Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. iekszáimának leapadásai miatt. (Igazi Ügy van!) T. Ház! Ki kell még térnem itt a román megszállás alatt volt területeken történő erdőjuttatások kérdésére. Tegnap már Bíró István képviselőtársam megemlítette ezt. Tudvalevő, hogy a román birtokpolitikai rendszer mindlen megfogható területet kisajátított a magyar birtokosoktól és ezeket nagyrészt román közületeknek, arra jogosulatlanoknak, kisebb részben pedig magyar közületeknek juttatta. Kablógaz,dálkodást folytattak ezekben az erdőkben, letarolták a fákat, de újakat nem ültettek. Ezek a területek eddig részben mint erdők, részben mint legelők a magyar községek gazdasági előhaladását is szolgálták. Most a földmívelésügyi minisztérium egy rendelettel állami kezelésbe vette ezeket a területeket és most folynak a visszajuttatások, imitt-amott a kártalanítások is,. Meg kell jegyeznem, hogy a román kormányzat a kisajátításkor az eredeti birtokosoknak semmiféle kártérítést nem adott. A juttatottak ugyan fizettek kisebb-nagyobb összegeket különböző címeken, de eziek mindenüvé mentek, csak oda nem, ahova kellett volna: az ere^ deti birtokos tulajdonába. Ez a visszajuttatás most a magyar községekben nagy elégedetlenséget keltett. Nem tudják'ezek az emberek megérteni, miként lehet az, hogy most a magyar kormányzat rosszabb helyzetbe juttatja a közületeket, mint a román kormány idején voltak. Nálam is vannak ilyen kérvények, panaszok. Jártam is az illetékes osztályokon. Nem kérik ezek az emberek ingyen ezeket a területeket. A kormányzat méltányos áron juttassa azokat vissza a közületeknek, hogy a mai tüzelőhiány közepette az erdőből ellássák az. ao-ra rászorultakat és a hadbavonultak hozzátartozóit, a legelőket pedig a. jószágok tartására, a» állomány! felemelésére használhassák fel. Kérném ejbben az -ügyben a miniszter úr megértő támogatását. T."Ház! Szólnom kell még a szórványkérdésről is. Nemcsak Erdélyben, hanem azt hinzem, a Felvidéken is, ha visszalapozgatunk a egyházi vagy az állami anyakönyvekben, m állapíthatjuk, hogy nagyon, sok «helyen 100—200 évvel ezelőtt mé^ népes magyar katolikus vagy református egyházközségek voltak. Ma már csak a ma is meglévő magyar nevekből állapíthatjuk meg, hogy a község valaha magyar volt, ezek a jó magyar nevű családok már nem is tudnak magyarul. (Felkiáltások a középen: Sajnos!) sőt nem is tartják magukat magyarnak,. Cselekednünk kell! (Ügy van! XJQU van! a középen.) A régi bűnöket helyre kéli (hoznunk, (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) ahol csak lehet, egyházakat kell létesíteni, (Helyeslés.) az iskolákba hivatásuk magaslatán álló tanítókat kell kinevezni és őket olyan, anyagi körülmények közé helyezni, hogy onnan elszökni ne akarjanak, hanem igyekezzenek ott otthont alapítani a maguk és családjuk számára. (Helyeslés. — Börcs János: Tökéletesen igaz!) T. Ház! Most rátérek vidékemnek, kerületemnek ügyeire és dolgaira. Az én vidékem a volt trianoni határ mellett húzódik végig. A múlt világháború előtt a kormánnyal szemben való ellenzéki magatartása miatt, a román megszállás alatt pedig: gerinces magyar magatartása miatt ez a vidék teljesen el volt hanyaülése 1943 december 16-án, csütörtökön, 137 golva. Ennek .tudható ifoe, hogy ezen a nagy vidéken Nagyváradtól egészen Nagykárolyig egyetlenegy felsőiskola sincs. Utjai és az egész terület elhanyagolt állapotban vannak. Itt fel kívánom hívni a figyelmet a legsürgősebb tennivalókra és (lehetőségekre. (Baljuk! Halljuk!) A nagyléta—•székelyhídi vasát terve miár 1912-ben elkészült; sajnos, ai közbejötöt világháború é» a trianoni határmegvonás következtéiben építése még ezideig sem történt meg, pedig' ez ,a, hiányzó 14 killoiméiteres vasút közvetlenül összekötné Debrecent! Sz:]llágysolmílyóval , , vagyis az Alföldet Erdéllyel. (Arvay Árpád: A legrövidebb; ú^ona^a,!) A bihardiószeg-nagylétai országút alz ermieliiieki borvidéket kötné össae az alföldi fogyaisztőpiaecail. Vannak ezen a vidéken községek, például Szalaos és más magyarlakott községeik, amelyek) még ma is 16—18 kilométerre vannak a legközelebbi köves úttól vagy vasÚLÍáülomástó'I. Érkeserű községet posványos terület választja el ,ai legközelebbi járható úttól, semmiféle útjai nincsen, úgyhogy ott ősztől tavasziig a közlekedés teljesen szünetel és egymással nem thidnak érintkezni. (Árvaiv Árpád: Teljesen igaz!) T. Ház! Van <ni% az Érimelléknek több fontos kérdése, így az, öntözés kérdése, is. Bár ezen a térem folyamatban van a, munka, amely körülbelül 80.000—100.000 hold földet fog bizonytalan, víziállásos helyzetből a magyar termelés szolgálatába állítani, fel kell hívnom a földmívelésügyi kormányzat figyelmét arra, hogy, ez a te-, rület aí földtani intézet kutatásai «is megállapításai szerint nagyon aP.klalmas. konyhakertészetre is', úgyhogy itt kell kihasználással, öntözéssel, konyhakerté&zetet, sőt rizstermelést is lehetne folytatni. Ezért kéreím, hogy a mostani csatornázási munkálatot úgy méltóztaissék végeztetni, hogy ezeket la, dolgokat majd ne kétszeres munkával kelljen megcsinálni, hanem most egy munkával lehessen megvalósítani DISI igen sürgőis lenne még ai Szentjobb és Szeintmik'iós községeken keresztülvezető, úgynevezett Nyiuílaspatak szabályozáisa is, amely ezeknek a községeknek nagy területét használhatatlanná tette. Az érmelléki híres bortermő vidék betelepítése a mai idők feliadaltfa, és itt köszönetet kej.1, hogy mondjak a földmíveliáisügyi miniszter úrnak azért az oltvány-akcióért, amellyel már eddig is elősegítette ennek a területnek betelepítését. Szinte látjuk a bíztató jövőt, almikor a bihardiószegi állami vincellériskola ténykedése ennek a vidékmek boldogulását és gaizdasági előli ajadás át fogja megvalósítani. T. Ház! (Ha íjuk! Halljuk!) Rá ke'U még termein arra 1 a gazdákat — úgy hiszem — általánosan érintő, sérelmes helyzetre, amely nemcsak nálunk, hanem az egész országban, megvan, hogy tudniillik fogatokat vettek igénybe a hatóság, a katonaság, a csendőrség és más közületiek. Ez még nem is volnál annyira baij, a sereimet ott látom, hogy ezeket a fogatoklat áfa igényfa evételnélí kilométerenként fizetik (S'zabó Gyula: Alacsony! áron!) és eziek a díjak fillérekben vannak megállapítva; ebből az iá helyzet adódik, hogy míg egy-egy iparos, mondjuk egy suszter, egy szabó vagy egy epítőmunkás, akit ilyen katonai munkálatra behívnak, megkapja a rendes órabért, kap naponta legalább is 10—15 pen-* gőt, addig az ai gaizdai, az, a fuvarosember, aki lovával, szekerével nagy utat kén y télen, megtenni, alig kap egy vagy legfeljebb másfél pen21*