Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

Az országgyűlés képviselőházának 352 aki az olajoslközpont útján tudott valami olajosmagvat szerezni. (Rátz Kálmán: Nemi tudott szerelni senki! — Bodor Márton: Az is< tíz pengő!) ^ Most nem. is beszélek a lenről és a, fonderrőii. Kománoim|ban «ai Mezőgazdáik! telepén kiégnek az asztagok. A tej- és tej termékközpont működése egyenesen neveitésre készteti az embert. Az állatforgalom' terén meg látjuk, hogy imilysemi nagyszerű fhúsellátásunki van. A baroimíi- és tojásközpont nyerte el a páilimát, mert sem baromfi, sem tojás nem kapható,' de feketekézen igenis leheitf libát venni kilónkimti 20 pengőért. A burgohyaiközpont meg — úgy látszik — véglegesen csődöt mondott, mert egyik részié felvevő, mjásifc része eladó. Amelyik rész eladott, az nem tludott szállítani, aímelyiki rész, fel akart venni, az^nenu tudott felvenni, mert a hadiüzemek, a gyárak és sok intézmény kaptak közvetüíen vásárlási engedélyt, és lezieik bizony drágább pénzekért a gyárba % eszállítva vásároltak. Nem mpndom, hegy az árut drárgábbau fizették meg. Maximális árat adtak érte» de azt^ kellene kutatás tárgyává tenni, hogy mit fizettek a befuvarozásáért. Szóváteittem, hogy szüntessék meg ezeket a beszerzési csoportokat, mert ezek Oi fekete kereskedelem meleg ágyai. Ha a fekete kéznek van vizavija, akkor burjánozni fog. Mindegy, hogy keresztény, vagy nem keres zitény ember, a fekete kéznek az a sajátsága, hogy mem várja meg a kínálatot, hanemi ő keresi fel a termelőt és felni ajánl a gazdának odakint. A szegény gazdák, meg nem tudnak ellentállni. Itt gazdák védelmére is keil kelnem, mert tudok arról, hogy igenis némely gazda olyao* üzletet kötött, amely legális üzlet volt, eladta a mákját, burgonyáját és más terményét rendes áron. de olyan üzemnek, amely, hajlanidjó volt neki visztomiti patkóvasat, kerékvasat, szegeket és más ilyen anyagokat szállítani. ílncze Antal: Kerekekéit!) Ha tehát ilyen kereskedelem fejlődött ki, fekete- és cserekereskedelem, — mert ez tiszta oserekeresIkiädJeletn. — akkor a keresztény kereskedelemnek! itt talán csupán ötödik hegedűs szerepe lehet Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ezeket az egykeizeket, ezeket az; áruforgalmi központokat nem létesítik, hanem egyszerűen meghagyták volma azt az áUdlott Futurát a, Homlbárával együtt. (Derültség a széhőbaloldailonj Az Isten is arra teremtette, hogy egyfeés legyen, ő legyen az utolsó felvevő kéz és hagyjon beiinnünket, kiskereskedőtkiet dolgozrai. Becsülettel ki fogjuk szolgálni, garantálom hogy egy szem búzát nem sikkasztunk el, mindent ara ő (magtárába küldünk, die ne küldje ki az ő kétezernyi bizományosát és a kétezernyi bizományos húszezernyi bevásárlóját ja - nyakunlkra, mert őrületes konkurreuíciát csinálnak. Nem akarok indiszkrétl lenni (Egy hang a balaUJMow: De \légy!), de elmondhatom^ hogy bizony a. haszinukból, a kis jutalékukból is Ígértek a gazdáknak arra az. esetre, ha nekik adják oda a gabonát Nekünk a kis hasznunkból kell fizetnünk, nekik pedig a inagy_ forgalmukból jut is, marad is. Ilyen aljas ajánlatot tettek. (Ráta Kálmán: Halljuk a részleteket!) Annyi időm nincsi, hogy ezekről besizéljek. Engedjék meg, hogy még egy érdekes részt mondjak el (Halljuk! Halljuk! a szélsőhíoldalomj, (mégpedig azt, hogy az ilyen szövetkezetek és egyiklezek a kereskedőkkel szemben micsoda óriási előnyben részesülnek. Az 1941. évi ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. 725 zárszámadásiból, amelyet a kormány renidelfce zésünkre 'bocsátott, — az 1942

; évi mean áll rendelkezéseimre — vettem ki néhány adatot, bebizonyítandó, hogy hogyan in/düljom meg a keresztény magyar xíj kereskiedő, ha

1 egy kis nyomorult öniáliósítási segélyt és t biztatást, vállveregetést kap, és azután vége is a támogatásnak, ugyanakkor pedig az 1941. évi zárszámadás szerimt a Futuránaik az Ínséges vidékek gabonaellátására 4285.000 pengőt adott kain átmentésen' a kormány, gyapjú tárházak létesítésére 240.000 pengőt, az erdély részi közellátásra 1,418.000 pengőt, a Hangyának hídmérlegekre 100.000 pengőt, a »nagybányai altmatároíóra 80.000 pengőt, az ungvári marhaistálló és sertéshizlalda, számára 250.000 pengőt, a honvédelmi ellátás céljaira kétmillió pengő forgótőikét. A Mezőgazdáik Szövetkezetének 2% kamat imiellett 450.000 pengőt, ajdött a kormány, a győri magtisztító telepet átvette és ezt 40.000 pengővel kifizette, az orosházi hűtőházra ée baromfitelepre adott nekik 150.000 pengőt, sertéshizlaldára 150.000 pengőt, az almásfüzitői kender- és lenkórófeldolgozó telepre 250.000 pengőd a honvédelmi ellátási hitelkeretre kétmillió pengőt. A len- és

1 kendtertermélők szövetkezete kapott 1,290.000 pengőt. Többet kapott ugyan, ez már a törlesztések után fennmaradt összeg. A földmunkások szövetkezete kapott 1,160.000 pengőt. Ezt is tovább folytathatnánk mert még van sok ilyen tétel, csak nem volt fizikai időm ezeket kihámozni. Azt kérdem a t. Házitól, hogy ha történetesen egy kjfs keresztény magyar kereskedő kapott volna 250.000, 150.000, meg kétmillió pengős összegeket, mit ért volna el vele? Kijelentem,' hogy talán sokkal szebben le tudták volna bonyolítaná például a déda— szieretfalvi vasúti munkások ellátását, mint ahogyan a, Hangya csinálta, mert tudomásom szerint bitooiiy kukacos sonkákat is szállított. (Egy hang a székőbaloldaíiow: Kukacos saal&tmátj) Mélyen t. Képviselőház! Az áruelosztásról, is beszélhetnék itt egy hétig, de a pártfegyelem is arra indít,, hogy befejezizem beszédemet. Csak ízelítő volt az. amit előadtam. Képzelje el a t. Ház, én garanciát vállalok, hogy ezekről a sérelmekről konkrét adatokkal egy hónapig tudnék itt beszélni. Egy régi parlamenti képviselőt is lefőznék, aki talán három hétig beszélt egyfolytabaui, d© engem nem tudnának megállítani» mert közben születnének sereiknek, panaszok, bajok. (Derültség.) Az áruelosztásról beszélve, konkrét esetekkel spékelve tudnám előadni például a fa- és szénellátás kérdését Moist nemi arról beszélek, hogy termiéinek, vagy nem termelnek, hanem arról beszélek, hogy a készleteket hogyan osztják et Ezeknek a vállalatoknak képviselői at régí>, zsidók által spékelt és támogatott strómanok, akik kijelölt_ és iparigazolványos! kereskedők. Kérem, a

, kisemberek nemi tehetnek mást, mint szaladnak Ponciustól Pvlátusig, az egyik hozzám) jött és ém is segítettem neki futni, (Derültség a szélsőbalo'dapon.) futottunk mindenhová, végül felkerülftünk az anyagelosztó hivatalba, és ott azt mondjáki; sajnáljuk, de nem tehetünk semmitsem a, gyárakkal szembeni Hát ki a gazdája ennek? Ki dirigálja a gyárakat? Tehát a gyárak kaptak egy listát és. ahhoz tartják magukaitj. Köziben a helyzet hetvenszer megváltozott, az a kereskedő megbukott, nem létezik már, de a gyár ragaszko-