Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. túra helyes irányban fejlődjék ki a falun, hogy a falunak a kukurális igényeit úgy elégítsük ki, hogy ezzel bizonyos mértékben nevelőmun­kát végezzünk kint a falun. Nézzük meg azo­kat a filmeket, amelyeket ma úgy szeretnek az emberek —jó magam is — végignézni. Hála Istennek, a falu is reagál a filmelőadásokra, de nézzük meg, vájjon ezek a mozgószánházak építőmunkát, nevelőmunkát végeznek-e a fa­lun? Nem gondolnám, hogy pl. a Karády-fil­mek vialaini nagy nevelőhatással lennének a falura. (Piukovich József: Zsidó filmek is jár­nak a falun, p!'Idául 'Kabossal!) Vájjon nom lehetne-e gazdasági filmekkel oktatni és nevelni a falu népét? Mennyi, de mennyi ilyen alka­lom nyílnék meg, amelynek révén kulturális téren is nevelni lehetőié a falut. Vagy nézzük meg, hogy azokból a leányok­ból, akik feljárnak Budapestre cselédnek, ha visszakerülnek a vidékre, lesznek-e olyan gondos családanyák, amilyenek az édes­anyáik yoltak. Nézzük csak meg, erkölcsi téren, micsoda rombolást végeznek azok a hó­napok, amelyekben a oseiécSeány Budapesten szolgál. (Piukovieh József: Zsidóknak első­sorban!) Nézzük meg, vájjon amikor ezek a lányok hazamennek a faluba, ugyanazt a régi nótát dalolják-e, vagy azokra a régi magyar nótákra táncolnak-e, mint azelőtt, amíg meg nem kóstolták a fővárosnak ezt a modern nevelését* Níjzzük csak meg! Éppen erről a kérdésről beszélt itt Pálffy Károly tisztelt képviselőtársam. Égető kérdés ez mind, hogy vájjon vissza tudjuk-e adni a lelkét, a szívéit, a faj iránt való érzését a fiatalságunknak. Vájjon vissza tudjuk-e adni azt a lányt újra annak a falu­nak, olyan édesanyának, amilyennek lennie kell? Vájjon helyes mederbe tudjuk-e terelni mai fiatalságunk nevelésében, azt a romboló szellemet... (Piukovich József: Álkultúra!), amelyet éppen a moziknak hátrányos befo­lyása folytán szívnak magukba? Ezek volná­nak azok a kérdések, amelyekre a kultusz­miniszter úrnak igenis nagyobb súlyt kellene helyeznie. Ezek azok a kérdTisek, amelyeket a falu problémájával állandóan napirenden kell tartanunk, különösen nekünk, kisgazda képviselőknek. T, Ház! Ha végignézzük iá falu életét, lát­juk azt, hogy nemcsak viseletében, hanem minden formájában majmolja már a falu a fővárosinak és a külföldi kultúrának szoká­sait. Vájjon mi lesz ennek a falunak a vége? Vájjon mi lesz a faluban felnevelkedő pa­rasztságnak • vagy gazdasági cselédségnek a jövője? Sokat beszélünk itt az egykéről, arról, hogy hogyan lehetne megmenteni magyarsá­gunkat, Sokat beszélünk arról, hogy új örö­kösödési törvénnyel vagy egyebekkel állít­suk-e meg ezt a nemzetromboló munkát, amely folyik ebben az országban. Pedig nagyon sok olyan laükalom van, amelyet megragadhat* nánk arra, hogy igenis a magyar falut régi magyar szokásaiban, régi magyar mivoltában megtarthassuk* Nlfszzük csak meg a városi munkásságot. Nem irigyeljük mi a városi munkásság hely­zet)'*. Tudjuk nagyon jól, hogy a falun az a magyar parasztság sokkal magyo,bb áldoza­tokat is meg tudna hozni, még a mostaniak­nál is nagyobbat ha azt látná, hogy <a köz érdekében meghozott áldozatainak gyümöl­csét a hadiüzemekben dolgozó munkások kap­ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. 153 ják. (Taps a szélsőbaloldalon.) Mit látunk ez­zel szemben? Azt látjuk, hogy amikor a falun a szoptatós anyáknak nem jut tej, ugyanak­kor dőzsölnek a tejeskávéban azok, akiknek semmi közük az országhoz. (Piukovich József: A pesti kávéházakban!) Ha azt keressük, hogy azt a szakadást, amely város és falu között van. mi idézte elő, azt válaszolhatom, előidézte az egymillió grammofom, amely eb­ben az országban ma is dolgozik. (Füssy Kál­mán: A zsidók!) Ezek idézték elő a szakadást, ezek csinálják a feketepiacot, ezek fejtenek ki minden káros hatást, amely ebben az or­szágban jelentkezik. Hiába hozza ide az igazságügyminiszter úr azt a törvényjavasla­tot, amelyekkel szigorúbb büntetést kíván az árdrágítókra mérni. Elkésett az igazságügy­miniszter úr ezzel a javaslattal. Eppem a múltban hallottam, hogy az egyik járásbíróságra bevisz a magyar krumplit és ami­kor már mindenki kapott belőle, azt kérdi a le­iekkönyvvezető: »Mondja csak, András bátyám, van-e még két mázsa krumplija a kocsin, mert az elnök úrnak is kellene? — Erre azt mondja: »Éppen annyi van.,« — Leviszik a pincébe s azután följön a magyar s bemegy az elnök úr­hoz és azt mondja neki: »Elnök úr, levittem két mázsa burgonyát.« — »Hát akkor mit fizetek?« — Erre a magyar megijed, mert az árát kérdik tőle. Most azt mondja az elnök; »Jó, jó! Fize­tek én többet is, de me szóljon senkinek, mert akkor magát is becsukjá^meg^ engem is.« Erre András bácsi elneveti magát és azt kérdi: »El­nök úr! Az ajtót ki csukja be, mert a fogház­őröknek is hoztam?« (Élénk derültség.) Elkés­tünk tehát evvel a javaslattal, mert annyira elburjánzott már a feketepiac, hogy az ember sokszor nem is tudja, mikor esik a törvény kar­mai közé. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem tudja, hol a fehér piac!) Nem tudja, hol és. mi­kor esik bele ezekbe a büntető szankciókba. Tisztelt Ház! így állunk végig az egész vo­nalon és ismétlem, ha nézzük, hogy az említett szakadást, amely a város és a falu között fenn­áll, mi idézte még elő, azt mondhatom: elő­idézte az is» hogy amikor a falu munkása, a falu cselédsége, a mezőgazdasági munkásság a fő­városba került, elszakadt az ősi rögtől. Ez nem­zeti betegség rajtunk. Nemzeti betegség, mert az ilyen ember rögtön megtagadja őseit, már pe­dig amelyik nemzet az ősi gyökereitől elsza­kad, az à nemzet elszakadt végleg az őseitől. Nézzük csak meg, hogy mi történik itt bent a fővárosban, A parasztszidás» tisztelt Ház, az na­pirenden van (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalion, — Piukovich József: Gyűlölet!) akár a villamoson, akár másutt Nagy gyűlölet alakult ki és éppen azoktól hallja az ember, akiknek vagy az édesapja, vagy talán még ő maga is a faluról származik. (Krancz Rajmund: De^ a nagyapja egészen biztosan!) Itt vannak a mély hasadások a város és a falu között. Tiszelt Ház! Engedjék meg, hogy foglal­kozzam egy másik kérdéssel is, és pedig ez a kisgazdapárt kérdése. Nagyon sok vita hang­zott el a kisgazdapárt álláspontjáról. Mielőtt ennek bírálatába belekezdenék, engedjék meg, hogy 'egy esetet mondjak el. Az 1935—36-os láfvekben történt amikor a lovasberényi vá­lasztókerület mandátuma megüresedett. Grie­ger Miklós lépett fel képviselőjelöltnek es mikor a mandátumot elnyerte, nagy bankettet rendeztünk tiszteletére. Ezen a banketten 23*

Next

/
Thumbnails
Contents