Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
Àz országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán. ;i7 trágyázni és nem kellett olyan nagy goridot fordítani rájuk, amikor a különböző kártevők nem léptek fel olyan erőteljesen. (Olvassa): »Az itt termesztett fajták a legjobban eltartható és leg jobbam szállítható almák, amelyek minimális csomagolása még ömlesztve is többezer kilométeres távolságokra 'eljuttatható. A cseh fővárosba szállított télialmát használaton kívüli uszályokban^ helyezték el és ez az olcsó tárolási módszer úgy az állandó hőmérséklet, mint a szükséges páratartalom tekintetében kiválónak bizonyult.« Magam is láttam, hogy Prágában hogyan árulták eati a Téosőről felszállított alpiáVr uszályokban. A végén, azt mondja, ez a cikk (olvassa): »y**jJon olyan gazdagok vagyunk-e hogy továbbra is lyukas zsebekben hordhatjuk, a magyar főidnek ezt a pompás gyümölcskincsét?« Évről-évre visszatér ez. Mi mindig foglalkozunk vele. Mi már 1939-ben megalkottunk egy úgynevezett kárpátaljai termelő, beszerző értékesítési szövetkezetet, azzal a célzattal, hogy a técsői almát megfelelő _ kezekbe fogjuk jut tatni és megfelelően fogjuk értékesíteni úgy, hogy elsősorban a gazda lássa annak hasznát, nem pepiig a közvetítő, kereskedelem. Miután azonban ettől az időtől kezdve komolyan számbavfchető almamennyiség, sajnos, nem termett, nem tudtunk erre a térre lépni és kénytelenek voltunk, ha nem is ai szövetkezetet feloszlatni, de kénytelenek voltunk belőle éppen, az alapítók kilépni, mert nem láttuk semmi célját (Papp Mihály: Meg kell állapítani, nehogy \ zsidókhoz kerüljön az alma!) Igen, hiszen ei. volt a célunk, e z . volt a szándé kunk. Amikor én 1942 júliusában, beszéltem erről a kérdésről, azt ajánlottam, hogy bízzon meg a földmívelésügyi minisztérium egy megfelelő szakembert, (Mester Miklós: Százszázalékig alkalmas vagy!) hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel alaposan! és mutassa ki azt, hogyan és miképpen lehetne ezt a körülbelül 7000 hordás gyümölcsöst úgy termővé tenni, hogy minden évben megadja a maga értékes gyümölcsét. Bárányos államtitkár úr a nála közismert éleslátással és mély szeretettel, amellyel minden kérdést igyekszik megfogni, amely komolynak latsaik, azonnal meg is bízott egy szakembert, akinek nem régen jelent meg egy' nagyszerű munkája és olyan logikával* olyan világosan van felépítve az egész, hogy egészen biztosra vehető, hogy ez a terv könnyen megvalósítható és csakis ebben a formában valósítható meg. Mert sajnos, hogy ha én annak a német embernek azt mondom: ha te ezt meg fogóid tienni és szakszerűéin fogod megművelni a fölidedet, akkor bizonyom hogy: meglesz ennek az eredménye és ha azt mondom neki, hogy te ennyi szupeirfosztatot, ennyi nitrogént és enynyj kálisót használj, akkor ő ezt meg fogja tenni és látni fogja, hogy van eredménye. A mi népünk nem olyan. A mi népünknek petda kell. és az keMi, hogy megmutassák neki^ hogy például ebben az almáskert be ni igenis kincsek vannak és csakugyan ki lehet hoizni belőle ezeket a kincseket. De aimíg ezt meg nem mutatjuk, nem tudjuk rábírni arra, hogy olyan okszerűen) műveilje meg a földet, ahogyan meg kell művelni. (Mester Miklós: Bízzanak meg téged!) Már pedig okszerű művelés nélkül nem lehet a kívánt eredményeket elérni. Az előbb említett központnak, ahogyan mondottam, először csemetekertet kell létesítenie, a fajtákat jól ki kell választania — és lehetőleg KÉPVISELŐHÁZI NAPL6 XIX. egy fajtát kell kiválasztani, — a talajművelésről, a trágyázásról; permetezésről is ke'll gondoskodnia, de tovább megyek, a: szedetésről, a csomagolásról, megfeleliő ládákról, amelyekbe bele fogják csomagolni a gyümölcsöt, azután a piackutatásról, az értékesítésről is magának kel! gondoskodnia xígy. ahogyan a . zsidók megcsinálták ezt Técsőn, (Botár István: Tároló es hűtőház hiányzik!) hogy megvették a fán azt a gyümölcsöt. Egyszóval úgy kell a. szövetkezetet megcsinálni, ahogyan az előbb említett megbízott szakember tervezi, mondván, hogy a szövetkezeti gyümölcstermelés a helyes megoldás. Ezt a munkát gyönyörű illusztrációkká!! készítette el. és ezt mindenkinrk szíves figyelmébe ajánlom, akit ez a kérdés érdekel. Lesznek talán olyiaooik, különösen szatmári és szabolcsi nagy gyümölcstermelők, aikik azt fogják gondolni, hogy ez 'az ő érdekeiket sérteni fogja, én azonban megnyugtathatom őket, hogy ellenkezőleg, beigazolt tény, hogy mennél nagyobb tömegbein áll rendelkezésre az áru, például ebben a tekintetben a gyümölcs és mennél egyöntetűbb fajtát és hibátlanabbat tuduník produkálni, annál jobban tudjuk m árakat diktálni. (Ügy van! jobbfelől.) Ez olyan kétségtelen tény-, amelyet, azt hiszem, minden szakember el fog ismerni, aki evvel a kérdéssel komolyan foglalíkozik és a tömegek egyáltalában nem jelentenek kárt hanem ellenkezőleg csak hasznot. Hivatkozpm itt az úgynevezett pirtói körtére. Pirtón, Halas mellett — Bonczos államtitkár úr valószínűleg jól ismeri — van egy körtei'ajta, amelyet nagyobb mennyiségben termelnek és ahogyan azt szektáik mondani, hogy a légy Damaszkusból is eljön a mézre, úgy mennek oda a kereskedők és fel vásárolják a pirtói körtét, pedig nem; olyan nagymennyiségű és nem olyan kiváló körte, mint például a Bose-kobak. vagy egyik-másik nagyszenű téli köntetfaata, de mert nagy tömegben vam. nagyon könnyeu és jól értékesíthető. Azonkívül a szatmári és sza-bolosi jól művelt gyümölcsösök, elismerem, olyan jól vannak megművelve, hogy európai nívón* á'U a szatmári és szabolcsi gyümölcs. Ez azonban azt is jelenti, hogy mivel ez a mi gyü mölcstenmelésünknek csaík 3%-a, tehát csak a gyümölcsösök 3%-a van úgy megművelve, ahogy an valóban művelni kell. Állítom, hogy akármilyen nagymennyiségű gyümölcsünk lenne, ezt mindig fogjuk tudni értékesíteni, ha idejében fogunk közbelépni, úgy. hogy más államok bennünket meg ne előzzenek. (Ügy van;! jobbfe'őL) Hiszen Magyarországiiak a történelem tanúsága szerint régen is voltak t gyönvörű gyümölcsösei, tessék csak utána érdeklődni bárkinek. A mohácsi vész előtt gyönyörű gyümöltesöskertjeijnk voltak, nemcsak itt Budai környékén, azok, amelyeikről például Eötvös József ír, hanem az egész országban. Jöttek azonban a törökök, és felhasználták ezeket az erődítéseikhez, teljesen kipusztították a mi gyümölcsfáinkat. Én csak arra kérem azt, aki nincs olyan szeretettel a gyümölcstermelés iránt mint például én vagyok, menjen el egyszer tavasszal egy olyan hegyre, ahol nagy területen gyümölcsöt termelnek, akkor, amikor virágzanak a fák. Annál szebb képet nem lehet elképzelni. Vagy menjen el ősszel, amikor megérett az a gyümölcs. Az utak mentén gyönyörű pirosló fákat fog látni és azt fogja mondani, hogy ez az az igazi Paradicsom, amelyből az Úristen lángpallossal űzte ki a bűnös embert, 51*
