Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. ü Börcs János: Ez a kérdés és minden egyéb kérdés, amely szőnyegre kerül. így ez a törvényjavaslat is tulajdonképpen bizalmi kérdés. Itt térek rá felszólalásom politikai részére. Minket végtelenül megleptek a felénk elhangzottak. Soha ezekből a padokból nem hallotta a kormány azt, hogy mi olyan kérdéseket feszegettünk volna, amelyek feszegetése a magyar szuverenitást, a magyar integritást veszélyeztette volna. Soha nem hallottak tőlünk olyan kérdéseket tárgyalni, amelyekkel mi alkalmat és jogcímet adtunk volna a miniszterelnök úrnak arra, hogy minket itt labancoknak hívjon. Mi sohasem tárgyaltunk olyan kérdést, hogy kiérdemeltük volna azt, hogy itt ok nélkül avval traktál bennünket, hogy egy óriási szakadék támadt köztünk. (Piukovich József a jobboldal felé: Es ezt ott tapsolják!) Szomorú dolog, hogy amikor a miniszterelnök úr ezt mondja, akikor a túlsó oldal minden meggondolás nélkül, talán azt mondhatnám, hogy vezényszóra és kötelességszerűen kezd tapsolni. Mi indította a miniszterelnök urat arra, hogy ilyen magatartást tanúsítson a szélsőjobboldallal és kültmösen velünk szemben, akik mindenben megmondottuk itt a kritikát, de azt a . krLikát csak építő szándékkal mondottuk el és sohasem úgy hoztuk ide a Ház elé (Piukovich József: Sohasem hátsó gondolattal!), hogy hátsó gondolataink lettek volna. Azt a kritikát, amelyet mi gyakoroltunk a kormány működésével szemben, úgy használtuk fel, hogy arra gondoltunk, hogy amikor a drágakövet kiszedik a föld mélyéből, az sok csiszoláson megy keresztül, tehát így kell történnie az itteni dolgokkal is: minél többet csiszoljuk, minél többet súroljuk ezeket a gondolatokat, annál értékesebb gyöngy lesz belőlük. Minekünk soha más szándékunk nem volt és a miniszterelnök úr mégis a legvehemensebb és meg nem értő módon nekünkront azzal, hogy mi egy óriási szakadékot támasztottunk, taszítólag hatottunk őreá. Hol hatottunk taszítólag? Tessék megnézni a képviselőházi naplót v mikor tettünk mi valami olyant, vagy mikor. rendeztünk mi Olyan jeleneteket, amelyek alapján ezt el lehet modani? Hogy ezt mire akarja a miniszterelnök úr felhasználni, azt mi nem tudjuk, de erős a gyanúm, hogy nem olyan alkalmat akar-e ezzel a miniszterelnök úr elérni, mint amilyent ez év májusában láttunk, amikor jogcímet keresett arra, hogy a Házat elnapoItassa, (vitéz Lipcsey Márton: Ugyan kérem!) Ha ezt akarja elérni, ám tegye, állunk elébe. Állunk elébe minden olyan intézkedésének, amelynek, szerintünk, semmi jogalapja és törvényes alapja nincs. Amikor azt látjuk, hogy a miniszterelnök úr ilyen kihívóan viselkedik velünk, a bizalom részünkről természetesen elmarad. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. —'A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző : . Pálló Imre ! . Elnöki?, Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Jólesett hallanom a magyar falu egyik reprezentáns képviselőjé'nek megnyilatkozását. Jólesett hallanom áaéfrt, mert hiszen minden magyar fejlődésnek, mindén eljövendő magyar érőnek örök forrása ott sarjad, ahonnan ő jött," ahonnan én is jöttem, ahonnan sokan jöttünk. Jólesett J lése 1943 december 16-án, csütörtökön. 155 hallanom, hogy ott, ahonnan ez az erő származni fog az eljövendő időben is, él a nemzet jövője iránt egy erős felelősség, él a kultúra iránt is a felelősség, amikor felcsendülnek azok aí szavak, amelyeket az előbb Börcs János igen t. képviselőtársam részéről is hallottunk. Amikor a képviselő úr a falu kulturális igényéről beszélt, jólesik tudomásul venni valamennyiünknek, hogy a magyar falu társadalmában, a magyar gazdatársadalomban kul túrigények vannak, de nem olyan kultúrigények, amelyeket a pesti sajtó, a heti szépirodalmi folyóirat és a különböző pesti könyvkiadóik tudnak kielégíteni, hanem az a kultúrigény, amely nemzeti lélekből, nemzeti öntudatból sarjad és valláserkölcsi, krisztusi igazságokon nyugszik. (Úgy van! Ügy van!) T. Ház! Ez az igény és ezek a hangok, iamelyeket hallottunk, megnyugtatnak ben-t nünket és csak természetes, hogy helyeselni tudjuk azt, hogy a faluból ki akarják közösíteni azokat a filmeket, azokat a művészinek nevezett megnyilatkozásokat — pedig véleményem szerint tisztán üzleti vállalkozások (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — amelyekben Karádit szerepeltetik, amelyeik-i ben a többi ilyen sexappeal-es (Piukovich József: Kabos is ott van!) »művészi« megnyilatkozásokat szerepeltetik. (Piukovich József: Kabos is járja még falun!) Tiltakozunk azon »művészi« megnyilatkozások ellen, amelyek egyes személyek szerepeltetésével bizonyos tőkét akarnak magúiknak biztosítani (Mozgás.), mert hogy őnagyságával kapcsolatban is ilyen üzleti érdekek fennforognak bizonyos tőkecsoportoknál, az valószínű. Elég kellemetlenül érint egy kultúrpolitikust az a tény, hogy eme színésznő érdekében és védelmében állandóan nyilatkoznak, vagy a Mozi Újságban, vagy az Egyed-féle lapban, amelyben hasábokat írnak egy kutyáról, vagy pedig a »Színházi Magazin«-nak nevezett folyóiratban, ahol a különböző nőktől írt leveleket és férfiaktól írt leveleket olvasunk és ezekben a levelekben megdöbbentő tüneteit látjuk bizonyos leszboszi megnyilatkozásoknak. (Mozgás.) Amikor tiltakozunk ezen levelek közreadása ellen és az olyan megnyilatkozások ellen, hogy örök sírig védeni fogjuk a művésznőt, — nem is a művésznőt, hanem a nagy művésznőt — tiltakozunk az ellen is, hogy az ilyen filmekkel a falu lelkét megrontsák. (Ras

say Károly közbeszól.) Azt, hogy a baloldali sajtó a védelmére kel, meg tudom érteni, mert ilyen tőkeérdekeltségeknél rendszerint a baloldalt látjuk- (Rassay Károly: Semmi közöm hozzá, de szégyellem, hogy ezt tárgyaljuk a Házban!) Én pedig szégyellem, hogy a magyar kultúrpolitikában ilyen tényezők szerepelnek! (Rassay Károly: Ha én ülnék az elnöki székben, nem tárgyalnók!) Elnök: Rassay képviselő urat... (Rassay Károly: Mentelmihez, kérem...) kérem, méltóztassék az elnökre bízni, hogy mit tesz kifogás tárgyává! A képviselő úr semmi olyan ki; fejezést nem használt, ami. miatt a házszabályokat igazságosan alkalinaznoim kellene. (Taps a szélsőbáloldalon. — Egy hang ugyanott: De Ől sérti!) Iiassay képviselő úrnak, mint régi képviselőnek jól kell tudnia, hogy a házszabályokat kizárólag csak egyetlen szempontból lehet alkalmazni és ez az, hogy a képviselőszónok ne sértse a terem méltóságát és ne hasz^ náljon olyan kifejezéseket, amelyek (Rassay Károly: A tárgyhoz szóljon!) a tanácskozások