Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

ilâ Az országgyűlés képviselőházának 355. sének bejmiutatásáhami vaui«. Ezi a filmi végig járja városainkat, esetleg végigjárja falvaim %&%. éls akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a mai 18—20 esztendős ifjúság' — ezt a leventeoktatók mondhatják meg — erkölcsilleg milyen.! veszedelmes szakadék széleim áil. (Pándi Antal: Ezek .a kassziafilmek!) Tudniillik ez ÄZ ifjúság a 16 éves kortól

1 már önállóan keres. éppem azért a sáöSÖi fegyelem: alól meglehetősen, kicsúszott és keeresetériek niagy részéi filmekre és kocsmára költi. A imagyar fütmeket illetőleg, amelyeket a Mmcenizúra átengedett, legyen szabad csak egyet-iemi példát mnnidaniomi Székelyudvarhelyen egy, a kultuszininis'Zjtéôulm' által meg rendezett népművelési tanfolyamon 120 lelkész tanító, tanár vett részit. Ezek testületileg elmentek a helyi imioiziba, ahol történeteseni az »AlkaloimK< című Karády-filmieit pergették. (Zaj. — í\lkiáaáso\k a baiMdcéon: Jó alkaom.h A fvlmnek már az; első jelenetei olyan, ízléstelenek vo^tiak, hogy a 120 népművelő egy énv bérként állott fel éls vonult ki a teremből tiltiako'zása jeléül. Egyúttal

1 egy meimioransdujmiol szerkesztettek és küldöttek el közlés végett a Magyar Üt című református _ hetilapnak, amelyben többek között, ezeket. írják (olvass®). »•Nemcsak ott a filmszínházban,, hanem már a nagy nyilvánosság eilőtt is tiltakoznunk kell •az ilyen f ültnek foirgalombahxjzatala ellen. (Êlémhj helye Ms.) Tiltakoznunk kell azért, mert az, egész magyar társadalmat alapjaiban mérgezik meg«. (PaJó Imre: A baloldali sajtó dicséri!) Folytatni lehetne az. ily ©ni filmek felsorolását például a »Féltékenység« című film-. mel, almely a válásának csinál valósággal reklámot, f Amint előző interpellációmban mondottam, hiába csinálunk itt. Onesá,-t, népművelést, csa ládvédelmet anyagilag és • erkölcsileg, ha egy szer a mozikon keresztül pedig az erkölcste lemséget, a ledérséget, a keresztény életfel fogással ellenkező világnézetet terjesztjük. (Ügy van! Ügy van!) Azt kérem tisztelettel a belügyminiszter úrtól, addig- is, amíg ezen a téren egységet le ' het teremteni; addig is, amíg végre a filmügy egy kézbe, egy felelős késbe kerül, hogy a sok bába között el ne vesszék és a felelősséget egy másra ne tolhassák, hogy azt no mondhassa fi filmcenzúra, amint erre hallottunk már pel dát: Kérem, a Magyar Országos Filmbizottság east a filmszöveget engedélyezte, rengeteg pénzbe került a^kigyártása, tehát most mi, a belügyminisztérium filmeenzúrája, nem vehet jük magunkra a betiltás ódiumát. Legyen egy kézben a filmszövegek elbírálása, a kigyár tott filmek _ cenzúrázása,. akkor azután Van fe lelős gazdája, akit azután itt is felelősségre i« het vonni. (Palló Imre: A belügyminis/té riumtól el kell venni!) _ Ezt az interpellációmat is ugyancsak ezzel, fejezem be: a keresztény léleknek a magyar jövendő egészségének érdekében kérem, kezei jük a magyar film ügyét nagyobb felelősség érzettel, mert akkor még anyagilag is — ezt mondom a gyártók felé — jobban járnak 'i gyártók, ha jó magyar-filmet hoznak. Ha egy film a magyar problémákhoz hozzá mer nyúlni, nem pedig heje-hujázásban éii ki ma gát, nemcsak ledérségekkel próbálja csábítani a közönséget, hanem bemutatja a magyar éle tet, (Pándi Antal: Magyar történelmi

'filmeülése 1943 december 15-én, szerdán. ket!) annak minden fájdalmával, minden bánatával de minden örömével is, egészen bizonyos, hogy anyagilag is meg fogják találni saámítá saikat, mert, hála Istennek, a jó filmre, a jó olvasmányra, a jó színházra van már megfelelő nagy keresztény magyar közönség. (Élénk helyeslés és taps ) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Szabó Gyula képviselő úr inter pel'lációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének lel olvasását. Árvay Árpád jegyző (chassa): »Inter pel láció a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz a honvéd hősi halottak emlékének az eddiginél hatályosabb módom való megőrzéséről: • Hajlandó-e a miniszter úr az intézkedéseket foganatosítani azirányban, hogy a honvéd hősi halottak emléke a nemzet kegyeleteképpen azokon a lakóházakon, illetőleg otthonokba n, ahonnan az elesettük katonai szolgálatukra bevonultak, kis márványtáblával megjelöltessék? Szabó Gyula s, k.« Elnök: Az interpellaió képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T, Ház! A hősi halottak emi lékének hatályosabb megbecsülése olyan kér dés, amelyet külön indokkal — úgy érzem — alátámasztanom nem szükséges. És, ha mégirt interpelláció tárgyává tettem ezt, ennek oka az, hogy néhány gondolatra szeretném felhívni részint a t. Ház, részint magának a hon védelmi miniszter úrnak, illetőleg a kormány nak figyelmét. Ha megfigyeljük, hogy a most már nagyszámú hősi halott emlékét hogyan becsüljük meg, akkor meg kell állapítanunk, hogy a, társadalom összefogásán kívül, amely aa özvegyek és árvák iránt kétségtelenül igen batékoniyj mértékben, és módon jelentkezik, tulajdonképpen még csak a régi »emlékmegbeesülés'« fokánál tartunk. Mindnyájan tudjuk, a helyzet az, hogy a községekben, városokban egy-egy rendszeresen a községi közület által emelt úgynevezett hősi halott-emlékmű van, amellyel utalunk a hősi halottak emlékére. Évenként hősi hiallottt* emlékünineps'égekeit, rendezünk május. utolsó vasárnapján, mint a »hősök vasárnapján«. Mindezekhez az emlékmegbecsülésekheiz egy újabb intézmény is csatlakozik: a leventeintézmény keretem belül megvalósított úgynevezett »Apámat adtam ai hazáért« jelvénnyel való kitüntetés és feldíszítés. Az az érzésem mégis, hogy mindez még nem elég hatályos, különösemi a mai időkben, amikor vataihogyan az egész világrendről alkotott felfogásunk, helyesebben a nemzeti közosség iránybain való életfejlődése, tehát ai nemzeti ^közösségnek élete annyi és olyan mély jelentőségű lelki áldozatot is kíván nemcsak attc'l, aki

1 hősi halált halt kötelességének teljesítése során, haneimi lelki áldozatot kíván ai továbbiakban is az özvegyektől és a hadiárváktól egyaránt. Tisztelttel azt javasolnám, hogv minden egyes hősi: halott hazáit, illetőleg, ha nincs saját házai, az otthonát jelöljük meg egy-egy emléktáblával, illetőleg márvány emléklappal, a következő szöveggel: »Ebből a házból, vagy ebl'Ől m otthonból vonult a harctérre (például) Nagy János, aki hazájának védelmében ekkor és ekko-r, ifilt és itt hősi' hallált halt«. T. Ház! A hősi eszménynek, a hősi fokom