Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

162 Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. tanácskozási rendje nem elégít ki bennünket. Meg kell vallanunk, hogy mindnyájunk beszédei, ellenzékiek és kormánypártiak beszédei egyaránt, hol süket fülekre találnak, hol pedig vajmi kevés azok gyakorlati jelentősege. Amikor a parlamenti rendszerit! bevezették, abban az ideális gondolkodásban éltek, hogy ez majd a nép képviselete lesz és ott a nép szava, a nép akaratai érvényesül- Száz év óta ez az elv csak elméletben maradt meg, mert a gyakorlatban a parlamenti rendszer nem fejlődött ki úgy... Elnök: Félbeszakítom a kép vise lő úr elo" adását. Felkérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő uraikat megszámlálni. Ärvay Árpád jegyző (megszámolja a képviselőket): 55. Elnök: T. Ház! Megállapítom, hogy a házszabályok 128. §-anak 2. pontja értelmében a Ház tanáoskozóképes. Kérem aj képviselő urat, tessék folytatni beszédét, (Rátz Kálmán: Ki lehet menni!) Csoór Lajos: T. Képviselőház! Mindnyájan elégedetlenek vagyunk a parlamenti tanácskozás rendjével azért, mert a parlament százéves! történetében 'nem fejlődött a tanácskozási rend olymódon, hogy valóban kifejezésre juttathassa a nép kívánságait és akaratát és az meg is valósulhasson. Amikor 42-as bizottságot alakítottunk é® amikor kivételes felhatalmazást adtunk a kormányzatnak, akkor a mai helyzetben valósággal remédium volna arra, hogy a parlaiment működése valóban megfeleljen a belé helyezett bizalomnak «fe a parlament betöltse hivatását. Rendes gondoskodással, becsületes és nem elfogult állásponttal lehetetlen azt mondani, hogy nincs szükség a 42es bizottságra és nincs szüksége a kormányzatnak a kivétele« felhatalmazásra. Igenis, szükség vaai! Igenis, meg kell adni a kormánynak a felhatalmazást és meg kell adni a 42-es bizottságnak a. működési lehetőséget, de sajnos, ez nincs módunkban, mert nem látjuk ennek az egész felhatalmazásnak és* ennek az egész bizottságnak a gyakorlati célját. Megint visszatérhetek arra, amit előttem szólott t. képviselőtársaim említett: mi akadályozná azt, hogy a 4?-es bizottság útján a kormányzat végrehajtson egy komoly, magyar nemzetnevelő irányi; változtatást a kultúrpolitikában? Mi akadályozná meg azt, hogy mondvacsinált nagyságok helyett a maigyar nemzeti történelem, művészettörténet, irodalom és minden magyar érték előtérbe állítását tanítanák, szemben azzal a kultúrpolitikával, amely most folyik, amelyet a mostani'miniszter úr előtti kultuszminiszter úr vezetett be ebben <aiz országban. Hány esetben — amire talán majd leszek bátor egynéhány példát felhozni — volna módja t'aj424e

s bizottság út ján a kormányzatinak azonnal sürgősen, gyakorlatilag intézkedni, a valósiágban azonban nem történik semmisem: havonkint, kéthavonkint tartanak egy-egy ülést, utólagosan ismertetik a megjelent rendeleteket. amelyek egyáltalában nem életbevágóak, amelyek egyáltalában nem befolyásolják a nemzeti ítermeléist, a. nemzeti életet, egész gazdasági berendezkedésünket , s ezzel a 42-es , bizottság működébe kimerül és kimerül a kormány, kivételes felhatalmazása isi Éppen a parlament működésének intenzívebbé,. gyakorlatibbá es a nép akaratát, kifejezőbbé tételére szolgálna ez a bizottság, mert .végeredményben, ahol negyvenketten vaunak, ott a tanácskozásnak, a kölcsönös meggyőzésnek lehetősége könnyebben fennáll, mint egy' olyan nagyobb testületben, amelynek '300—400 tagja van, mint például itt a plénumnak. Hogy ebből nem történik semmisem, azt az ejLmult levek folyamán be keillett bizonyítva látnunk, mert minden egyes rendelkezést, minden rendeletet, amelyet a kormány oda vitt a 42-es bizottság elé, változatlanul' tudomásul vettek, vagyis a 42-es bizottság nem jelentett egyebet, mint egy jóváhagyó, tanácskozó testületet, amelynek a nemzeti élet, a nemzeti gazdasági rendszer és az egész politika irányítására semmi néven nevezendő befolyása nincs. Az egész parlamenti rendszernek a borzalmas válsága abból származik, hogy kiengedte iái parlamentek kezéből a vezető szerepet és mindent a mindenható kormánytól vár: a kormány kezdeményezi a törvényjavaslatokat, a kormány intézkedik, a. kormány tesa így, a kormány tesz úgy

t hla a kormány tesz valaimit, akkor jól van, ha nem tesz semmit sem, akkor úgy is_ jól van, ha az interpellációkra válaszol, az is jó, ha nem válaszol, az is jó. Az egész állami és politikai élet irányítása teljesen kikerült a parlament, a képviselőház kezéből és a kormányzat kezébe jutott. Ennek következtében állott elő az a szakadék, aanely csakugyan megvan a parlaiment és az ország helyzete között, mert itt csak beszélünk, de gyakorlati eredménye ennek nincsen. Most ezt a hiányt pótolná a 42-es bizottság, ha, a 42-es ^bizottságban a 42 (hozzáértő úr valóban kezébe ragadná a kezdeményezést és abba a bizottságba olyan témákat, olyan kérdéseket hozna. ezekre vonatkozó indítványaival, amelyek valóban napi kérdések, a nemzetnek életbevágóan fontos ügyei. Ha ez történnék, akkor volna értelme ennek a 42-as bizottságnak és volna értelme a kormány kivételes felhatalmazásának is, mert akkor a 42-es bizottság javaslatainak, tanácsainak, határozatainak alapján köteles lenne a kormányzat kiadni olyan rendelkezéseket, amilyenekre szükség '. van, amelyek a nemzeti erő fenntartására és a nemzeti célok betöltésére szolgálnak. T. Képviselőház! Hogy mennyire kézenfekvően kitűnik az egész kormányzati felhatalmazás szükségtelensége és tárgytalansága, valamint a 42-es bizottság működésének télies üressége, azt egynéhány példával lehet kimutatnom. Megemlíteni először is a papírellátás kérdését azzal kapcsolatban, amit előttem szólott igen t. képviselőtársain a könyvkiadásról és általában a kultúrpolitikai dolgokról mondott. Ma az a helyzet, hogy a papírellátás kérdésében az ország sokkal rosszabbul áll, mint akár a cipő vagy ruha dolgában. A nemzeti kultúrának egyik legfontosabb tényezőié, a sajtó és a, könyvkiadás ma tisztán a levegőben lóg és ma nem lehet tudni, hogy január végén egyáltalában megjelenlhetnek-e

1 iaz . újságok, vagy könyveket tudunk-e majd kiadni. Ennek ellenére ebben az egész papírellátási kérdésben nem látunk intézkedést most* amikor még idő voma számbavenni azt, hogy mennyi az anyagkész

1 et, ido voln^ számba Venni' azt, hogy honnan mit várhatunk, idő volná a hazái papírgyárakat kényszeríteni arra, hogy megfejelő papírmennyiségeket állítsanak elő. idő voma arra, hosry a felesleges' papírfelhasználást megakadályozzák, hogy olyan destrüáló és