Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-364

246 Az országgyűlés képviselőházának 364. A magyar politika és a magyar nemzetvezetés minden egyes szektorában egyetlen célt kívánunk szolgálni, azt a legfőbb célt, hogy nemzetünk mai küzdelmében minden erkölcsi és anyagi erejét latba tudja vetni létének, népi életének, szabadságának és jövőjének védelmére és biztosítására. Az előttünk álló feladat kettős: helytállás a honvédelemben, maximális teljesítmény a termelésben. Ezt kívánjuk szolgálni az általunk irányított gazdaságpolitika minden egyes ténykedésével és intézkedésével, szociális politikánkkal, a kultúrpolitika, népnevelés, jogalkotás összes mai, korszerű feladatainak megoldásával igazságot, tisztességet, kötelességteljesítést és a fegyelem teljességét kívánjuk és fogjuk keresztülvinni minden vonalon, az elosztás területén pedig a szociális igazság követelményeinek kérlelhetetlen érvényesítését. (Helyeslés a középen.) t . Külön goudunk, t. Képviselőház, a munkásság — a szellemi és fizikai munkásság, a falu népe szociális, gazdasági és kulturális helyzeté; nek, különösen életszínvonalának lehető okszerű emelése (Helyeslés jobbfelöl.), a családvédelem minél hatékonyabbá tétele és intézményes gondoskodás arról, hogy a nemzeti társadalom e hatalmas fenntartó rétegei, amelyek a maguk nagy többségében mindig hűséges és odaadó fiai voltak a hazának és rendíthetetlenül kitartottak a nemzeti gondolat mellett, érvényre tudják juttatni jogos érdekeiket. (Helyeslés.) A kormány ezen őszinte törekvésének csakis egy körülmény szabhat határt és

1 ez a jelenlegi háború parancsoló követelménye. A háborút meg kell nyernünk és meg is fogjuk nyerni. (Ügy van! ügy van! a jobb. és a szélsőbaloldalon és a középen.) Erre irányul minden törekvésünk és minden gondunk. Erre a célra kell — mint már hangoztattam — mindent összpontosítanunk. Ennek kell mindent kíméletlenül alárendelnünk. A nemzet ma két arcvonalon küzd: kint a Kárpátok keleti lejtőin, a tűzvonalban és a belső fronton, a hátországban. Egyforma katonai fegyelemre van szükség mindkét helyen. (Ügy van!) Idehaza az angolszászok bombázásainak ártatlan testvéreink esnek áldozatul. Azt remélik, hogy ilyen módszerrel és destruktív propagandával összetörhetik azt a hazai belső frontot, amelyre hősi honvédségünk küzdelme támaszkodik. Az eddigi légitámadásokat férfias nyugalommal viselte el a nemzet. Meggyőződésem, hogy ebben a férfias kiállásban a jövőben sem lesz hiány. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A különböző angolszász bomlasztó törekvéseknek pedig ez a nemzet még egyszer nem ad hitelt. (Úgy van! Ügy van! — Csoór Lajosi: Soha!) Elég volt egyszer ai wilsoni halálos csalétekből. (Úgy van! jobbfelől. — Gr. Serényi Miklós: Mégsem tanultak!) Tudom, hogy a t. Ház és az egész nemzet egyetért abban, hogy hazai) belső frontunknak sziklaszilárdan kell állnia. Meggyőződésem, hogy a belső rend, a fegyelem, a nyugalom és a termelés biztonsága ellen irányuló minden esetleges kísérlet eleve meghiúsulna minden jó hazafi ösztönös ellenállásán. (Ügy van! Úgy van!) De ha mégis felütné fejét ilyen törekvés, vagy a nemzet egységének megbontására irányuló bármilyen próbálkozás, arra az államhatalom kérlelhetetlen eréllyel és szigorral fog lesújtani. (Vájna Gábor: Akasztófát nekik!) Ismétlem, — százszor is, ha kell — csak ülése 1944 május 24-én, szerdán. egy cél lehet előttünk: a háborút megnyerni és e végett az összes élet- és ütőképes magyar erőket fegyelmezett egységben összefogni. [Ügy van! Ügy van!) A kormány tehát az erők egyesítésének és (nem széthúzásának alapján áll. Ezt acélt, az egység és összefogás célját kívánja elérni és' akarja megvalósítani a belső front minden egyes területén, mind társadalmi, mind pedig politikai vonatkozásban. Ezért nem tűrheti és nem fogja tűrni sehol a szubverzív törekvéseket és jelenségeket és a legenergikusabban szembe fog fordulni minden olyan igyekezettel, amely a mai válságos időkben visszavonást, széthúzást, meghasonlást, belső harcot és ennélfogva erőtlenséget keltene a magyar társadalomban. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Aki ma széthúzást szít az együvétartozók között, az súlyos bűnt követ el a közösséggel szemben és aki bizalmatlanságot kelt a bizakodók között, az voltaképpen az ellenségnek tesz szolgálatot. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Egységre, munkára, fegyelemre és kötelességteljesítésre hívom fel tehát, t. Képviselőház, erről a helyről is a törvényhozás és a nemzet minden egyes tagját. Hangsúlyozom, hogy a kötelességteljesítésben jó példával maga a kormány és annak tagjai kívánnak elöljárni. (Éljenzés a jobboldalon.) Készséggel vállaljuk a felelősséget $& ai velejáró erőfeszítések minden kockázatát szilárd magyar iliéfekfcefl viseljük. Vállaljuk, mieirt lelkünk tele van hittel ós^ törhetetlen Kraakodássiail. (Helyedés.) Sziklaszilárdan hiszünk a magyarság jövőjében. Bizakodást és erőt a magyar történelem dicső korszakaiból és a honvédségünk soraiban egy emberként helytálló nemzetünk férfias küzdelméből merítünk. Hiszünk, t. Ház, abban, hogy ez a dicső múltú nemzet, mint annyiszor a történelem folyamán, most is keresztül fogja verekedni magát a legsúlyosabb helyzeteken is és eljut a maga nemzeti életének, valamint jogainak teljességéhez, barátai, elsősorban német és olasz szövetségesei oldalán pedig elnyeri az új Európában azt a helyet, amely múltjához méltóan megilleti (Ügy van! Ügy van!), de csak akkor, ha egy pillanatra sem veszíti el fejét, ha megmarad a realitások útján, ha nem engedi megbontani sorait és ha a közösség javára a legnagyobb áldozatokat is vállalni hajlandó. (Ügy van! Ügy van!) Ismétlem, ebben tűrhetetlenül hiszünk és ezt a hitünket szeretnénk átplántálni a nemzet minden egyes fiába, annál is'inkább, mert ez a hit, ez a bizakodás, amely minden kitartás és helytállás lelki erőfeltétele, ma úgyszólván nemzeti kötelesség minden hazafi számára. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Amikor honvédeink nehéz harcokban állnak odakint, idehaza nincsen jogában senkinek e harc esélyeit sem kishitüséggel, sem kétkedéssel, sem bizalmatlansággal, sem pedig duzzogó vagy számító félreállással nehezíteni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Vegyen ez a nemzet hitben, kötelességteljesítésben és bizakodásban példát a legelső magyar embertől (A Ház tagjai felállanak. — Megújuló, hosszantartó lelkes éljenzés és taps. — Meskó Zoltán: Az egyetlen fix pont!), az ország Főméltóságú Kormányzójától, aki mindenkor a magyar férfi, a magyar katona ősi erényeinek megtestesítője. Kövessük őt a cselekvés, a küzdelem GS Sí bizakodás útján hűséggel és oda-