Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-368
Az országgyűlés képviselőházának 368. ülése 1944 szeptember 21-én, csütörtökön. tarn szükségesnek mindjárt az első napokban, hagy- a kishitűségbe esett magyar lelkeket felrázná igyekezeziemi. De ugyanakkor nletm tAottiaimi a veszélyt sémi, amellyel szembe kell nézmünk s eat tefzem ma is. Megalapítóim azt,, hogy 'ha érzékeny veszteségeket is szenvedtünk iái jelen háború f olyan mán», miindamelllett a maigyar nemzetben éílő erők még koránt sincsemelk teljesen kimerítve. (Ügy van! jobbfciŐÍ.) Még vámnak harcba IIKMU vetett erőtartalékaink, még vannak feltölthető katonai egységeink s nem utolsó sorban van magyar hazaszeretet (Ügy van! Ügy van!), magyar láLkesedés*, magyar élniakarás és van a német birodalom áltat 1 velünk szemben vállalt erkölcsi koteileizettlség. (Ügy van!) KülpofóJlükiati céalkijiiütziéisünk ezzel tulaj donképpien adva van. Magyarországnak a béfcetárgyaló asztalnál kirajzolódó fennmaradása földrajzi és gazdasági szükségszerűség. Addig, míg ez kialakul, feltétlenül igein, nehéz idíőiket kell átvészelnünk. A fegyveres hatalmi túlsúly ma tagadhatatlanul a másik oldalon vau. Ebből •következik, hogy a másik oldalinak van meg a Lehetősége arra im, hogy — különösen a saját, sorsuk irányításával önállóan nem rendelkező feás niemzeiíek felé — fenyegetések özönét szórja, sőt a feinyégetésiéin túlmenően olyan fiegyvéreket vessen, be eMemümk, amelyekkel szemben jóformán védtelenek vagyunk. (Ügy van! jobbfelő'l.) A fenyegetések természetesen a legsötétebb jövőt sízánják Magy^rországaiak^ die: ezekből niés a Ie^ihaíl'váínyabbetm sem lelhet megállápíte/ná azt. hogy milyen előnyökkel számolhat nánk alkkor, ha azonnal beadnánk a derekunkiat. (Ugy műn! a széUőbaloMúÜon. — Felkiáltások jobb felé'-: A halálai! — Vitéz Zerinváry Szilárd: Az elpusztulással!) Lehet, hogy az angolszász hatalmak végeredményben nem egyedül minket akarnak sújtani akkor, amikor óriási légifölényük harcbavetésével egy ártatlan kis nemzetet akarnak végképpen megtörni és a könyörtelen pusztulásba dönteni, de ugyanakkor látszólag nem mérlegelik azt, hogy pillanatnyi céljaik elérésében olyan erőtől fosztanak meg eerv védtelenül kiszolgáltatott s ezer esztendőn keresztül a Nyugat védőbástyájának szerepét betöltő nemes fajtát, amelynek erkölcsi és anyagi értékei talán valamikor számukra sem lennének közömbösek. (Úgy van! Úgy van! — Toys a jobboMYvIon és a középen.) A létfenntartásunkért vállalt további harc és kiállás következtében a légi bombázásokon kívül egy súlyos áldozatot kellett vállalnunk, és pedig Erdély délkeleti részének a részleges kiürítését. (Felkiáltások é ba középen: Sajnos!) Ezt kizárólag katonai okok tették szükségessé, ami alatt nemcsak a túlerőt értem, hanem az arcvonal olyan alakulását is, amely mellett igen kockázatos lett volna a Székelyföld kiugró csücske miatt esetleg tetemes haderő elvágását is kockáztatni. (Közi Horváth József: A szerencsétlen bécsi döntés!) A hadászat legelemibb szabályai követelték meg azt, hogy — tömören kifejezve — inkább időlegesen egy kis területet adjunk fel, hogy az onnan kivonható erőt más helyen való alkalmazásra megtakarítsuk, semhogy makacs kitartás miatt más arcvonalrészek is lehetetlen helyzetbe kerüljenek, ami azután még sokkal nagyobb területi és erőveszteséget eredményezett volna. Szivünk minden dobbanásával szeretett székely testvéreinkkel érzünk (Ügy van! Úgy van!), akikelt önhibánkon kívül nem volt módunkban idejében megsegíteni. A túlerővel szemben különösen derék székely határőrségi alakulataink elégtelen felszereléssel és fegyverzettel, (ügy van! Úgy van! r- Közi Horváth József: Valaki felelős értei! — Zaj. ~~ Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: Uralkodnak, aíkik felelőseik! He vicceljünk! — 5%:j. -— Elnök csenget.), egyesek előrehaladott koruk ellenére is (Zajos felkiáltások a balközépen: Hő s'resen harcoltak! Kévé® fegyvervet! — Ember Sándor: Mindent megadunk! — Zaj. — Elnök csenged), jóformán a kezük ügyébe aüdadt fegy vérrel, oroszlánok módjára védték az ezeréves ősi magyar földet és szereztek maguknak elévülhetetlen érdemeket s a székely népnek örök dicsőséget! (Ügy van! Ügy w.n!) Nein mon ellünk le róluk! (Ügy van! Ügy van! — H asz$z<nia\rtó t fin a Ház minden o^é-i'án. — Kiss Kálmán: Nem; is lehet lemondani róluk!) S ha az isteni igazság győzedelmeskedik, meggyőződésem, hogy a mag var államvezetés az ; erdélyi* fejedelmek die«ő korszakának jegyében fog gondoskodni a Magyar Szent Koronához tartozó, de erdélyi lelkiségüket figyelembe vevő sorsukról. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Pillanatnyi kötelességünk az, hogy az onnan átmenthető emberi és anyagi javaknak mozgatását és elhelyezkedését minden rendelkezésünkre álló eszközhöz mérten biztosítsuk. Ez irányban máris mélyreható intézkedések történtek. Amennyiben ennek még nem tökéletes végrehajtását tapasztalnánk, azt kizárólag f meglepetésszerű fordtdatnak kell betudni. (Közi Horvá h József: Elég szomorú meglepetés! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A belpolitikai célkitűzés tekintetében minden mondanivalóm szinte ismétlésnek tűnik. Főcélunk: a belső rend fenntartása. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Â kormány mindent elkövet, hogy a^ sikeres hadviselés, az eredménvçs termelés és a minden téreu való helytállás nélkülözhetetlen előfeltételét, az államhatalom szilárdságát, a törvény és a jog uralmát minden bomlasztó törekvéssel szemben kérlelhetetlen szigorúsággal biztosítsa. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Háborús időben, a nemzet végső erőfeszítésének óráiban helyes intézkedésnek tartom azt, hogy még az előző kormány a pártokat feloszlatta. (Helyeslés a jobboldalon és középen. — Egy hang a balközépen: Helyes! Előbb kellett voina! — Rajniss Ferenc: Elég botor ©seleikV?de;t volit!) A kormány — ezt miinden egye« tagjáró ! elmondhatom — pártokon kívül álló sz^kféríiakból, kisrészben^ katoiaákból áH. Én magam sem miféle közéleti szereplésre, noI'tiikaii múltra nem tekintek vissza. MöíWi+iíic.m csupán tiszta katonai , muH áll (Élénk taps a jobobldalon és a középen.). amelynek folyamán mind a békemunkából, mind a háborús szereplésből alaposan kivettem vészemet. (Ügy van! Ügy van!) T?gy hiszem, hogy ez sok mindenre garanciát nyújt (Ügy van! Üay van!), de mindenekfelett az egyenes, nemzeti elszántságra támaszkodó erős akaratra és a becsületes jó szándékra, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb megértéssel nyújtok kezet minden magyar testvéremnek, aki a fent vázolt becsületes elgondolásunkban támogatni hailandó. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.)