Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. ü Börcs János: Ez a kérdés és minden egyéb kérdés, amely szőnyegre kerül. így ez a törvényjavaslat is tulajdonképpen bizalmi kérdés. Itt térek rá felszólalásom politikai részére. Minket végtelenül megleptek a felénk elhangzottak. Soha ezekből a padokból nem hallotta a kormány azt, hogy mi olyan kér­déseket feszegettünk volna, amelyek feszege­tése a magyar szuverenitást, a magyar in­tegritást veszélyeztette volna. Soha nem hal­lottak tőlünk olyan kérdéseket tárgyalni, amelyekkel mi alkalmat és jogcímet adtunk volna a miniszterelnök úrnak arra, hogy min­ket itt labancoknak hívjon. Mi sohasem tár­gyaltunk olyan kérdést, hogy kiérdemeltük volna azt, hogy itt ok nélkül avval traktál bennünket, hogy egy óriási szakadék támadt köztünk. (Piukovich József a jobboldal felé: Es ezt ott tapsolják!) Szomorú dolog, hogy amikor a miniszterelnök úr ezt mondja, ak­ikor a túlsó oldal minden meggondolás nél­kül, talán azt mondhatnám, hogy vezényszóra és kötelességszerűen kezd tapsolni. Mi indí­totta a miniszterelnök urat arra, hogy ilyen magatartást tanúsítson a szélsőjobboldallal és kültmösen velünk szemben, akik minden­ben megmondottuk itt a kritikát, de azt a . krLikát csak építő szándékkal mondottuk el és sohasem úgy hoztuk ide a Ház elé (Piuko­vich József: Sohasem hátsó gondolattal!), hogy hátsó gondolataink lettek volna. Azt a kritikát, amelyet mi gyakoroltunk a kormány működésével szemben, úgy hasz­náltuk fel, hogy arra gondoltunk, hogy ami­kor a drágakövet kiszedik a föld mélyéből, az sok csiszoláson megy keresztül, tehát így kell történnie az itteni dolgokkal is: minél többet csiszoljuk, minél többet súroljuk eze­ket a gondolatokat, annál értékesebb gyöngy lesz belőlük. Minekünk soha más szándékunk nem volt és a miniszterelnök úr mégis a leg­vehemensebb és meg nem értő módon ne­künkront azzal, hogy mi egy óriási szakadé­kot támasztottunk, taszítólag hatottunk őreá. Hol hatottunk taszítólag? Tessék megnézni a képviselőházi naplót v mikor tettünk mi va­lami olyant, vagy mikor. rendeztünk mi Olyan jeleneteket, amelyek alapján ezt el lehet modani? Hogy ezt mire akarja a miniszter­elnök úr felhasználni, azt mi nem tudjuk, de erős a gyanúm, hogy nem olyan alkalmat akar-e ezzel a miniszterelnök úr elérni, mint amilyent ez év májusában láttunk, amikor jogcímet keresett arra, hogy a Házat elna­poItassa, (vitéz Lipcsey Márton: Ugyan ké­rem!) Ha ezt akarja elérni, ám tegye, állunk elébe. Állunk elébe minden olyan intézkedésé­nek, amelynek, szerintünk, semmi jogalapja és törvényes alapja nincs. Amikor azt látjuk, hogy a miniszterelnök úr ilyen kihívóan viselkedik velünk, a bi­zalom részünkről természetesen elmarad. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. —'A szó­nokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző : . Pálló Imre ! . Elnöki?, Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Jólesett hallanom a magyar falu egyik reprezentáns képviselőjé'­nek megnyilatkozását. Jólesett hallanom áaéfrt, mert hiszen minden magyar fejlődésnek, mindén eljövendő magyar érőnek örök for­rása ott sarjad, ahonnan ő jött," ahonnan én is jöttem, ahonnan sokan jöttünk. Jólesett J lése 1943 december 16-án, csütörtökön. 155 hallanom, hogy ott, ahonnan ez az erő szár­mazni fog az eljövendő időben is, él a nem­zet jövője iránt egy erős felelősség, él a kul­túra iránt is a felelősség, amikor felcsendül­nek azok aí szavak, amelyeket az előbb Börcs János igen t. képviselőtársam részéről is hal­lottunk. Amikor a képviselő úr a falu kul­turális igényéről beszélt, jólesik tudomásul venni valamennyiünknek, hogy a magyar falu társadalmában, a magyar gazdatársada­lomban kul túrigények vannak, de nem olyan kultúrigények, amelyeket a pesti sajtó, a heti szépirodalmi folyóirat és a különböző pesti könyvkiadóik tudnak kielégíteni, hanem az a kultúrigény, amely nemzeti lélekből, nemzeti öntudatból sarjad és valláserkölcsi, krisztusi igazságokon nyugszik. (Úgy van! Ügy van!) T. Ház! Ez az igény és ezek a hangok, iamelyeket hallottunk, megnyugtatnak ben-t nünket és csak természetes, hogy helyeselni tudjuk azt, hogy a faluból ki akarják közö­síteni azokat a filmeket, azokat a művészinek nevezett megnyilatkozásokat — pedig véle­ményem szerint tisztán üzleti vállalkozások (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — amelyekben Karádit szerepeltetik, amelyeik-i ben a többi ilyen sexappeal-es (Piukovich József: Kabos is ott van!) »művészi« megnyi­latkozásokat szerepeltetik. (Piukovich József: Kabos is járja még falun!) Tiltakozunk azon »művészi« megnyilatkozások ellen, amelyek egyes személyek szerepeltetésével bizonyos tőkét akarnak magúiknak biztosítani (Mozgás.), mert hogy őnagyságával kapcsolatban is ilyen üzleti érdekek fennforognak bizonyos tőkecsoportoknál, az valószínű. Elég kellemet­lenül érint egy kultúrpolitikust az a tény, hogy eme színésznő érdekében és védelmében állandóan nyilatkoznak, vagy a Mozi Újság­ban, vagy az Egyed-féle lapban, amelyben hasábokat írnak egy kutyáról, vagy pedig a »Színházi Magazin«-nak nevezett folyóirat­ban, ahol a különböző nőktől írt leveleket és férfiaktól írt leveleket olvasunk és ezekben a levelekben megdöbbentő tüneteit látjuk bi­zonyos leszboszi megnyilatkozásoknak. (Moz­gás.) Amikor tiltakozunk ezen levelek közre­adása ellen és az olyan megnyilatkozások el­len, hogy örök sírig védeni fogjuk a művész­nőt, — nem is a művésznőt, hanem a nagy művésznőt — tiltakozunk az ellen is, hogy az ilyen filmekkel a falu lelkét megrontsák. (Ras say Károly közbeszól.) Azt, hogy a balol­dali sajtó a védelmére kel, meg tudom érteni, mert ilyen tőkeérdekeltségeknél rendszerint a baloldalt látjuk- (Rassay Károly: Semmi közöm hozzá, de szégyellem, hogy ezt tár­gyaljuk a Házban!) Én pedig szégyellem, hogy a magyar kultúrpolitikában ilyen ténye­zők szerepelnek! (Rassay Károly: Ha én ül­nék az elnöki székben, nem tárgyalnók!) Elnök: Rassay képviselő urat... (Rassay Károly: Mentelmihez, kérem...) kérem, mél­tóztassék az elnökre bízni, hogy mit tesz kifo­gás tárgyává! A képviselő úr semmi olyan ki; fejezést nem használt, ami. miatt a házszabá­lyokat igazságosan alkalinaznoim kellene. (Taps a szélsőbáloldalon. — Egy hang ugyanott: De Ől sérti!) Iiassay képviselő úrnak, mint régi képviselőnek jól kell tudnia, hogy a házszabá­lyokat kizárólag csak egyetlen szempontból lehet alkalmazni és ez az, hogy a képviselő­szónok ne sértse a terem méltóságát és ne hasz^ náljon olyan kifejezéseket, amelyek (Rassay Károly: A tárgyhoz szóljon!) a tanácskozások

Next

/
Thumbnails
Contents