Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

ülése 1943 december Ï5ên, szerdán. lOO Az országgyűlés képviselőházának 355. és nem részesülnek abban, amiben munkájuk ii tun minden földi embernek részesülnie kell, akkor az ellenkező oldalon tobzódást, elegan­ciát, jólétet látnak, az ellenkezőjét látják an­na&, amit tőlük kénnek. Ugyanílyeni esetek­kel találkozunk az egész vonalon a munkás, a dolgozók frontján. Az emberek általában rossz szemnieli nézik a zsidióság" fékevesztett viselkedését jólétét ési magy eleganciáját. Nem tudják megértetnii a közellátási miniszter úr­dák azt a felhívását, amellyel szalonképessé kívánta temni a foltos ruhát és a foltos cipőt. A miniszter úr tovább akarja velük hordatni ezt a ruhát, pedig már csak ruha foszlányokat hordanak, valósággal a saját bőrükön járnak, mert már csak a cipőjük felső része vau. a lá­bukon és ntem tudják, hogy meddig hordhatják még ezt a ruhát és cipőt. Ugyanakkor azombani az látják, hogy a zsidók csak úgy ragyognak az elegái ciátó. Éppen ez a legnagyobb baj és éppen ezé *fc nem lehet megnyugtatni a dolgozó tá.^Edalui t. T. Há'i! A szénitermeléssel m kapcsolat­ban -van & b'ányászkérdés. Széntermelésünk nfem tud lépést tartani a követelményekkel. Efcs % tárnák túlhajtó ft kihasználása veszéllyel jái nert már nem, adnak elegendő szenet s ezéit le kellett ámítani az ilyen bányakárt. Most itt állunk teljesen szén nélkül. Az új tárnád feltárása azért késik, mer állítólag nincs' elegendíő bányászunk. Ha azonban nincs elegenuő bányász, akkor ez megint csak a rendszer hibája, mert a bányászok mia már valósággal menekülnek lifli% a bánya' kör­nyékéről is, tudni sem akarnak arról, hogy ők bányászok legyenek. Ennek az aiz, eka. hegy a sok sürgetés ellenére sem oldottak meg aa ß sörskérdésci^et s ezért nem akarják tovább folytatni szülőik, hozzátartozóik, baj­társaik nyomorúságos életét, inkább elmene­külnek a; bányavidékekről. Ezért nincs ele­gendő bányász és ezért nem lehet új bányá­kat feltárni. A másik oldíaloni pedig az a hiba, hogy atmi'kor a tőkés osztály látja,, hogy befektetett tőkéje után nem tud elegendő hasznot húzni, akkor leállítja a, munkát. Ez a heVzet a pi­lisvörösvári bányiában is. Most leállították a pilis vörösvári bányát és a bányászok más­hol dolgoznak. Eddig 7—10 pengőt fizettek villanyáramért, azért az egy-két villanylám­páért amelyre a lakásban szükségük van és esetleg rádióért, aimikor 10 pengőt fizettek­Most azonban, hogy nem dolgoznak a bányá­ban. 20—25 pengő összeget kérnek tőlük. Azt hiszem, itt érvényesíteni© kellene a kivételes hatalmat a kormánynak a budavidéki olek­'íiromiois irészvénytátrsasággal/ szembeni, latmeíiy egyik napról a másikra 100—150 százalékos ön­kényes áremelést hajtott végre azoknál a bá nyászoknál, akik saját hibájukon kívül ke­rültek ki a bányájukbó.] és kénytelenek má­sutt munkál vállalni. Nem szabad tűrni, hogy azokat a bányásztokat, akik a saját hibájukion kívül hagyták qtöfc a bányát, egyszerűen fet­jőistehén módjára kezeljélk, illetőleg teljesen tönkretegyék. Amedldig a bányászok^ sors­problémáit meg nemi oldja a kormányzat, addig ia bányászhiány megmarad és szén nélkül marad iparunk, háztartásunk. Már­pedig igen fontos r volna segíteni ezen a helyzeten egyre erősödő 1 iparunk érdekében, aim el y már önállóságra tett szert és az ipar­ügyi minisztériumban olyan irányító szer­vet kapott, amely helyes irányiba tereli ipa­runkat és az iparosodást. Most azzal, hogy nincs elegendő szenünk, miért nem tártunk fel elegendő bányát, 'nem: szabad megakaszta­ni a termelést. Fatermelésünkrő] eis faellátásunkról sem mondhatom azt, hogy rendben van,' mert bi­zony ezen ártéren is bajolk vannak. A földművelésügyi miniszter úr tárcájának tárgyalásánál vitazáró beszédében azt mon­dotta, hegy nem tud több fát biztosítani, mert a visszakerült erdőket a megszálló hatalmak rablógazdálkodása annyira kimerítette, hogy nincs elegendő fa. Nem tudom, hogy mennyire áll meg ez, de ezt igen gyenge érvnek tartom» (Bencs Zoltán: Azért nincs most, mert a. vasút­hoz közel fekvő erdőket kirabolták!), mert ami­kor a megszálló bstallmaktó,: vásároltuk a fát olcsóbban, mint aimikor visszakerültek ezek a ,területek, t akkor volt elegendő fa az országban, most pedig, amikor mienk az erdő, nincs ele­gendő fánk. Bocsánatot kérek, ha a nemzet ér­dekei ma, azt parancsolják, hogy a nemzet ge­rinceit, fiait vigyük ki a harcmezökre. és ott megtizedeli őket az eKenség a harcok közepette, akkor ne sajnáljuk a>zt az erdőt sem megtize­delni. (Bencs Zoltán: Nem sajnálja senki, csak a munkások sajnálják munkaerejükkel kiter-, melni & fát!) Amikor ilyen nagy szükségünk van a fára*, akkor igenis meg kell tiziedeini az erdőket is, még akkor is, ha luxuscélokat szol­gálnak, ha vadászterület is az erdő, mert ma szükég van ,a fára, amellyel iparunkat és ház­tartásunkat kell ellátnunk, s amellyel biztosí­tani tudjuk, hogy magyar gyermekek meg ne fagyjanak télvíz idején. Ilyenkor nem volna szabad kímélni az erdőket. Ha a magyar kato­nát nem kímélik, akkor a fát sem szabad kí­mélni, mert ugyanannyi idő alatt, amiig egy gyermek felnő s katona 'lesz belőle, az erdőben is megnő a fa. Iparunk korszerű fejlesztését a legnagyobb mértékben elő kell segítenünk,, s iparunkat a lehetőségekhez mérten teljesen függetleníteni kell a külföldtől. Csakis a külföldtől 'mentesí­tett, tehát belföldi nyersanyagokkal dolgozó iparunkat kell elsősorban támogatnunk. Lehe­tőleg az öneillátási iparunjc termelőképességét kell felfokozni, mert a megfelelő exportlehető­séget is csak a belföldi nyersanyagokból előál­lított iparcikkekkel tudjuk elérni, és csak ilyen korszerűsített iparunk lesz rentábilis. Iparunk fejlődése ós termelőképessége egy évtizeddel ezelőtt kizárólag az érdekelt tőkéaek kezében volt, abban az időbér: azonban, amikor még az érdekelt tőkések irányították, elsősor­sorbán az egyént, a tőke mindenható urát szol­gálta a mi ipaccunk. A nemzetgazdaság, a nem­zet érdekeit csak közvetve érintette ipari ter­miéi ásunk, nem lévén irányító szerv, hiszen csak S—10 esztendeja van iparügyi miniszté­rium, tehát a tőkés, minden szentnek maga feié hajlik a keze iparpolitikát folytatott. Ép­pen ezért tolódott ilyen ferde irányba iparunk és alakult ki a jelenleg is fennálló helyzet, hogy előfordult, hogy amikor a cukrot, aiz el­sőrendű miagyar cukrot fillérekért szállították ki az országból, akkor mi ide barit 1.30 pengőt fizettünk a cukorért. Eljutottunk tehát ódáiig, hogy azomi a címein, hogy nemes valutát hoznak be a kiszál­lított iparcikkekért, azok a gazdasági ténye-

Next

/
Thumbnails
Contents