Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-362
Az országgyűlés képviselőházának 362. tatmi kívánok arra, bogy Bács-Boidrog vármegyében is, mint a többi törvényhatósági területén, a remdelíkeizésire álló tűzifakészletek szétosztása a törvényhatóiságok feladata. Őki állapítják) meg, hogy a tör vény hatóság területén lévő egyes* városok és 'községek részére az egész törvényhatóságnak biztosított tűzifamennyiségből mennyi jusson. Meg vagyok győ zodlve arról, hogy a törvényhatoságiok a tűzifa elosztását — a rendelkezésükre bocsátott készletek alapján — igazisáigosani és a szociális szempontok figyelembevételével ^intézik. Hja; mégis egyes városok, vagy községeik részéről panaszok merülnének fel, mód van airra, hogy azok 1 . közvetlenül a törvényhatóságnál panaszuk orvoslását kérjék. Budapest ellátásával baipcsolátbani megemlítette az igen t. képviselő úr*, „hogy, a középosztály májusiban nem tudta tűzifáját beszerezni, mieirt nem állt készlet rimdelkezésére. Ezzel szemben tény az, hogy 1943 január 1-től július végéiig 43.773 normal vágóm tűzifa érkezett a székesfővárosba, 1942-ben ugyanezen i'dő alatt 31.659 vagont tehát az 1943. évben 12.114 vagonnal! több tűzifái áll a székesfővárosban a fogyasztás rendelkezéséire, mint az azt megelőző év megfelelő időszakában. Miutáb a székesfő* város által kiiadott beszerzési korlátozások;, a. kereskedők tartalékolási kötelezettsége, július végéiig még neom voltaik érvénybjen 1 , w fogyasztóknak legalább olyan mértékben módjuk volt a tűzifa beszerzésére, mint 1942-beni. Az ungvári erdőigazgaftúságnál befizetett 20 vagonos tüzifaszáUítás késedelmének ügyét — ha az ügyletre vonatkozó közelebbi adatotjat a 5képviselő űr rendelkezésemre boesátja — ki fogom vizisgálltiaitni. Végül a» igein tisztelt képviselő úr szóvátette interpellációjában egy faniagykereskedő fakitermelési ügyét is, úgy állítva be, mintha egyenesen a hatóság akadályozta 1 volnia* meg azt, hogy 500 vagon tűzifa <ai fővárosba kerüljön. Az említett f aki term elósi ügy, — bár az igen U képviselő űr neveket nem elmüít — minden valószínűség szerint Román- Gyula és társai pálosremetei lakosok erdejére vonatkozik, az említetlt tüzifanagykereskedő -pedig Torma Kálmán budapesti lakos, aki abban az időben Técsőn és környékén dolgozott^ A kérdéses erdő Pálosremete község határában fekszik, iiiterjedése mintegy 201 kat. holid. A teleikkönyvben Román Gyula és 39 társa, nevén, osztatlan közös birtokként van nyilvántartva. A tulajdonosok még a román uralom; idejében egymás között felosztották az erdőt 35—100 méter széles, 700—1000 méter hosszú keskeny parcellákra, de a felosztáshoz a hatósági engedélyt nemi kérték ká s így a telekkönyvben a tuHaj dón jogot az egyesek nevére átírni nem, lehetett. Az erdőnek természetbeni felosztása ai román törvény szerint is engedélyhez, volt kötve, épűgy, mint ahogyan engedélyhez van kötve a magyar erdőtörvény szerinti. Természetes tehát, hogy az engedély nélküli felosztást elfogadni nem lehetett, már csak azért t.em, mert ai keskeny parcellának egyenkénti •használata az erdő^ fekvésénél fogva előbbutóbb az erdő télies pusztulásához vezetne. Eszerint tehát a fahasználati kérelem elbírálásánál az erdőt osztatlan közös birtoknak kellett tekinteni, amelynek tulajdonosai alz 1935: TV te. 146. $-aJ értelmében erdőbirttokiossági társulattá kötelesek alakulni. Ameddig pedig a társulat meg nemi aílaikul, minidéin biérelem KÉPVISELŐHÁZI NAPLü XIX. ülése 1944 január 25-én, kedden. 237 csaik aíkkor vehető érdemi tárgyalás alá, ha azt az összes résztulajdonosok aláírják. Mivel azonban nem mindegyik résztulajdonos volt hajlandó eladni a fakitermelési jogot s így a fahasználati kérvényt) sem írta aJá mindegyik tulajdonos, természetes, hogy Torma Kálmán fatermelŐ részére nem lehetett az erdő kitetrmeJiésére megadni az engedélyt. Az elmondottak h ól megállapíthatja tehát az igen ti képviselő úr is-, hogy nem a hatóságok »akadályozták meg a szóban lévő erdő kitermelését. A hatóságok nem tettek másít, imint teljesítették a törvényben előírt kötelességükeiti Ebben pedig azt hiszem, az igen t. képviselő úr nemi találhat semmi kifogásolni valót. Kérem tehát a t. Házatl, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1944 január 6-án. Báró Bánffy Dániel s. k,« Elnök: Méltóztatnak a választ tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Házi a választ tudöimásul veszi. Következik a földniívelésügyi miniszter úr váiaLsza Soós Pál képviselő úrnak Csongrád váramegye tüzifaellátásának biztosítása 'tárgyában előtérjeszíetít interpellációjára. Kérem a jeigyző urait,. szíveskedjék-, a választ felolvasni. Nyil'as Ferenc jegyző (olvassa): T. KépvisielBőház! Soós Pál országgyűlésij képviselő úr 1943. évi december hó 1-én interpellációt intézett hozzám Csongrád vármegye tüzifaellátásának biztosítása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre* válaszom a következő: Az igen t. interpelláló képviselő úr interpellációjában r Csongrád váirmegye tűzifaellátását tette szóvá és azt mondotta, hogy a vármegye az 1943/44. évadra, — úgy mint a mmlt évben — 90.000 köbméteren kérte tűzifái igényének megállapítását. Ezzel szemben — a képviselő úr állítása szerint 73.017 köbméter, illetőleg bizonyos tételeknek törlése után 72.102 köbméter fa utaltatott ki Csongrád vármegyéneiÊ. Mindenekelőtt meg kell állapítaniom, hogy Csongrád! vármegye tűzifaszükiséglete sem a múlt évben, sem azelőtt nem 90.000. hanem 1941 ót ai 56.000 kőbáné térben van megállapítva. Ezt a mennyiséget a fogyasztásira rendelkezésünkre álló tűzifakészletek figyelembevétellével és a kötelező; takarékosság szemelőtt tartásával állapítottuk meg. Hogy . megállapításunk helyes volt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt fűtési idényben a vármegyében kereken 52.000 köbméter tűzifa kearült fogyasztásra. Ennek elleniére', az idei fűtési évadiban, nehogy esetleges szállítási nehézségek miatt a tüzelőellátáshan fennaíka'dás forduljon elő, a; megállapított mennyiséget messze túlmenően) biztosítottaim) és a vármegye területén kitermelt 26.(100 köbméter tűzifán felül más fában gazdag tör vényhatóság területéről még 58.000 köbméter tűzifát bocsátottam a vármegye rendelkezésére 1 . Csongrád vármegye tűzifaellátására tehát az elmúlt fogyasztással: 52.000 köbméterrel szemben 84.000 köbméter tűzifát jelöltem ki. Ha ebből a míennyi'ségből le is számítottam azokat a tételeket, amelyeket az igen tisztel képviselő űr, mint kieső mennyiségeket jelölt meg, akkor is meg kell állapítanom, hogy a kiutalt menynyiség még így is fölösen fedezi a tényleges szükségletet. 38 .
