Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Az országgyűlés képviselőházának 342. kat mondjak, mert természetes, hogy az or- ­szagban mindenki _ csak a legnagyobb elisme­réssel nyilatbozhmíik a magyar bírói karról, az ügyészségekről és általában az, igazságügy mi­nisztérium, tisztviselőiről (Ügy va-n! Úgy van! a szélsőbal®dalon.), mert a bírák és általáhi.n , az igazságügyi szervezet szolgálatában állók a legnagyobb erkölcsi íelemelkedettséget inutat­.iák. Foghiikiozoni a.zonban ezek anyagi ere­jével.. Foglalkoznom kell azzal, hogy a bírák fi­zetése a lehető legkevesebb, foglalkoznom kell azzal, hogy a bírói társadalom ugyanoda fog kerülni, mint ahova került az első világhábo­rút követő forradalmak után, (Börcs János: A susztertől kezdve végig mindenkinek tarto­zott!) amikor gondot okozott a bírónak az, hogy egy cipőt megtalpaltathat-e, hogy vájjon a mindennap szükséges betevő falatot megsze­rezheti-e magának. (Igaz! Ügy van! a, szélső­baloldalon.) Ugyanide kezdünk jutni most is. Elsősorban a következőkre kérem az igaz­ságügyminiszter urai Tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben van, hiszen ez nem tőle függ, ellenben én azt hiszem, hogy ha az igazságügy­miniszter úr egyszer idehozná a Ház elé azt a kimutatást, hogy milyen összegek folynak be az igazságügyi illetékekből, — mint aho­gyan az előadó úr hivatkozott rá> 20 millió pengő a törvénykezési illeték, 100 millió pengő a vagyonátruházási illeték, 166 millió az ok­irati illeték, ezenkívül itt van a közjegyzők­nél az a rengeteg illeték, rengeteg jövedelem, úgyhogy mindezek legalább ötszörösét teszik ki» nézetem szerint, annak az összegnek, ame­lyet a költségvetés kiadási oldala az igazság­ügyi tárcánál felmutat — akkor a pénzügymi­niszter úr látván ezt az összeget, egészen bi­zonyosan lehetővé fogja tenni a bírák fizetés­emelését és azt, hogy a bírák is megkapják más minisztériumok tisztviselőihez hasonlóan azt a fizetési pótlekot, amelyre igényük van. Ugyanis éppen a bírák <azok, akik a fizeté­sükön és ia képesítési pótlékon kívül 1 egyetlen fillér más jövedelemhez nem juthatnak, míg más minisztériumokban ezek rendszeresítve is vannak. A bírák képesítési pótlékát 80 pengő­ről 100 pengőre emelték fel, ezzel szemben egyéb minisztériumokban sokkal nagyobb pót­lékok és egyéb jövedékek vannak. A képesí tési pótléknak megfelelő pénzügyi pótlék pél­dául a kúriai bírói s közigazgatási hírói állás­nak megfelelő rangban lévő egyéneknél havi 60fr—700 pengőt tesz ki, s e mellett más minisz­tériumokban, de a pénzügyminisztériumban is megvan a délutáni munkaalkalom és ennek megfelelő díjazása, úgyhogy állíthatóul, hogy más minisztériumi tisztviselők sokkal jobban vannak dotálva, mint »az igazságügyminiszté­rium alkalmazottai. 1943 júniusában jelent meg ez a fizetéssza­bályozó rendelet, amely kimutatja a 11. §-ban, hogy a kabinetirodai tisztviselők pótlék címén 600, 480, 350, 290 stb. pengőt kapnak havonta. Ezzel szemben a bírák képesítési pótléka 80 pengő. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A honvédségi pótlék a 80 pengőnek ugyancsak sokszorosát teszi ki. Sőt a rendőrségi pótdíj is a bírák és ügyészek 80 pengős pótdíjával szemben (Palló Imre: 450 pengő!) kitesz az V. fizetési osztály­ban 410 pengőt, a 2. fokozatban 510, azután 458, 408, 360 pengőt és így tovább. Az időm nagyon rövid- Arra kérem az ülése 1943. november 23-án, kedden. 75 igazságügyminisztier urtait, hasison oda, hogy elsősorban ezt ia képesítési pótlékot emeljék fel a békebeli arányra, tehát az 1800 koroná­nak ma megfelelő pengőértékre, azaz nem 1800 pengőre, hanem ennek sokszorosára. Erre fe­dezet mutatkozik abban, hogy^ az igazságügyi tárca, mint ahogyan az előadó úr hivatkozott rá. nem passzív, hanem nagyon is aktív. A másik kérdés, amdllyel csak pár szóban tudok foglalkozni, az ügyvédek kérdés©. ItVis egy kérelmem van az igazságügyminiszter úr­hoz. Nevezetesen az ügyvédi gyám- és nyug­díjintézet 'kérdésié minidig fájó selbe volt a ma­gyar ügyvédségnek. A békebeli 500.000 arany­koronával sziemben a most 20.000 pengővel emelt dotáció 430.000 pengőt tesz ki. Nagyon jól tudom, hogy a nyugdíjintézet az ügyvédek! öinimPigiadóztiatása utján, a meghataPmazási bé­lyegi! letékefc, járulékok, a közmegbiz-atasok a keresetiiadónótlélk folytán megfelelőnek lát­szó dotációt kap, ha- azonban figyelembe vesz­szük, hogy az ügyvédiek azok. akik a kincstár­nak behajtják ezeket az illetékeket ai saját fe­lelősségük mellett (Nagy László: így van!) és; ezzel a kincstárnak igen sok munkaerőt és anyagot takarítanak meg, akkor méltányos lenne..hogy az ügyvédek, moindjuki, elnnek ai* munkaijuknak és fieütelősségvá;l!l<ailásuknaíki eilu , lenértékeképpen kanják meg a régi, békebeli 500.000 aranykoronáinak megfelelő, természete­sen nem 500000 pengőt, hanem 1 ennél sokkal nagyobb összeget jelenítő állami hozzájárulást, amellv nem is államsegélynek lenne elneive­zeindö, hanem állalmi hozzájárulásnak, mert hiszem az ügyvédi társadalom ezt megszolgálja. Ha másrészt figyelembe vesszük, hogy az ügy­védi gyám- és nyugdíjintéizetneki vagyona az elsírt világháború zivatarában teljesen seimmivé vtált. akkor is jeges az, ügyvédi társadalomnak az a kívánsága» hogy most ez az 500,000 arany­korona, támogatás ismét visszaáUíttassék. Sajnos, beszédidőm lejár. Hibásnak tar­tom, hogy amikor ilyjétn fontos problémákról van szó, akkor a. költségvetés tárgyalásakor iegy-egy szónok beszléfdideáe mindössze félóra leheti. A régi időkben egy-egy költségvetés .tárgyalása sakkiaili.alaposabban mehetett végbe, mint ma ezalatt a rövid félóra alatt, amikor az ember kénytelen egy-két témát kiragadni éfe még ennek, tárgyalását sem lantja teljes egé­szében! befejezni. Az elmondottak aïiapjam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy "akár pártszövetségünk, akár pedig a miagami nevében elfoga>dÍa,m az igazságügyi költségvetést. (Êtén\ éjenzés és faws a szélsőbaHóTdkiion. — A szónokod) üdvöz­lik.) Elnök: Szólásra; következik? Haala Róbert jegyző: Esslo Sándor! Elnök: Essiól Sándoin képvisel>ő urat illeti et szó. Esső Sándor: T. Képviselőház! (Hal'juk) HaWjuW) Az igazságügyi tárca; költséigvetése-­bői az a szellem áriatd ki, amely jellemzi az egész igazságügyi szervezetünket, a, szegény­ségnek, a csendben, fel tűnés nélkül végzett munkának és a sadát szükségletünkkel széni­ben^ azt kiéli mondanom, cso dalait IOIS önmér­séklésnek a* szelleime. A költségvetésnek majd­aiíem minden tételei azt a megértést mutatja, amellyel a« igazságügyi tárca a háborús hely­zettel szemben van, amikor a saját legna­gyobb szükségleteit háttérbe tudja ' szorítani 10*

Next

/
Thumbnails
Contents