Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-375

290 Az orszagyűlés képviselöházának 375. ülése 1944 november 7-én, kedden.

küzdelemben Széchenyi Istvánnak az 1848 augusztus hó 21-i képviselőházi ülésen megnyilatkozott fanatikus hitével és oiiít elhangzott drámai jóslatával, hogy a magyar csak sajátmagát gyilkolhatja meg, de más által meg nem gyilkolható.

A sors vasökle áh.hl időlegesen sújtott népek, nemzetek, csoportok és egyének mentalitásában, minden idegreakciöjában és gondolatvilágában a legtermészetesebb '»gyújtópontban egyetlen összesürített mondát van, ez az összesűrített mondat pedig abban kulminál, hogy 1 minden »értéket •menteni* atmen- itteni egy szebb, boldogabb, nyugalmasabb jövőbe, hogy ellenség kezére ne kerüljön, de biztosítsa a friss élet új alapjait,

Kétségtelen, t. Képviselőházi hogy állami és nemzeti életünk alkotmányos továbbvitelének legnagyobb értéke az országgyűlés [törvényalkotó működésének biztosítása. Ezt az értéket át kell mentenünk a pokol kapuján is, amelyet az ellenség pillanatnyilag immáron szinte törvényhozásunk kapui elé helyezett. Ez a belátás és megfontolás bírta rá az igazságügyminiszter urat arra, hogy íörvéúy- jayaslalot nyújtson be az országgyűlés üléseinek # összehívására vonatkozó kivételes rendelkezésekről és ezért a rövid, de logikus és világos^ javaslatért az igazeágügyminiszter urat kétségtelenül megilleti a törvényhozás hálája és köszöneté, mert a javaslattal gyorsan, logikusan és szükségszerűen a dolgok gyökéréig nyultUe.

A mindössze két szakaszból álló javaslat 1, §-a felhatalmazni kívánja a felsőház és a képviselőház elnökeit arra, hogy a. szükséghez kéjest a törvényhozás üléseit — bele- énííve a bizottságok üléseit is — más váróéba vagy más községekbe is összehívhassák,

A törvényjavaslat 2. §-a arról intézkedik, hogy az országgyűlés által meghozandó törvény kihirdetésének napján lép életbe.

A javaslat indokolása rámutat arra, hogy szükségszerűleg bekövetkezhetik olyan helyzet, amikor Budapesti székesfőváros területe momentán bekapcsolódik a hadműveleti területbe és amikor nem volna lehetőség arra, hogy az országgyűlés Budapesten zavartalanul ülésezhessék. Ennélfogva az 1848 :IV. ií|c. 1. é-ától eltérően — amely kimondja, hogy az országgyűléséi Budapestre kell összehívni — ez a törvényjavaslat szabályozni kívánja azt a lehetőséget, hogy az országgyűlés két Házának elnökei a szükség szerint más helyre, más városba vagy községbe is összehívhassák az országgyűlést

T. Ház! Mielőtt rövid előadásomat befejezném» úgy érzem, mindnyájunk leikéből' szólok, amikor kirobbantok egy érdest >egy forró szóval, egy fanar.dkus fogadalommal és egy áldással.

^ A forró szó tulajdonképen időleges búcsúszó. ügy, érzem, hogy amikor a visszatérés reményével innen esetleg elmenni készülünk, forró szóval el kell búcsúznunk a világverő Mátyás király lábanyomait őrző budai pártól, agy forró pillantással és egy szó- ya^ëtkeir búcsúzmink ezektől a gyönyörű fátoktól és .termektől, azzal az érzései és azzal az egyetlen köszöntéssel, hogy: a mielőbbi viszonUdátásra! Es nem utolsó sorban el kell köszönnünk és el kell búcsúznunk itt maradó» itt harcoló Brága hős honvédőinktől és hűségesen, hősiesen harcoló német szövetségesünk derék véderőjének tagjaitól (Éljenzés,), azzal

a köszöntései, hogy az Isten segítse őket a bizT.bs győzelemhez, sok jó katonaszerencsét kívánva nekik.

A fogadalom, amellyel innen esetleg el kell mennünk, az én hitem szerint/ nem lehet más, mint az, hogy ezt a reánk kény szeri tett világnézeti és gazdasági háborút pedig utolsó csepp vérünkig és utolsó leheletünkig, úgy, ahogyan az egy becsületes nemzet történelmi múltjához illő, a mi magyar becsületünkhöz méltó igaz magyar hűséggel végig fogjuk küzdeni és vagy győzünk, vagy meghalunk, (Ügy vmxí Úgy van! balfelől.)

Az áldás pedig szálljon erre a fővárosra és szálljon a környékre. Az az áldás, hogy a magyarok nagy Istene adja meg azt, hogy amikor mi ide visszatérünk,, akkor majd a boldog és győzelmes béke szép napjaiban ebből a metropolisból újból kultúra, fény és melegség áradjon szén és minden fehér kis vidéki házból, községből és tanyából a magyar kenyér friss, békés illata szálljon az ég felé a Kárpátoktól az Adriáig. így legyen!

A törvényjavaslat elfogadását kérem. (Helyeslés és taps.)

Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni? (vitéz J arass Andor szólásra jelentkezik.) vitéz Jaröss Andor képviselő urai illeti a szó.

vitéz Jaross Andor: T. Ház! Nem készültem a javaslathoz hozzászólni, azok a szavak azonban, amelyeket az előadó úr az előadói emelvényről mondott el, arra késztetnek, hogy pár szót szóljak.

Elsősorban szükségesnek látom kidomborítani azt, hogy az elmúlt napok és hetek az egész világ figyelmét Magyarországra, irányították, nemcsak azért, mert Magyarország hadszíntérré vált és az arevonal Budapestét is megközelítette, hanem azért is, mert ebben a városban, Budapesten a magyar törvény- hozás tekintet nélkül arra, hogy behallatszott-e az ágyúdörgés ennek a palotának az ablakain, nyugodtan, fegyelmezetten folytatta törvényhozó munkáját, Egész Európa szeme ide irányult és ezekben a napokban a magyar nemzet és a magyarság törvényhozó testületé becsületet és tiszteletet szerzett magának. (Ügy van!)

Amikor azonban ezt' megállapítom és aláhúzom, ugyanakkor legyen szabad megüllapí- - tanom azt is, hogy a párisi és brüsszeli példákkal ellentétben, Budapesten nemcsak az ország törvényhozó háza és annak munka- folyamata érdemel bizonyos elismerést és dicséretet, hanem dicséret és elismerés illát! meg ennek a városnak dolgozó polgárságát és munkásságát is (l'Jgy van! Ügy van!), mert az ágyúdörgés közepette nem álltak le a gyárak és az ipari műhelyek, hanem mozgott a fizikai munka, dolgoztak a karok és kezek és dolgoztak az agy velők tovább, hogy á munka folyamatossága -révén arevonal unk * biztonságát megacélozzuk. (Rapcsányi László: Tökéletes együttérzés a fronttal!) .

De legyen szabad ehhez még valamit hozzáfűznöm, ami talán inkább személyes impressziómból ered. Ezt a gondosságból megfogalmazott törvényjavaslatot természetesen magam is szívesen elfogadóm, mert hiszen. — »videant consules«, mondja a sokszor idézett; latin közmondás is — kellő időben kell gondoskodnunk arról, hogy „a magyar törvényhozás folyamatosságában hézag és fennakadás ne történjék. Vegyük azonban tudomásul eb