Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. 173 Nem törődött senfcd azzal, hogy ezért árat kellene a jövőben fizetni., pedig: akkor m magyar vércseppek hullottak azért, hogy Kárpátiaiját visszacsatolják. Amikor visszatért Erdély északi részeg jól emlékszem arra, hogy fiam is az első perctől ott voilt és készült a honvédsereg arra, hogy Romániát megtámadja. Nem gondolt senki arra, hogy ezért árat kell fizetni. Minden; honvéd fel volt készülve arra az eshetőségre, hogyha Romániát meg k,elil támadni, saját vérét áldozza lel azért, hogy Erdélyt visszacsatolj âkï. Árat kell fizetni mindenért. Amikor Jugoszláviában kitört az ellenségeskedés ég amikor Ö Főméit ósága, a Kormányzó TJr felszólította honvédéinket, hogy ki a magyar határokra, azonnal megindult az ungvári gyors csapattest és nem törődtek azok a honvédek azzal, hogy saját vérükkel' fogják megpecsételni azit a területet, amelyet vissza kell venni Jugoszláviától, csak az volt a fontos, hogy visszacsatolják. (Ügy vá)n! Úgy van!) Árat kell fizetni mindenért, mindem lépésünkért és felelősek vagyunk mindfeni nrany kánkért ési minden szavunkért. (Ügy van!) • Elhiszem azt, hogy Rátz Kálmán abban 1 az időben már gondolkozhatott úgy, hogy ezért árat kell fizetni. Talán nem így gondolkozott volna, ha iái ta volna, azt a lelkesedést, amely a visszacsatolás napjaiban volt a Felvidéken (Rátz Káimán: Sajnos, lelohadt!), amikor férfiak ölelkeztek, csókolóztak, Örömükben sírtak és azt mondották, bármilyen nehéz lesz Magyarországon, hacsak krumplit fogok vacsorára enni, fő az, csakhogy egyszer a Gondviselés megsegített, hogy édesanyám karjai között Ítészek és ha valami nincs is olyan jól odaát, majd elhozza az idő, hogy a magyar nemzetre jobb és boldogabb idők fognak jönni! (Taps a Ház minden (Idaiám.) igen t. képviselőtársam úgy fejezte ki magát, hogy katonáink távol voltak, távol vannak határainktól, fiamtól azonban olyan levelet . kaptam, hogy édesapám, mi messzié a távolból védjük meg az országot. (Tôps a Ház minden oldü án. — Bőre« János: Ma is ezt mondják) és mai is azt mondják, akik hazajönnek onnan, és fáj nekünk, keresztényeknek, magyar naeionalistáknlaki, vagy nevezzenek bennünket ezen az oldalon akárhogyan; de ez a* fájdalom ,a szívében élhet minden magyar embernek, fáj nekünk, ha azt mondják, hogy a katonáinkat a határra kell visszahozni, vagy a határon belül, mert itt lehet rájuk szükség. Hát kérdezem, eddig tart a keresztény hití (Ügy va-n! Ügy van! a szê s&balo dalon). Ha igaz az, hogy Krisztus Isten fia volt, márpedig az volt, akkor kérdezem: a Krisztus által teremtett anyaszentegyház népében csak anöyi hit van, hogv feladjuk a reményünket és attól tartunk, hogy az orosz bolsevizmus elsöpör bennünket? (Ta<ps a Ház m^wden. o dalán) Krisztus azt mondta, a tanítványainak, hogy ha csak annyi hitetek volna egvenkint. mint a mustármag, akkor, ha azt mondanátok ennek a hegynek, hogy menjen bé a tengerbe, béomlana az. Ezt a háborút "könnyebb megnyerni mint egy hpgynek a tengerbe a hit által önimiagától beomlaniai. Be ha mi mindannyian hisszük, hogy ezt a háborút meg akarjuk nyerni és meg fogjuk nyerni, ha: összefogunk, egy szívvel, egy testtel, egy lélekkel, és mindenki ezen a hiten lesz, akkor az isteni Gondviselé® megsegíti ai magyar fegyvereket, hogy ebből a háborúból ,a imagyar nemzet — amely ezt megérdemli — mint Krisztus nemzete, győzelniteaen fog kikerülni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden o dalán. — Mester Miklós: Ez a magyar kisgazda! — Paczolay György: Ez az igazi történettudomány!) Igen t. Ház! Mindnyájunk által tudott dolog, hogy a felhatalmazás', amelynek a -meghosszabbításáról most szó vani, jogot ad a kormánynak ,arra, hogy törvényhozási; tárgviakhan rendeleti intézkedéseket tegyen. Az elmúlt időben, ha jól 'emlékszem 1 , két esztendővel ezelőtt ugyancsak ai felhatalmazási javaslat tárgyalása alkalmával azt kértem a belügyminiszter úrtól, hogy könnyítse meg az állampolgárság megszerzését', tekintettel arra, hogy a Felvidéken még ma is nagyon' sok olyan keresztény magyar ember él, különösen köztisztviselők!, iparosok. vagy kereskedők, akik nem tudták megszerezni az állampolgárBágot, vagyis a visszahonosítási. (Mester Miklós: Hát az borzasztó! Aktív katonáknak nines állampolgárságuk!) (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) A 'katonaságtól! küldözgetik haza a leveleket! azok az egyszerű — amint i>t a 'trianoni határon belül mondják — parasztfiúk, akik mai tisíztesek, ide még az előléptetésükhöz állampolgársági bizonyítvány szükséges. Hogy •milyen jó katonák, mutatja az, hogy nagyon kevesiem jönnek haza, vagy akik: hazajönnek •ai harctéritől, mind kitüntetéssel termek viszszia. Gondoljuk eft. hogy ami szerezze meg az álilampoügársági bizonyítványt egy iparosnak, vagy egy kereskedőnek a fia, akinek az apja 'nem volt helyhezkölve, nem vo ; Jt röghöz kötve, községihez köttvie, hanem falurél-falura, vagy városról-vároisr'a ment. Vagy- gondoljuk el annak a tisizitiviseí-lőnek a helyzetét, akit az ide ^en. uralom áátt elbocsátottak az állásából és miivel a fiát magyar iskolába adta, azt sem engedték elhelyezkedni, a tisztviselői pályán, vagy ha el is, helyezkedeitlt, ezidiő szerint nem tudja 'beszerezni az iratait a méa- Szlovákiának nevezett területről, mert esetleg ott éltek ia szülei, a nagyszüuei, vagy az egész fiatalnak a dédszülei. A fiatal katonáknak végtelenül fáj az, hogy ha mint jó honvédek megkapták az előléptetést!, az is az állampolgárság megszerzésé tőül füs-g, aimlint a tisiztviseTők végleges kinevezésié is aiz ál'aimipoilgárság megszerzéséből függ. (Baky László: Azt m eg nem leihet megszerezni!) Tudom, hogy 1944 júliusáig ismét meamosszabbi Itatott a haladék. (Gaal A ajoS: Nekünk síincs állampolgárságúink! Még 500.000 magyarnak nincss Erdélyben!) Mondok én valamit a képviselőtársamnak. Az még nem haj, ha nekünk nines, azonban) bai a tisztviselőneík. Éni már nagyon «ok tisztviselőnek B"L ügyébtem jártam éli és olytán munkást is tudok, aki gépész volt az állami útépítésnél, de mert nieim tudta beszerezni az államno'Vársági, vagyis a visszahonosítási bizonyítványt, elbocsátották aí munkáiból. Nem rólunk vani elzól bennünket! nem # bontanak, hogy hofl van az állatmoolsrársági bizonyítványunk- tőlem * visszacsatolás: óta sohasetoi kérdezték, Rzieftő'Üt minden héten. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, kövessen el mindent arra, hogy ezeket a kérdéseket rendezzék. Talán nevetségesnek tűnik fel az. hogv ha' például az idegen un-do-m alatt valakinek át kellett! jönnie *» Felvidékről meg kellett onnan szöknie, ma hont al ami személy, •mert az át jövetele a visszacsatolás élőt!- történt, nem ott érte őt 1938 novem'bere. szóval a
