Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
90 Az or§zággyülés képviselőházának 355, Az iparügyi miriszter úr különösen kedveSÖDJ és többször hivatkozott a ^Magyar Gazdaságkutató Intézet tevékenységére. ±±a én ennek a Gazdaságkutató lntézeunek régebbi jelentéseit előveszem, elj utóik visszafelé 1931-hez, ahol külö'űi roviat alatt egészen nyaltain tárgyalta ez az intézet az agrárolló kérdését. Megállapíthatjuk azt. hogy Magyarországon ajz, agji'ároilló akkor körülbelül 12% volt a Gazdaságkutató Intézet jelenítése és megállapítása szerint, de ez a követkiező módszerrel jött ki eredményként Az iparnál, tehát ia, nem. mezőgazdasági termények áránál a nagykereskedelmi árat vették, viszont a meizőgazdaisági termékeknél is a nagykereskedői árat vették. Moist, mint egyszerű gazdák goudoljuk esialk ebbe bele magunkat. Mindkét részein a nagy L kereskedelmi árakat vették. A gazda rendszerint nincsen, tanban a helyzetben, hogy nagykereskedelmi árakkal operálj on f hanem amikor ő 1931-ben bevitte egy-két kocsi. gabonáját a legközelebbi ^ gazdasági központ piacára, ott abban az időhen a zsidó összeszedte azt a gabonát és tényleg így alakult ki már a zsidón túl — de a zsidó benne volt — a nagykereskedői ár. Viszont h!a a nem mezőgazdasági termékek árát vizsgálgatom, akkor azt látom, hogv a helyzet megint csak aiz, — mivel Magyarországon legalább is eddig az a szerenesétlem politika érvényesült, hogy túlnyomórészt ide . Budapestre és környékére koncentráltuk a hazai gyári part — hogy amikor a, gyáripari árak kiértek a fogyasztóhoz, tehát magához az agTártáirsadalomhoz, akkor- már semmiképpen seim lehetett kint a eva [korlatban a nagy kereskedői árakM kalkulálni, mert. hiszen annyi kézen ég a Táncolásnak olyairi " fázisain ment kieresztül az az áru, hogy nyilvánvaló, egészen bizonyos, hosv az a kisember, aki megvette azokat az iparcikkeket, nem élvezhette az agrárodénak a'zokiát a;z igein jellemző és — mondúik — a Jelenté«! szerint kedvező fázisait, amelvek szerint esaík 10—12% volt az agrárollló. Me 0, kell ősíziptén mondannnV. hoa-y m trvakoirlipfbnn már 1^1-hpm is legalább 40—50%-osr agrárul''Óva 1 *! ^fllett dolgozni. TV tovább rnegvpk, Ttt van az* * bizonyos losR-a« p,<5#t:(*!nd,ő. amelvre- mát* bátor voltam r^m-ntp^rií. Err^ is azt mondia -a H-azda«^kniiq+n Tntp'zot. boo-v az ^•(TTHV^V'Ó nvílása IQ^R iiílincábfTJ 16 0/A . okfó'ViiR^pbpn ~\ê% volt 'FVekTIIP^ az adatoknak vé2"iekí°érpaó+ tovább fn^vtatbai +-nárn effé^erü a lee-n+nlVbi ' jelen+ á siq:. Az lí^S auisnisK+Tis Hl-;; jelentós^eír azt látjuk. b^o-v itt i° lí-Ajnvtelfln mesráPaoítani a Gazdaságkutató Intézet, ho'«ry (olvassa): »a ! z előző í?,azd,ais,áffí évben: érvén yheni volt mezőerazda«Áfri áralr e$n& körülbelül 33 0/ i-k^l, a mUnka^bérek és fizétéw% köriTbelii] 20%-kal. az ipari árak hozzávetőlegesen 1 40%-kal növekedtek«. Ha én ezeket az adatokat eigymás mellé állí tolm. azt hiszem, felesleges ennél ,q, kérdésnél tovább időznöm, mert nyilvánvaló, hosry az ioariifryi miniszter úr ennek a kérdésnek a felvázolásánál tévedésben volt. minthogy Magyarorszáíroni. sajnos, agrárollóról mindig- beszelnünk kellett, mert az agrárolló létezett. A-T: agrárollóval való foglalkozást tehát ma sem mellőzhetjük, sőt arr.q kell törekednünk, hogy az laterárolló szűnjék meg. Hegy ezen a téren milyen bizonytalavuságbán van maga a gazdatársadalom í|s. ablbau a tekintetben elég magának az árkérdésnek problémáját fétvetnienr. Az egyik mezőgazdasági kamiara közgyűlésén azért panaszkodtak, ülése 1943 december 15-én, szerdán. hogy ártalmas az egészi évre lerögzített ártrendszer. Ha én. ilyent látok, akkor a mezőgaz da s ági bizony t alans ágnak leg szomorúbb példáival találkozom.. Mert hiszen á^t látjuk, hogy éppeni az volt a tévedése az egésa kormányzatnak, hogy az, első háborús időkben nem fixürozta az árakat egységesen^ és az agrárolló meg szüntetésével nem. állított _ fel egy szerves, egészséges árrendszert. Most jönnek olyan agrárérdekeltségek, amelyek azért is panaszkodnak, hogy , a . kormányzat egy évre m egál'apit ja. az árakat. Ez olyan káosz, amelv káoszból nyilvánvaló dolog, hogy & legszoimarúbb következtetésekhez keli jutnunk. A liberális gazdasági rendszer profitéhes, zsidószellemű tevékenységével kapcsolatosan legyen szahad rnekfömi csak két kérdést' felvet nem, ameilyekkeili eddig is intenzíven foelalkoztahr. Az egyikí azi ország takarmányuiérlegének kérdéise, a másik pedig a gyapjúprohiéma. (Mozgás a s.sélsőbalodaÉow.) A takarmánykérdésnél c?.ia'k annyit vagyok bátor megemlíteni, —? Németh Andor kénvíselőtáirsiam: is igen! helyesein rámutatott az ország fehérje-ellátásával kapcsolatos hiányokra — hogy nekünk &, legjobbi esztiendőkben is súlyos hiányaink voltak fehérjében; például 1933-ban is, midőn igazán kitűnő esztendőnk voül, nem kevesebb, mint 500.000 métermázsa fehérJehiányunk és 2 milliló métermázsa keményítőértékhiányunk volt csak az állatállomány takarmányozása szempontjából. Rogy pedig az emberi élelmezésnél micsoda lehetetlen helyzetek állanak elő, — ugyancsak nemi akarok ismétlésble bocsátkozni — arra, vonatkozólag Néimeth Andor képviselőtársam! igen részletesen bebizonyította, hogy a pénzügyminiszter úr az ő e^éisz kalóriaszámításával és elméletével, bizonyára helytelen • adatok nyonian, tévedésben vam. Legyen szabad ellenben rámutatnom a gyapjúprehlémára. A gyapjúkérdésrő] a túlsó oldalnak egy igen reprezentatív vezérszónoka, Laky Dezső, különböző megállapításokat tett, (Börcs János: Elkészítette a, közellátást!) amelyekben rámutott arra- hogy nem remélhetjük, hogy a gyapjűfronton javulás áll elő. viszont arra sem .gondolhatunk, hog^r külföldről hozzuk be a szükséges gyapjúmennyiséget. Ez egy olyan kérdése a magyar közgazdasági életnek és az egész magyarságnak, amely ránk a légroBiszabb fényt veti. Nevezetesen, ha valaki es:y kicsit tisztában vau a juhtenyésztés problémáival, ha valaki tisztában van azzal, hogy ha nekem száz amyahirkám van, hány bárányra^ számíthatok, akfeoir számára világos dplog, —'annak a, folyamatnak figyelembevételével, amelyet 1938-ban a felhatalmazás során megjelöltek és amelynek megjelölése során igen helyesen belekerült a termelés folytonosságának biztosítása is — ho^y Maigyarországon már régen, évekkel ezelőtt nem lett. volna szabad gyapjúhiányról heiszélni. Erii nem tudom, mi az oika ennek, de valahogy au úgy ér zem, hogy itt azok az okkult erők dolgoznak, amelyekről tegnap kormánypárti oldalról heszíéltek; úgylátszik, valami okkult erők hatnak itt közre és nem teszik lehetővé, hogy ebben az országban elegendő gyapjú legyen. Pedig tisztán tőlünk függ a gyapiúkérdés- ide nem kell hajótér, ide nem kell Törökország, ide^semmi más sem kell, csak a mi szabad elhatározásunk. Azért, hogy a szükséges intézke.