Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
Àz országgyűlés képviselőházának 355, ülése 1Ù43 december 15-ên, széfdárl. 03 Nekem akkor egy részletes) javaslatom volt — bizonyára ott porosodik valahol a minisztériumban — amelyben kimutattam, hogyan csinálhatnánk mi termelő szövetkezeteket. Házról-házra jártam például Tolcsván és kimutattam azt: nem igaz, hogy a szegény ember nem akar fizetni, mert mindenkinél láttam azt a kis pénzösszeget, amellyel a 20—25%-ot ki tudná fizetni. Ezzel szemben meg méltóztatnak majd látni, ha az a névjegyzék ide fog a Ház HsztaJára kerülni (Egy hona cn szélsöbA oldar lom: Nem fog!) ém hiszem, hogy eljön az idő, amikor ide kerül — mondom, meg méltóztat-, nak majd látná, hogy Tokajhegy a íján, hány kisember kapott és hány tisztviselő kapott, hány olyan ember, akinek régóta meg van a vagyona és nagyobb szőlleje. Akkor rá fogunk jönni, hogy a népi politika a Hegyalján teljesen kinullázódott. (Palió Imre: Itt a Házban hangoztatják! Badacsonyban is így volt. — Zaj.) Elnök: Csemdiet kérek! Piukovich József: Szabad legyen itt foglalkoznom még egy kérdéssel a földbirtokpoliti-' kával kapcsolatban. Ez a házbelykérdés. Itt kénytelen vagyok reflektálni bizonyos tekintetben Matolcsy Mátyás képviselőtársamnak folyó évi december hó 1-én elmondott beszédére, amely beszédbe» neim kevesebbet mondott, mint a következőket: ».Bámulatos, mennyire-előrehaladt ez a^ nagyfontosságú kérdés«, tudniillik a házhelykérdés. (Deiültség és zaj ŰI baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Piukovich József: Kimutatta azt, hogy ha így haladunk tovább, akkor két-három esztendő alatt összesen 130.000 házhelyet kiosztunk.-(vitéz Lipcsey Márton: Ezek számok, amelyek valószínűleg igazak! — Palíó Imre: Közelről nagyobb aknjaik látszanak!) T, Képviselőház! Ha ; a kormány, illetve a föl d>rn;í veié sügyi miniszter, úr az ő -programmjában 130.000 házhelyjuttatást tűz ki és ezt a házihelyjuttatáfst tényleg 6 év alatt eléri, akkor a 130.000-rel kapcsolatban nekünk észrevételünk nincs. De itt s népi politikának gyakorlatáról van szó és ebben a gyakortai'b an nem 130.000 olyan család van Magyarországon, (Egy hang a szésőbalo 1 dalon : 800.000!) amelynek nincsen lakása, hanem több mint 420.000 és hogy h'á # ;á rossz lakásviszonyokat veszem, akkor kisül, hogy ez elenyésző kis része az egész kérdéskomplexumnak, (vitéz Lipcsey Márton: Hqgy lehet ilyeneket mondani, képviselő úr!) Elég itt rámutatnom a belügyminiszter úr által kiadott igen érdekes jelentésre, amely az Onesa. működésére vonatkozik. Ha ezt egymagában ideállítom Matolcsy képviselőtársam beszéde mellé, a belügyminiszter úr a legkoimolya!bb'3inj és a legvilágosabban megcáfolja azt, amiről ő azt mondotta, hogy bámulatos, mert a belügyiminiszrer úr szerint nem bámulatos ez a tempó, nekünk pedig egyáltalában- kétsésrbeejto', mert ha van egy tempó^ amellvel komolyan segíthetünk, ez 'az. hogy tessék családi fészket biztosítana minden becsületes magyar családnak; ez a legkevesebb. (Ügy wmf.Ügy van! — Taps a szé 1 sőba* oldalon. — Palló Imre: Nem ijffiztfcota hogy miniden jó a nemzetnek, ami Mátólcsymak jó!) Ebbe a kérdésbe, a házhelyek kérdésébe, igen szorosam belekapcsolódik az ország szociális helyzete is, amelyre vonatkozólag a miniszterelnök úr igen megnyugtató kijelenéseket tett, ezek szerint az ország Európában párját rifciítja à szociális tevékenység terén. Én teljes mértékben értem azt, hogy l'élektaniílag. eg? ilyen nagy elokvenciával elmondott beszéd során ellenállhatatlan erővel tapsolták meg ezt a kijelentést a t. túloldalon, ha azonban' újra. előveszem a belügyminiszter úrnak azt a beszámolóját, amely mentes a tapsoktól és mentes az érzelmektől, mert ott egyszerű, rideg ßzamok vannak, amelyekkel nagyon érdemes foglalkozni, akkor rájövünk arra, hogy bizony ez az ország még nem szociális Magyarország és csak lesz szociális Magyarország. Ennél a. kérdésnél legyen szabad rámutatnom arra, hogy a belügyminiszter úr az Oncsa. keretén beiül üs^zeíratta a többgyermekes ^esa-íádiokat ebben az országban. Ez azért fontos, mert így tulajdonképpen egy olya.u kérdést oldott meg a belügyminiszter úr, .amely, kérdés felett mi ugyan hiába' vitatkoztunk a földreform során is, amikor azt állítottuk, hogy tévedés & mezőgazdasági cselédeknek, annyira áz e-lső vonalba helyezése, mért hiszen a nemzeti erő fenntartása- és kifejlesztése szempontjából egyéb agrárrétegek is vanak, amelyek kétségtelenül legalább annyira tiszteletreméltóak és értékesek, mint a gazdasági cselédek. így kiderült az, hogy a négy vagy eniûél többgyerme-kes családok közül a legtöbbet az 1—5 katasztrális hold közötti törpebirtokosoknál taíláltáJf, az utána következő kategória ai mezőgazdasági munkásság, a következő kategória az 5—20 holdas kisgazdák és a negyedik kategóriába tartoznak a, gazdasági cselédek. Ezt a kérdést azért kell felhoznom, mert nálunk az álláspont úgy alakult ki, és ezt a földművelésügyi miniszter úr is igen erélyesen védte, azt mondva, hogy a földbirtokreformot már csak azért is. veszélyes volna nagyobb ütemben erőltetni, mert hová helyezzük el .azokat a.gazdasági cselédeket, akik a legértékesebb fajfenntartó e-leme ennek a> népnek, a anagyarságntik. Most pedig, amikor a közellátás kérdéseiről tárgyalunk, akkor lépten-nyomon ne,m hallunk egy^olyan bizottságról, közgyűlésrő-1, összejövetelről, ahol ne ezt mondanák, hogy a közellátásügyi miniszter úrnak a legnagyobb - gondja az, hogy a gazdasági cselédeket mindenképpen ellássa. Ez az idén — elismerem — előrehaladt, mert most kiterjesztették a som•másokra is, a gazdasági" munkásokra is, azonban hol vannak itt a parasztok, ho-1 van a kisgazda társadalomi 1 ? Nyilvánvaló, hogy ezeken nyugszik ez az egész ország. {Egy hang á jobboldalon: Az egész ország mindenkin nyugszik!) En tehát nagyon kérem, hogy ezt a kérdést méltóztassék, a kormányzatnak annál is inkább revizió alá venni, mert ennek igen súlyos és komoíy követk•ezményei , lesznek. Hogy mi ennek a következménye? Elég itt hivatkoznom a« Országos Mezőgazdasági Kamarára — sajnos, neim volt alkalmam &\ mai közgyűlésen ezi alátámasztania — azonban a kamara világosan megállapítja azt, hogy a falusi lakosság körében immár a legaggasztóbb elégedetlenséget ke tve, egyúttal a jövő évi mezőgazdaságig termelés rendje is katasztrofálisnak mutatkozik, ép t km a- texti-1- és más iparcikkekkel való mai igazságtalan elosztás következtében. {Zaj.) Köyf fcc^ " lik itt erősen a texilnek, a nyers vasnak . és a bőrárunak teljes zár alá vételét és a pesti .kirakatokban lévő drága szövetek lefoglalását, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és ha. a minőség következtében árdifferencia .van, akkor tessék erre valami megoldást, találni, de az \
