Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-364

244 Az országgyűlés képviselőházának 364. ülése 1944 május 24-én, szerdán. ségünk a 'szövetséges hadseregekkel együtt több, mint két esztendeje nem csökkenő harci kedvvel folytat, határozza meg egyébként, t. Képviselőház, az ország, az országvezetés és a kormányzat minden egyéb mai kormányzati és politikai ténykedését és célkitűzéseit. Ez ad irányt a magyar külpolitikának, ez szabja meg belpolitikai magatartásunk alapelveit, ez irányítja, az ország belső átszervezésére irányuló törekvéseinket, egyszóval ezt a küzdelmet kell szolgálnia minden magyar erőfeszítésnek; ez áll és ez kell, hogy álljon minden mai magyar szándék és tett előterében. És méltán, t. Képviselőház, mert a bolsevizmus elleni küzdelem minden erővel való folytatása ma számunkra az egyetlen lehetséges reálpolitika, (Ügy van! Ügy van!) mert itt a lét és nemlét kérdéséről van szó. Győznünk kell és győzni fogunk (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps.), mert különben elpusztulunk ! E küzdelemben, amint tudjuk, nem állunk egyedül. Ott harcol mellettünk hatalmas baráti szövetségesünk dicső múltú hősies hadserege, amelynek teljesítményei egyedülállóak, amelynek ereje megtörhetetlen és biztosítéka közös győzelmünknek. (Ügy van! Ügy van! — Ma róthy Károly: Éljen Hitler!) Töretlen erejét bizonyítják a mostani délolaszországi események is, ahol az angolszász túlerőnek nagy reményekkel megindított rohamai megtörnek a német katona elszántságának acélfalán. (Ügy van! Ügy van! — jobbfelől.) A magyar és -a német katona vállvetve küzd azzal a régi hagyományos ós hűséges fegyverbarátsággal, amely az első világháborúban szinte szállóigévé vált s amely ma fényes megújhodásban tündököl. Itt másról, mint közös győzelemről, nem is lehet szó (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon és a középen.) és ennek érdekében állanak az otthoniak nálunk is, náluk is, karjuk minden erejével, szívük minden, dobbanásával, katonáink mögött. T. Képviselőház! A magyar kormány külpolitikájának tengelye a hárinashatalmi paktumhoz és az antikomintern paktumhoz való tartozásunk s ezen belül legelsősorban a nagy német birodalomhoz való viszonyunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a viszony egyszerű, világos, őszinte és becsületes, a bensőséges férfias bátorság és a félreértést nem tűrő együttműködés (Úgy van! a szélsőbaloldalon.), a hűséges, áldozatkész szövetséges viszonya, amelyet nem csupán érdekeink teljes közössége, hanem érzelmeink, hajlandóságaink azonossága tesz teljessé és sok-sok évszázad tapasztalata, közös munkája és közös küzdelme próbált ki és tett vihartállóvá. (Ügy van! Ügy van!) Ez a tiszta és bensőséges magyar-német viszony nem politikai latolgatások és diplomáciai sakkhúzások légkörében született meg, hanem a történelem, a földrajzi helyzet, a természet és a lélek ezernyi adottsága által kifejlesztett sorsközösség. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Amint ez az elmúlt évszázadok folyamán számtalanszor összekötött bennünket, az elkövetkező évszázadok alatt is egymás mellett haladó utat ír elő e két nemzet számára. Az első világháború fegyverbarátsága mellett a páriskörnyéki békediktátumokban is közös volt sorsunk és örök időkre él bennünk a magyar hála mélységes érzete azért, mert a trianoni béklyókból való kiszabadulásunkat elsősorban a hagyományos magyar-német barátságnak, vagyis a német népnek és a német nép nagy vezérének, Adolf Hitlernek köszönhetjük. (Ügy van! Ügy van-' — Élénk éljenzés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon és a középen.) Ö emelte újból hatalomra a német népet, -, ő törte össze a páriskörnyéki diktátumok bilincseit és az ő baráti keze segítette hozzá Magyarországot a rajta elkövetett igazságtalanságok revíziójához. (Rajniss Ferenc: Ügy van!) Nélküle még ma is trianoni börtönében sínylődnék a magyar. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a szélsőbaloldalon és a középen.) A magyarság hálatelt, legmelegebb kívánságai szállnak Adolf Hitler és nagy népe felé. (Élénk és taps a jobb. és a szélsőbaloldalon és a középen ) Elítélendő volna az a magyar politika, amely a magyar felemelkedésnek nyújtott e hatalmas segítségről megfeledkeznék, vagy a hála és a köszönet kötelességeit a mindenkori politikai konjunktúra mérlegén latolgatná. A magyar politika alapvető elvei ezer éven keresztül a tisztesség, az egyenesség (Incze Antal: Ügy van!), az adott szó szentsége (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), a vállalt kötelezettségnek becsületes teljesítése (Ügy van! jobbfelől.) és a törhetetlen hűség voltak. (Ügy van! Ügy van a jobb- és a szélsőbáloldalon és a középen. — Nagy László: Eleget prédikáltuk!) Akik más úton akarnák vezetni ezt a nemzetet, azok ősi magyar jellemét tagadtatnák meg vele és ezért a nemzet megvetésétől sújtva menthetetlenül el is buknának. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg is történt!) T. Képviselőház! Az Olasz Szociális Köztársasághoz fűződő viszonyunk alapjait ugyancsak évszázados kapcsolatok és hagyományok szabják meg számunkra, nemkülönben a magyarságnak a Duce személye iránt érzett, mindig kifejezésre juttatott bensőséges hálaérzete. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Nem fogjuk elfelejteni, hogy amikor egy egész ellenséges világ ve£t körül bennünket, az első meleg és résztvevő hang, amely mellettünk és ügyünk igazsága mellett szót emelt, Mussolini hangja volt. (Elénk éljenzés és taps.) Tiszta szívből kívánom, — és tudom, a nemzet egyeteme is csatlakozik ehhez a kívánságomhoz, — hogy a Duce nagy szövetségese oldalán győzelmesen harcolva, ismét helyreállítsa hatalmas történelmi művét: a aiagy olasz impériumot. (Helyeslés és taps.) T. Képviselőház! Hazánkat a közös érdekek szálai, a bolsevizmus leküzdésének érdeke fűzi az antikomintern paktumban résztvevő nemzetekhez. Talán felesleges- ezzel kapcsolatban hangsúlyoznom, — mert ez annyira magától értődő és természetes, — hogy az antikomintern paktumból kifolyólag reánk háruló összes kötelezettségeket — elsősorban a bolsevizmus elleni küzdelemnek minden eszközzel való foxytatását — a magyar nemzet a maga teljes erejének latbavetésével vállalja és teljesíti. (Helyeslés és taps.) Tisztában vagyunk azzal, hogy amikor a magyar nemzet Európának e rákényszerííett védelmi harcában részt vállal, a Kárpátok gerincén nemcsak saját lét'ét és fennmaradását védi, hanem a Kárpátok medencéjében és annak peremén élő többi nemzetet is. Hiszen az az európai hivatástudat, amely Magyarországot áthatja a veszély súlyos óráiban, a velünk szomszédos államokban is egyre világosabbá teszi az évszázadokon keresztül közös erőfeszítéssel védett európai ideálok tudatát.