Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Az országgyűlés képviselőházának 342. kat mondjak, mert természetes, hogy az or- szagban mindenki _ csak a legnagyobb elismeréssel nyilatbozhmíik a magyar bírói karról, az ügyészségekről és általában az, igazságügy minisztérium, tisztviselőiről (Ügy va-n! Úgy van! a szélsőbal®dalon.), mert a bírák és általáhi.n , az igazságügyi szervezet szolgálatában állók a legnagyobb erkölcsi íelemelkedettséget inutat.iák. Foghiikiozoni a.zonban ezek anyagi erejével.. Foglalkoznom kell azzal, hogy a bírák fizetése a lehető legkevesebb, foglalkoznom kell azzal, hogy a bírói társadalom ugyanoda fog kerülni, mint ahova került az első világháborút követő forradalmak után, (Börcs János: A susztertől kezdve végig mindenkinek tartozott!) amikor gondot okozott a bírónak az, hogy egy cipőt megtalpaltathat-e, hogy vájjon a mindennap szükséges betevő falatot megszerezheti-e magának. (Igaz! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) Ugyanide kezdünk jutni most is. Elsősorban a következőkre kérem az igazságügyminiszter urai Tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben van, hiszen ez nem tőle függ, ellenben én azt hiszem, hogy ha az igazságügyminiszter úr egyszer idehozná a Ház elé azt a kimutatást, hogy milyen összegek folynak be az igazságügyi illetékekből, — mint ahogyan az előadó úr hivatkozott rá> 20 millió pengő a törvénykezési illeték, 100 millió pengő a vagyonátruházási illeték, 166 millió az okirati illeték, ezenkívül itt van a közjegyzőknél az a rengeteg illeték, rengeteg jövedelem, úgyhogy mindezek legalább ötszörösét teszik ki» nézetem szerint, annak az összegnek, amelyet a költségvetés kiadási oldala az igazságügyi tárcánál felmutat — akkor a pénzügyminiszter úr látván ezt az összeget, egészen bizonyosan lehetővé fogja tenni a bírák fizetésemelését és azt, hogy a bírák is megkapják más minisztériumok tisztviselőihez hasonlóan azt a fizetési pótlekot, amelyre igényük van. Ugyanis éppen a bírák <azok, akik a fizetésükön és ia képesítési pótlékon kívül

1 egyetlen fillér más jövedelemhez nem juthatnak, míg más minisztériumokban ezek rendszeresítve is vannak. A bírák képesítési pótlékát 80 pengőről 100 pengőre emelték fel, ezzel szemben egyéb minisztériumokban sokkal nagyobb pótlékok és egyéb jövedékek vannak. A képesí tési pótléknak megfelelő pénzügyi pótlék például a kúriai bírói s közigazgatási hírói állásnak megfelelő rangban lévő egyéneknél havi 60fr—700 pengőt tesz ki, s e mellett más minisztériumokban, de a pénzügyminisztériumban is megvan a délutáni munkaalkalom és ennek megfelelő díjazása, úgyhogy állíthatóul, hogy más minisztériumi tisztviselők sokkal jobban vannak dotálva, mint »az igazságügyminisztérium alkalmazottai. 1943 júniusában jelent meg ez a fizetésszabályozó rendelet, amely kimutatja a 11. §-ban, hogy a kabinetirodai tisztviselők pótlék címén 600, 480, 350, 290 stb. pengőt kapnak havonta. Ezzel szemben a bírák képesítési pótléka 80 pengő. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A honvédségi pótlék a 80 pengőnek ugyancsak sokszorosát teszi ki. Sőt a rendőrségi pótdíj is a bírák és ügyészek 80 pengős pótdíjával szemben (Palló Imre: 450 pengő!) kitesz az V. fizetési osztályban 410 pengőt, a 2. fokozatban 510, azután 458, 408, 360 pengőt és így tovább. Az időm nagyon rövid- Arra kérem az ülése 1943. november 23-án, kedden. 75 igazságügyminisztier urtait, hasison oda, hogy elsősorban ezt ia képesítési pótlékot emeljék fel a békebeli arányra, tehát az 1800 koronának ma megfelelő pengőértékre, azaz nem 1800 pengőre, hanem ennek sokszorosára. Erre fedezet mutatkozik abban, hogy^ az igazságügyi tárca, mint ahogyan az előadó úr hivatkozott rá. nem passzív, hanem nagyon is aktív. A másik kérdés, amdllyel csak pár szóban tudok foglalkozni, az ügyvédek kérdés©. ItVis egy kérelmem van az igazságügyminiszter úrhoz. Nevezetesen az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet 'kérdésié minidig fájó selbe volt a magyar ügyvédségnek. A békebeli 500.000 aranykoronával sziemben a most 20.000 pengővel emelt dotáció 430.000 pengőt tesz ki. Nagyon jól tudom, hogy a nyugdíjintézet az ügyvédek! öinimPigiadóztiatása utján, a meghataPmazási bélyegi! letékefc, járulékok, a közmegbiz-atasok a keresetiiadónótlélk folytán megfelelőnek látszó dotációt kap, ha- azonban figyelembe veszszük, hogy az ügyvédiek azok. akik a kincstárnak behajtják ezeket az illetékeket ai saját felelősségük mellett (Nagy László: így van!) és; ezzel a kincstárnak igen sok munkaerőt és anyagot takarítanak meg, akkor méltányos lenne..hogy az ügyvédek, moindjuki, elnnek ai* munkaijuknak és fieütelősségvá;l!l<ailásuknaíki eilu , lenértékeképpen kanják meg a régi, békebeli 500.000 aranykoronáinak megfelelő, természetesen nem 500000 pengőt, hanem

1 ennél sokkal nagyobb összeget jelenítő állami hozzájárulást, amellv nem is államsegélynek lenne elneivezeindö, hanem állalmi hozzájárulásnak, mert hiszem az ügyvédi társadalom ezt megszolgálja. Ha másrészt figyelembe vesszük, hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíjintéizetneki vagyona az elsírt világháború zivatarában teljesen seimmivé vtált. akkor is jeges az, ügyvédi társadalomnak az a kívánsága» hogy most ez az 500,000 aranykorona, támogatás ismét visszaáUíttassék. Sajnos, beszédidőm lejár. Hibásnak tartom, hogy amikor ilyjétn fontos problémákról van szó, akkor a. költségvetés tárgyalásakor iegy-egy szónok beszléfdideáe mindössze félóra leheti. A régi időkben egy-egy költségvetés .tárgyalása sakkiaili.alaposabban mehetett végbe, mint ma ezalatt a rövid félóra alatt, amikor az ember kénytelen egy-két témát kiragadni éfe még ennek, tárgyalását sem lantja teljes egészében! befejezni. Az elmondottak aïiapjam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy "akár pártszövetségünk, akár pedig a miagami nevében elfoga>dÍa,m az igazságügyi költségvetést. (Êtén\ éjenzés és faws a szélsőbaHóTdkiion. — A szónokod) üdvözlik.) Elnök: Szólásra; következik? Haala Róbert jegyző: Esslo Sándor! Elnök: Essiól Sándoin képvisel>ő urat illeti et szó. Esső Sándor: T. Képviselőház! (Hal'juk) HaWjuW) Az igazságügyi tárca; költséigvetése-bői az a szellem áriatd ki, amely jellemzi az egész igazságügyi szervezetünket, a, szegénységnek, a csendben, fel tűnés nélkül végzett munkának és a sadát szükségletünkkel széniben^ azt kiéli mondanom, cso dalait IOIS önmérséklésnek a* szelleime. A költségvetésnek majdaiíem minden tételei azt a megértést mutatja, amellyel a« igazságügyi tárca a háborús helyzettel szemben van, amikor a saját legnagyobb szükségleteit háttérbe tudja ' szorítani 10*