Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

128 Az országgyűlés képviselőházának 355. Angliában volt eset rá, hogy egy bálteremre ráesett a bomba, és valamennyien ott pusztultak el. (Zaj a s>zéW,bcúíoldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mester Miklós: A másik szempont az •anyaggal való takarékosság szempontja. Ma a luxusanyaget sok pénzzel elő lehet teremteni, de valahogyan tartózkodjunk ezektől a báloktól. Én nemcsak a társadalom belátására appelle! ok, hanem újból mély tisztelettel kérem a. belügyminiszter urat, hogy # a legszigorúbban tiltson >el a háború idején minden bált és minden táncmulatságot. (Helyeslés és taps » szélsőbailoldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a. belügyminiszter úrnak. Következik Szabó Gyula képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az; intterpelláeió szövegét feltolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvcnssa): »Interpelláció & leánylevente-mozgalómról kiadott rendelet tárgyában. Hajlarido-e. a miniszter úr központi státus felállításával - biztosítani az iskolán kívüli leányifjúság önkéntes jellegű társadalmi munkája megszervezésének lehetőségeit?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Ház! Az elmúlt hónapban eír

y kultuszminiszteri rendelet jelent mejr az iskolánkívüli léányiif júság úgynevezett önkéntes jellegű »leányleveiníte«-munkájárói, A korszerű nőnevelés kérdésérői, úgy érzem, nem szükséges külön bizonyítgató érveket felsorakoztatnom, mert ennek fontosságát mindnyájan átérezzük. Hogy mégis interpellációm tárgyává teszem a, kérdést, ennek oka az, hogy maga a rendelet tartalmi minőségei kíván egynéhány szempontúit a Ház nyilvánossága elé. -T. Ház! A rendelet arról szól, hogy ai 10— 19 évets korú és iskolán kívül lévő magyar leányok iskolánkívüli kocszerű neveltetését, vagy nevelésük kiegészítését az úgynevezett »leány levente-mozgalomban« és önkéntes alapon rendeli el a kormány. Engedtessék meg niekem, hogy interpellációm. tárgyának, a státus r felállítását illető kívánságnak megértetéséhez előzetes vázlatot adjak, annyival is inkább, mert magáról erről' a fontos rendeletről csak kívánság formájában volt szó a Házban, külön ezzel a kérdéssel részletesen' — tudomásom szerint — senki sem foglalkozott. * T. Ház! Amikor az 1918—19-es összeomlás után a nemzeti géniusz megtalálta a maga megnyilatkozási formáit, többek között az 1921. évi testnevelési törvényben is annak lehetős-égét, hogy ,a ránk kényszerített csonkaság okából kifolyólag' és annak ellenére legalább a csonka hazában élő magyar ifjakat lélekben-testben erőssé, »egésszé« lehessen felnevelni. Amidőn ezt a megoldást a »teljes« és nagy magyar célok szolgálatában a fiaink részére megtalálta, ugyan aibbiaini az időben máir felmerült a leányok részére való ilyen természetű nevelés gondolata is. Mert hiszen mihelyt megalakultak az első núlevente csoportok, igen sok helyen önkéntelen megalakulták a leányleventei csoportok is. Ezek ai kísérleteik és ez ,az időszak egészen 1941-ig, tulajdonképpen &i leányleveotie intézményi fejlődésének, mondjuk őstörténeti korüUse 1943 december 15^én, szerdán. szaka. Ebbe az időbe esik azonkívül az olasz és német leánynevelő intézmények, majd a finn háború kapcsán a. finn Lottahintézménynek, illetőleg

i mozgalomnak a magyar társadalom által való részletesebb megismerése is. Mindezek kapcsán annak a szükségletnek általánosságban váló felismerésié, hogy a magyar: iskolánkívüli lieányíi5megeket, illető*leg leány if jú•ságot is korszerű nevelésben kellene részesíteni. T. Ház! Ennek aa ügynek a második korszaka akkor kezdődött, amikor alz 1914:XII, te., tanügyi közigazgaitás széttagolásáró] szóló törvényi 3. §-ábiain az ifjúság honvédelmi éSj apor4>nevelésére rendelt »ifjúsági országos vezető« egy rendeletet adott ki, amely rendelet körvonalaizita a leánylevente intézmény várható fejlődésének: irányait és most már ijnítléziményesebb formáiban segítette az egyes ilyen leány csoportok megalakulását. Ez ai rendelet azonban bizonyos természetes akadályokra! talált, úgyhogy ezt a kétségkívül korszakot kezdő, jóindulatú, de a (magyar társadalmi viszonyok sajátos szempontjait nem mindenben figyeleimlbevevő rendelietet később meg kellett másítani, illetőiéig ezlö a továbbiakban fejleszteni netmi lehetett. T. Ház! A »leventeleány« kérdés történetének harmadik korszakai kezdődött el a miost megjelent rendelettel, amielly tisztázza a helyzeteit és kimondja, hogy minden 10—19 éves korú magyar leány »leventeleány«

1 lehet önkéntes jelentkezés út Jan., önkéntes mozgatóimmá minősíti tehát ezt a munkát és neun kötelező

11 intézménnyé! Szó lehet'arról, hogy helyes-et az ebibe»

1 a munkában va*ló részvételt csak öntkéntessé tenni az általános kötelezés helyett. Ha figyelembe vesszük azokat ai tapasztaltatokat, amelyeket a leventéi ifjúsági

1 intézmény közel negyedszázados múltja bőségesen mutait fel, hogy mire vezet kötelezettség állapján egyszerre százezreket, sőt maíjdnemi! másfélmillió ifjút egyszerre beállítani egy munkába, amelynek még a vezetői kerete sincsen meg, arra intenek, legyünk meggondoltak. Kétségtelen, hogy le kell szögezni, — ez az önkéntesség jó egy újabb átimencti időszakra,, legalábbis addig, amiig a vezetői kerete®, a központi vezetést a tankerületi főigazgatóságok 'mellett és le egészen a tasnfellügyelőségig, illető?

eg

'ai járásoki?r, úgynevezett szervező, irányító, vezetőkeretet és státust megállapítsák, kiépítik. Ügy érzem, hogy kötelessége is a kormány zatnaik a rendelet kiadásával együtt ezt a »státust« felállítani. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok _ néhány

1 vonatkozó egyéb kérdésre is á szíves figyelmet felhívni. Azizal, hogy a

1 leánylevente intézményt átalakították mozgalommá, tulajdoniképpen a minőségi alapjára helyezkedtek. Ez < nagyon helyes, különösen kezdeti időkben, amikor azokat a tapasz tálatokat kell megkeresni és anegtaílláilni, amelyeik aCkaîmasak lesznek majd arra. hogy néhány év múlva a szükséges szervezői és vezetői létszám biztosítása és felépítése eztán mialjd kötelezővé tegyék ezt ai leánynevelést. Helyes tehát, ha az önkéntesen munkába, kapcsolódó 'klányeieimmel kezdik meg ál munkát. A státusra azért van szükség, hogy elsősorban is a nagy tapasztalattal, a szervezésben és a szociális munkában nagy múlttal rendelkező nevelők oktatók vagy egyéb vezetők legyenek beállíthatók ennek a kísérletnek a munkájába, illetőleg elindításába. Ezeket az állam létszámból, a főváros státusából, a, val-