehet azt a népi politikát folytatni, gyakorlatba átvinni, amelyet oly gyönyörű szépen fejtegetett t. kép vi s elő társ a m. Döbbenetes dolgok ezek. Tegnap, is hallottuk, azt hiszem, Bíró képviselőtársaim' beszédét a földbirtokpolitikiai problémákról és a végén kisült az az abszolút lehetetlen helyzet, hogy a végén kénytelen volt megállapítani, hogy a székely falvak még azt a felatnyi kis legelőcskét sem tarthatták meg, amelyet kaptak, hanem visszaadták a régi tulajdonosoknak. Méltóztassék elhinni, mi lennénk a ^legboldogabbak, ha olyan magas színvonalonjjárgyalfhatnánk ezeket a kérdéseket, mint amilyent az ország mai helyzete megkövetel, de bocsánatot kérek: a konkrétumoknak nemi is jsorozata, hanem valósággal milliós tömege figyelmeiztet bennünket arra, hogy igenis, f a legélesebb bírálatot kell alkalmaznunk erről az oldalról olyan intézkedésekkel szemben, amelyek az ország, de elsősorban a magyarság ellen szólnak. ' A harcokat, a küzdelmeket mi természetesnek tartjuk, mert a világtörténelem azt iga vo\}n. hogy végső fokon mniníden küzdelem az