Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése ÏÙ4o decemher 15-èn, szerdáit. 'lm magyar párt oldalán, hanem különböző, de mindig román politikai pártokban, politikai üzelmekben vett rész-t, teljes mértékben sike­rült bebizonyítania. Tőkés Ernő működése és ténykedése — mondotta a bírói ítélet — feltét­lenül káros volt az egyetemes magyarságra­(Polonkay Tivadar: Bíróság állapítja meg! — Botár István: Ezt minden gyermek tudja Er­délyben!) Működésével megbontotta a magyar egységet, de káros volt az külpolitikai szem­pontokból is. Megállapította a bíróság, hogy Tőkés Ernő valóban intrikalt a magyar párt ellen és a román hatóság-oknál különböző felje­lentéseket tett. Vásárhelyi János református püspök, Kányády Béla volt bukaresti lelkész és Mester Mihály tanügyi főtanácsos vallomá­saiból mindezek határozottan megállapíthatók. Az is igaz, hogy Pacliscanu Zeno kuMuszmi­niszteri igazgató Vásárhelyi püspököt arra kényszerítette, hogy a Tőkés ellen folyamatba tett fegyelmi eljárást az egyház vezetősége szüntesse meg. Sikerült bizonyítani, hogy Tő­kés intrikalt a magyarság és egyháza ellen. Nagy Ferenc délerdélyi püspökhelyettes »Tiszta erkölcs« című cikkéből, a bukaresti Curentul és Universul című lapok közleményeiből, vala­mint Vida Árpád és más tanúk vallomásából a törvényszék megállapította, hogy Tőkés zsidó személyeknek busás összegekért hamis kereszt­leveleket állított ki. Tényként megállapította a törvényszék, t. Ház, hogy Tőkés nagy összegű anyagi ellenszolgáltatásokért adta ki a hamis keresztleveleket, tehát visszaéléseket követett el. A román lapotk közleményeiből- kitűnik az is, hogy Tőkés a körözés elől menekült át Ma­gyarországra. T. Ház! Azt hiszem, ennyi is elég ahhoz, hogy sikerrel rajzolhassam meg a t. Ház előtt Tőkés úr Jamus-arcát, aki a/ magyarság felé a palást mögé bujt, jámbor papét játszott, a ro­mánság felé azonban az igazi arcát mutatta; anyagi érdekekből a magyar egységet eláruló, egyházát veszélyeztető és így minden becsüle­te« magyar ember megvetését megérdemlő, minden erkölcsi érzéséből kivetkőzött embert, akit mint ahogyan a tanúvallomásból kitűnt, még a becsületes gondolkozású román embe­rek is megvetettek. (Incze Antal: Nyilván!) Azt hiszem, ezek után, t. Ház, én is megkér­dezhetem a belügyminiszter úrtól (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi is/J, mit keres ez az ember Magyarországon (Helyeslés), hogyan ka­pott beutazási engedélyt hazánkba, hogyan te­lepedhetett itt meg, hogyan sibolhatta át ha­zánk területére (Ineze Antal: Kíváncsiak va­gyunk a válásznai!) a magyarság egységének el­árulásából szerzett vagyonát és főképpen a zsidó keresztlevelekből összeharácsolt tekinté­lyes összegeket (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Foglalják le a vagyonát!), kitőll kapott, ha kapott megbízhatósági bizonyítványt (Ügy van! Űgjj van! a szélsőbaloldalon.) és kérdezem azt is, hogy ha Tőkés úr kaphatott nemzethű" ségi bizonyítványt, kicsoda az, ennek az or­szágnak a területén, aki nem kaphat? (Mester Miklós: Egész Erdély meg van botránkozva! — Tost László: Kitől kapta, ez a kérdés! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Biró István: Kérdezem a miniszter ur-akat: mit szándékoznak tenni Tőkés Ernővel, hogy társadalmilag sterilizálják ezt az embert? (Botár István: Adják ki Romániának!) Es vé­gül leghatározottabban kérem a magam, pár­tom, de az egész erdélyi magyarság nevében is, (Ügy van! Ugy van! balfelől.) hogy a legsür­gősebben utasítsák ki Magyarország területé­ről Tőkés urat (Mester Miklós: De a vagyonát foglalják le!), de addig is. amíg ez megtörtén­hetik, kérem azonnali internálását. (Helyeslés és taps.) Meg vagyok győződve arról, hogy mind a belügyminiszter úr. mind az igazságügyminisz­ter úr (Ineze Antal: Majd meglátjuk!), akik i oly sokszor adták tanújelét tántoríthataítlan és ; becsületes magyar gondolkozásuknak, ebben a megdöbbentő ügyben sürgősen és a legszigo­rúbban fognak eljárni (Incze Antal: Kíván­csiak vagyunk!), mert tény az, ft. Ház. hogy Tőkés úrnak nincs keresnivalója Magyarorszá­gon (Ügy van! Ügy van!) és nem szabad en­gedni (Polonkay Tivadar: Ki a protektora?), hogy továibib fertőzze magyar társadalmunkat. Ezt kéri, sőt el is várja a miniszter uraktól Erdély magyarsága, (Helyeslés és taps, — Mes­ter Miklós: A protektort is letartóztatni ! — Ineze Antal: Várjuk a választ!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügy- és .az igazságügyminiszter úrnak. Következnék Rapcsányi László képviselő úrnak a kormányhoz bejegyzett interpellációja. A képviselő úr interpellációja elmondására ha­lasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztat­nak-e a kért halasztást megadni? (Igen.) A Ház a halasztást megadja. Következik Palló Imre képviselő úrnak a földmívelésügyi miniszter úrhoz bejegyzett in­terpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Árva y Árpád jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrihoz a tűzdfaellátás terén mutatkozó visszásságok tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy a fővárosban, annak környékén és egyes vi­déki helyeken a tűzifaellátással kapcsolatban mi minden történik és nem történik? Hajlandó-e a miniszter úr a tűzifaellátás zavartalansága és folytonossága érdekében a legsürgősebb intézkedéseket elrendelni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó­Palló Imrfí: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A földmívelésügyi tárca költ­ségvetési tárgyalásának rövid idején állandóan visszatérő szólam volt mind a túlsó, mind az innenső oldalon az ország tűzifaellátásának kérdése. (Incze Antal: Ez a ''legnagyobb bot­rány!) Hallottunk felszólalásokat, amelyek a legnagyobb megdöbbenés hangján ecsetelték mindazt, ami történik és ami nem történik. Hallottunk panaszokat, hallottunk kesergése­ket, de egyet nem hallottunk, amit általában sokat szoktunk hallani: dicséretet az illetékes körök felé az ezen a téren mutatkozó cselekvé­seikért, (Mozgás és derültség a szélsőbalolda­lon. — Polonkay Tivadar: Ezt akarod?) Bizo­nyos, hogy nem múlik el hét anélkül, hogy az ember ne kapna levelet vidékről vagy Buda­pest környékéről, vagy hogyt a fővárosból ne keresnék fel családok, akik kétségbeesve pana­szolják el, milyen borzasztó a helyzetük otthon azért, mert tüzelőanyaggal nincsenek ellátva. A miniszter űr annakidején költségvetési vitazáró beszédében elmesélte nekünk mind­19*

Next

/
Thumbnails
Contents