Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
Az országgyűlés képviselőházának 342. a nyilvános és szóbeli tárgyalások értékhatárainak reyideálása éppúgy, amint Szögi Géza képviselőtársam ezt említette. A jogkeresői közönség min'den ügyében nem értékhatárt, hanem igazságot keres. A kicsi embernek az ő kicsi ügyében az igazsá,g éppen akkorái jelentőséggel bír, mint ha másnak tízezerről és százezerről volna szó, de sajnos, éppen m átmeneti időben ezt a (kérdést egyelőre nem lehet alaposan revideálni. Ami pedig az egységes ügyvédi díjszabást illeti, ennek létjogosultsága megszületett abban a pillanatban, amikor az országos árkormánybiztosság az egész országra nézve) egységes árakat szabott. Egy a búza ára aiz országban és így érthetetlen, hogy Csíkszeredán! ugyanazért aiz ügyvédi munkáért több díjazás jár, mint a vele szomszédos Marosvásárhelyt. Legyen szabad rátérnem a dologi kiadás okkai kapcsolatban a bírósági épületek kérdésére. Építkezni nem^ magyoji lehet, de bútoTcsináltatások talán még lehetséigesek. Berendelésekre volnai fordítandó a pénz. Legalább törvényszék kémként lehetővé kellene tenni egy-egy ügyvédi szoba létesítését, hogy az ügyvédi kár a törvénykezési idő alatt ne legyen kénytelen ácsorogni és a felek közt olykor fagyos folyosókon! dideregni, mert ez egyáltalán] nem szolgálja sem az igazságszolgáltatás, sem az ügyvédi kar tekintélyét. Végül pe'dig — ne essék ezért reám neheztelés — nagyon jól ismerem a miniszter úr álláspontját, áruikor a második bírói ós ügyvédi vizsgáié bizottság kérdését csupán: elvi síkon felvetem, Meg kell emtlítenem, hogy az elmúlt év folyamán a parlamenti szünet alatt szeimélyeseni volt módomban többször tapasztalni a bírói és ügyvédi vizsgálóbizottság működését és magamban lelkiismeretvizsgálatot tartottam, bogy vájjon ezt a már 25 esztendeje centrálisán fejlődött intézményt lehet-e megbontani, lehet-e ennek; párját vidéken megteremteni. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy igenis egy ilyen, intézményt vidéken is lehet kellői erkölesi és intellektuális garanciák mellett felállítani. A régi Magyarország életében, különösen a reformkorszakban a vi'dék életében a jogélet szerepei jelentős volt, a jogakadémiák, kancelláriák, tábláik, guberniumoik serkentőleg hatottak a magyar közéletre. Ott nevelődtek a magyar államférfiak és az onniam kikerülő tehetséges fiatalok egy-egy vidék csendjében országos szerepre készülődtek, majd azután ebben dicséretreméltóan meg is állták helyüket és rákerültek a történelem lapjaira. Beszédem végére^ értem. Végigtekintveí azon a hatalmas, külsőségekbein nem hivalkodó, nem hangoskodó, de mégis az elkövetkezendő nemzedékekre legmesszebbmenőén, kiható munkán, amely az igazságügyi tárcát és az igazságügyminisztériumot jellemzi és látva ,a miniszr ter úr megértő és jóindulatú vezetését, bizalmam és elismerésem kifejezéséül személye és az általa képviselt tárca iránt, a költségvetést elfogadom. (Elérik éljenzés és tarts a jobb- és baloldaon és a középen. — A Stsónohot számosan üdvözlk.) Elnök: Szólásra következik! / Boczonádi Szabó Imre jegyző: Révész László! Elnök: Tessék helyet foglalni, képviselő urak! Révész László képviselői úr nincs jelen. Szólásra követkeiziM Boczonádi Szabó Imre jegyző: Sarvay Elek! I ülése 1943. november 23-án, kedcUen, 87 Ehtök: Sarvay Elek képviselő urflt illeti a szó. ! | Sarvay Elek: T. Ház! Az előttem Mszólal'tak közű] ellenzéki oldalon különösen azzal a kérdéssel foglalkoztak és azt kívánták kidoimborítani, — amit az igazságügyminiszter úr is elismert a köMség vetés indokolásában,,— hogy túiljnyiomó^ szambáin jelennek me|g rendeletiek és a törvényalkotás teréről a parlament igazságfügyi -, vonatkozásban tejesen betért iés^ a legutóbbi esztendőben egyetlen igazságügyi vonatkozású törvényt sem hozott, Ezt maga iaz igaziságügyminiszter úr is élisimeri indokolásában és megmondja, hogy ennek okát a rendkívüli viszonyokban', a háborús időklheu látja, amikor az életviszonyok olyan gyorsan módosulnak és változnak, hogy a parkwnentái*is rendszer üteme nem tarthat lépést, az életviszonyok rendezésének szükségességével s ezért kell áttérni a rendeletek rendszereié. (Ügy van! jobb felől!) Ez a rendszer azonban uem új momentum, neta csupán a hábiorús viszonyok szüleménye, hanem .a. jogi írók és a. joigböl?selők általában megállapították, hogy a XIX. század a jogaikotásokniaik, még pedig a törvényhozási jogalkotásoknak a százada, a, XX. század pedig már az első világháborút megelőzőleg i® áttért az állami funkoióköröknek második klasszisára, vagyis at végrehajtási szakra,; tehát Montesquieu elmélete szerint is az államhatalmi funkciókörök közül kezdetben a törvényhozás szakán volt a súlypont, később pedig ez átment a végrehajtási szakra, és inkább a kormányzat atz, amely a súlypontot < átvette az államigazgatás és az állami funkciókörök működ éséb en. v T. Ház! Nagyon sokan foglalkoznak ma is és foglalkoztak a múltban is azzal, hogy a jog és a háborús állapot tulajdonképpen milyen, viszonyban állanak egy mással. Ebiben w a tekintetben megszólalt egy nagyon előkelő, magas bírói funkció betöltője, aki taglalva ezlt a kérdést, azt mondotta, hogy van égy szállóige, amely szerint »inter arma silent leges« s_ez!t, a megállapításit magyarázza f ; és analizálva mondja' ki végső konklúzióként, hogy ez, <a< megállapítás teljesen, téves, nem áll az, hogy a háborús felkészültség, a fegyverkezés > idegiében vagy akár a fegyverek: csattogása idején is ne lehetne! a törvény szavát, az igazságszol- ( gáltatás szavát meghallani. Ez tehát. szerinte téves megállapítás. Igaz, hogy egy ilyen megállapítás a, jelzett axiómában vagy idézésben megtestesülve látszik, azonban ez abból a, té•?es kiindulásból ered, hogy Marins római hadvezér, amikor őt á patríciusok vád alá helyezitek, amikor szeméire vetették, hogy bizonyos kiváltságos előjogokkal ruházott fel olyan kasztot, amelyet nem lett volna szalbad felruházni, védekezésül hozta elő, hogy nem, hallotta a íegyverzörgés közepette a törvények szavát és ezért merte magát erre a lépésire rászánni. A valóság az, hogy minél erősebb a fegyverkezés, minél nagyobb csatazaj van az állam keretében, a jogrendnek annál inkább kell funkcionálnia. (Ügy van! jobbfelől.) és a jogrendnek feltétlenül szilándaibbnalk kell lennie ebben a kritikus időpontban. Ugyanez a magas funkciókört betöltő magas bírói egyéniség rámutatott arra, hogy a római birodalomban is, amikor a fegyverkezés a legerősebb volt, a jogi intézmények szintén a legszilárdabbak voltak, s mikor később a zsoldos hadsereg vette át a szerepet az állam védelme szempontjából, akkor a különböző jogi intézmények, így
