Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. 143 'akármilyen problémát akarunk megoldani, azt látjuik^ hogy az kivétel nélkül mind pénzkérdés ©si a mai világban az államtól várunk sok alkotást, tenait a kormányzatnak meg 'kell adni azt ai hatalmat, hogy ezt a pénzfedezetet, mely rendkívüli idiőte rendkívüli kiadásaira szükséges, hatékonlyablbi eszközökkel! biztosíthassa'. Meg vagyok arról győződve, hogy a kormány \enn|E!k) a fellhai ail m ázásnak alajpján a kiadott rendeletbeni kellő .mérsékletet fog tanúsítani és ezt a büntetői szankciót csak abban az esetben fogja: alkalmazni ®, gyakorlatban» amikor az adófizető, tehát a közszolgáltatás' fizetésénél kötelezeitt fél riéiszéről kimondottan rosszakarar ot. szabotázst tapasztal, amifcor ezekben, a nehéz időkben valóban méltó a« az adóalany viagy az a közszolgáltatásra kötelezett- egyéni arra, hogy ilyen büntetőszankció terhével is kényszeríttessék 'kötelességei teljesítésére. (Mosonyi Kálmán: De akkor már a törvényben (kellett volna kimondani!) Ha vállába., akkor ezekben a nehéz időkben) kell a kötelességünket tökéletesen 'teljesítenünk, és méltán sújt le a kormányrendelet vagy a jogszabály sújtó keze arra az állampolgárra', aki a. mai nehéz^ időkben éppen a közszolgái atási kötél ezetts%ét nemi óhajtja, teljesíteni. Mélyen t. Ház! Ezekután méltóztassék megengedni, hogy rátérjek saját mondanivalóimira. Ezen a térem követem előttem szólott igen t. képviselőtársamat, tárgyszerűen óhaitok szólni, két olyan kormányrendeletet alkarok szóvátemnü. amelyeiket a kormány a mostani javaslattal! meghoszabíbítani kért 1931:XXVI. te. alapjául bocsa

1 ott ki. Ezek közül az együk, az 5190/ 1943. M. E. számú windelet a viHamo senior pia felhasználásának korlátozásáról. Ez a nendelet a kereskedelemi, ipari és mezőgazdasági, üzemek vill^naoöenergiaf- ts gázfogyasztás** tekintetében állít feil korlátokat, éspedig fcö.rülllbelü!], az a lényege a koTlátoizásnak, hogy nem szabad

1 a következő évben sem nagyobb mennyiségű energiát felhasználni ezekben az üzemekben, mint amennyit az 1941. júliustól 1942. júliusáig terjedő időben az átlagszámítás szerint az illlető üzemeik felhasznáMak. Én ezt a rendelkezést és iezt a korlátozást alanjábanvéve helvesleimi, mert hiszen az energiákkal takarékoskodni kell, különösen' a mai világban és különösen! azokkal az energiákkal, amelyeiknek előállításához szén (szükséges. Hiányolom azonban ebben a rendeletben^ hogy kivétel alkalmazására, kivétel tételére nem nyújt módot Ugyanis vannak olyan eirőműtelepek, például vízierőműtelepek, ahol nemcsak hoigy nem kell korlátozni a fogyasztást, haneami annak szabad folyást kell engedni, mert hiszen a vízierő ugyanannyi üzemóra alatt ugyanazt az energiamennyiséiget képes termelni, ha tehát a fogyiasz tiáfí korlátozva van, akik or a megtermelt energiát nem lehet elfogyasztani, aíkkor az energia maga vész kárba, ami talán nagyobb hiba, mintha elfogyasztjuk. Hlyen esetben, amikor bőven van energia és azt nem lehet máskép ifiei'hasiználni. módot kell nyújtani arra, hogy esetleg fűtőkészülékek vagy más ^háztartási gépek táplálására is nyújtsunk energiát, hiszen —. mondjuk — villamios fűtőberendezés alkalmával a drága szenet vagy a drága tűzifát takaríthatjuk meg. De előfordulhat ugyanilyen eset, amikolr a fogyasztás korlátozására nincs szükség, akkor is, amikor szénnel hajtjuk meg az áramfejlesztő gépet és amikor a gép meghajtásaira KÉPVISELŐHÁZI NÍAPLő XIX, ugyanazt az üzetmanyagiot kell elf ogyasztanunik, mintha- korlátolt fogyasztást vezetnénk be, tehát ebiben aiz esetben is ugyanaz álll, mint amit az előbb mondottam, hogy ha a korlátozás végerediménybein nem jelent üzemanyaggal valló takarékoskodást, akkor az ilyen helyeken felesleges a korlátozás kimondása. , Mélyen t. Képviselőház! A tfőtéimáni, amellyel foglalkozni kívánok, a 8500/1941. M. E. számú rendelet«, illetőleg az : ugyanabban a tárgyban, alkotott 2000/1930. M. E. számú rem* delet, amely a városok és a községek lakáspénzimsz ályba! sorozásáról intézkedik. Én visszamenőleg tanulmányoztam azokat a jogszabályokat, amelyeket akár a törvényhozás, akár felhatalmazás alapján ai 'kormányzat alkotott, és igyekeztem megállapítani, hogy w városok és községek Haikáspelnzosztályba sorozásánál milyen vezérgondolat uralkodik, mi a rációja, mi az alapja az osztálybasorozásnaik. A legkorábbi törvényalkotás, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, az 1893:1 V. te amely azt az elvet mondja ki, hogy a városokat és községeket ugyanúgy kell lakáspénzosztályba besorozni, mint ahogyan a katonai beszáüásolásról szóló törvény osztja.be lakbérosztály okiba a városokat és községeket, azokban a városok ban és községekben pedig, amelyek ilyen katonai lakbérosztályokba nincsenek besorozva, a helyi házbérvallomások átlaga alapján kell az osztálybasorozást elvégezni. A 8500/1941. M. E. sz. rendelettől pedig azt az alapelvet látom kicsendülni, hogy ez a rendelet a városoknak és községeknek — hogy úgy mondjam — közigazgatási rangja szerint eszközölte az osztályozást, éspedig az első lakbérosztályba sorozta Budapestet, ami természetes, a másodlik lakbérosztályba sorozta azokat a törvényhatósági joggal felruházott városokat, amelyek egyszersmind megyeszékhelyek, egyébként a törvényhatósági jogú városokat a harmadik lakáspénzosztályba sorozta; azután azokat a megyei városokat és nagyközségeket, amelyek egyszersmind megyeszékhelyek, a negyedik lakáspénziosztályfca, a megyei városokat pedig abban az esetben, ha nem megyei székhelyek, az ötödik lakás pénzosztályba sorozta. T. Képviselőház! Ezeket az alapelveket lát tam kicsendülni azokból a jogszabályokból, amelyek a múltban ezt a kérdést szabályozták. A két alapgondolat közül én inkább az utóbbit helyeslem, éspedig azt a vezető gondolatot, hogy a városok és községek közigazgatási rangja szerint kell ezt a lakáspénzosztályba sorozást elvégezni. Ugyanis a közhivatalok, közintézmények és ennek folytán a közalkalmazottak is azokban a városokban és községekben vannak nagyobb számban, amelyek a közigazgatási rangsor szerint is magasabb rangot foglalnak el a városok és n. községek sorábanEgy megyeszékhelyen alispáni hivatal, pénzügyigazgatóság és más ilyen középfokú, magasabb hivatalok vannak, a törvényhatósági jogú városokban ugyanígy, »tehát ez a 8500/1941. M. E. számú rendelet helyesen követi azt az eWet. hogy azokat a községeket és városokat kell masrasább lakbér osztályba sorozni, ahol nasrvobbszámú közhivatal, nagyobbszámú közintézmény van, ahol tehát nagyobb számban élnek közalkalmazottak. Hiszen a közalkalmazott lakáspénze szerves része a közalkalmazott íllet22