Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

Az országgyűlés képviselőházának 35 Ù. János: Nagyon okos etmjber!) mert megvan az okom arra, ho^y az ötödik világháborús esz­temdőbem! aa egymás nyomába lépő kormányok becsületes magyarságában, tájékozottságában és jólinformáltságában megbízzam és megvan bennem a határozott meggyőződés és bizalom arra», hogy az, útoni. .asmelyiein vezetnek, akikor is kövessem őket, ha néha nem is látom tisz­tán, ha néha kojmályos is előttemi hogy vájjon aa irány, amelyben haladunk, valolbami teljesen az-e, amelyet a imaganii érzése diktál; mert ne­kem, aki jól látok, aizt kell követnem, aki job­bam iát. (Hely&slés és taps jobbfelól. — Padá­nyi Gulyás Jenő: Ez a fegyelmezett álláspont!) Azt hiszem, mélyem t. Képviselőház, mind­azokra a lényeges szempontokra, amelyekre a vitai folyamán ai magam igénytelen nézetét itt a Ház előtt kifejteni szerettem volna, megtet­tem észrevételeimet. Még csak egyet magára a helyzetre vonat­kozólag. Annál az észrevételnél és annál a ha­sonlatnál, amelyet mind Rajniss Ferenc-, mind Nagy László képviselőtársam említett, — an­nál a párhuzammal, amelyet a miniszterelnök úr Tisza István helyzetével vetett volt egybe — nagyon megütött az a megjegyzés, amelyet úgy látom, Nagy László képviselőtársam tett: mennyivel könnyebb Káilay helyzete, mert egy ilyen lojális ellenzékkel van dolga, szemben Tisza Istvánnal. Ém elismerem, hogy az ellen­zék becsületes, magyar és lojális. Semmi ész­revételünk ezen a téren nincs, mert hiszem vii­eáink akármilyen! élesek legyenek is, azt soha senki sem vontat kétségbe, sem innen, sem a túl­oldalról, hogy a magyarság javát őszintéin, becsületesen akarjuk és munkáljuk. De hogy ebből következtetés legyen vonható arra nézve, hogy a politikai helyzet ma, vagy ak­kor volt-e könnyebb, aizt merevein tagadom. Én azt hiszem, ahogyan a magyar közmomdás mondja: mindenki á maga keresztjét érzi iga­zán. Tiszának is megvolt a'maga keresztje ós a maga rettenetes nehéz helyzete, die megvan Káilay Miklósnak is és nem hiszem, hogy eb­ben a teremben, vagy széles az országban bárki is akadna politikus, vagy magámemiber, aki ezt a kereszthordozó helyet tőle elkívánná. (Ügy van! jobbfelől.) Ha pedig ez így van, ha látjuk, hogy iá vem irtózatosan nehéz helyzet­ben ennyi önfeláldozással, ennyi bátorsággal, ennyi bőltes óvatossággal, — ami együtt pár huzamosan teszi a komoly politikust és állam­férfit — viszi 8% ország szekerét a íegnehe zebb útvesztőkön keresztül, viszi azon az úton, amelyre őf mindnyájan alkalmasnak ítéljük: akkor megérdemli hogy ne csak bi zailommal, haneun szeretettel is foglalkozzunk azokkal a tényekkel, amelyek az ő kormányá­nak tényei Nagyolni jól tudjuk, hogy egy kormány té­nyei még a legszebb békeidőben sincsenek 'ísupa jó dolgokból összerakva. Nem kizáróla­gos előnye egy kormánynak sem, hogy pusz tán a hatalommal csak jó dolgokat tudjon produkálni^ Hiba és tévedés mindenkinek, aki ember, bőségesen! rendelkezésére áll és kitérni előlük nenn tudunk. Ha azonban meggondolom, hogy a háború t ötödik : esztendejében ez „a 6127 millió pengős költségvetés, amely előt­tünk áll. amelyet legutóbb megszavaztunk s amelynek kézbeadásáról most az appropriáeiö során szó van, — ahogy erre Laky Dezső kép­viselőtársam legutóbbi beszédében rámutatott — azt az impressziót kelti, hogy egy békebeli KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 december Ú-en, csütörtökön. 721 költségvetés áll előttünk, mert ez .a költségve­tés nemcsak a háborús célokat szolgálja, hai­nemi a nemzet erejének olyan fokozását is cé­lozza minden oldalion, hogy amennyire az esak lehetséges, a magyarságból minél többet lehessen kiváltani s minél erőselbbé, na^ gyobbá lehessen tenni, hogy történelmi fel­adatainak megfelelhessen,: akkor azt kell lát­nom, hogy az a kormány, amely ezt a költség­vetést átgondolta, megszerkesztette és éUkészí­tette^ megérdemli azt a bizalmat, hogy ezt a ' költségvetést a nemzet javára végre is hajtsa s ezért a törvényjavaslatot; elfogadom. (Elénk he'l'ye&é® és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot szamosiam, üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Váczi Józsefi Elnök: Váczi József képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs $0fl) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik ? Thuránszky Pál jegyző: Tauffer Gábor! Elnök; Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen* feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Pándi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen tiszteit Ház! Az előttem szólotti képviselő úrnak vitájából le kell szűrnöm azt, hogy más a^ képviselő, ha bizottsági ülésein tárgyal, és; más a képviselő, ha a plénumban beszél. A bizottságig tárgyalá­sok során, amelyeket) .volt szerencsém yégig­tárgyalni, az az érzésem támadt, hogy itt az ellenzéki és kormánypárti képviselők között nincs különbség, mert egyenlően, a haza. érde­két, a haza védelmét és a haza szebb jövőjét szolgálják. Nem egy bizottíságbajn ellenzéki képviselő kapott kormánypárti tapsot és vi­szont kormánypárti kapott ellenzéki tapsot. Amint azonban a plénumba érünk, megdöb­benéssel látjuk azt. hogy itt a Eártkeretek valósággal deformálják a magyar lelket es nem őszintén] nyilatkoznak meg, nem ugy, ahogyan azt a nemzet méltán elvárhatná, A haza bajban van, a haza jövőjét kell munkál­niunk; nem egyéni torzsalkodásokban, kell ki­élni magunkat, hanem igenis komoly munkát kell végeznünk és ha van valaki, aki a haza jövője miatt aggodalmának ad kifejezést, akkor azt nem ledorongolni, hanem támo­gatni illik. A plénumban a tárgyalások kezdetben gyönyörűen indultak meg, azt lehetett mon­dani, hogy egy nívóm halad az egész a kor­mánypárt és az elllamzék részéről, kivéve azt a kisebbségi , ellenzéket, amely mindig disszo­náns hangokat hoz a parlamentbe, A ^ákor mi ezekre a disszonáns hangokra igen energi­kusain kirobbanunk, mert megvan n^aden okunk és minden aggodalmunk, hogy kirob­banjunk, akkor fájdalommal látjuk azt hogy a mi aggódó magyar lelkünk megnyilvánulá­sából, amelyet Imrédy Béla, pártszövetségünk vezére oly szépen, klasszikusan *$* tömören adott elő, a kormánypárt részéről igenis csak olyan pontokat veszneik ki* amely ponff.lt nem az összefogást, hanem a széthúzást szoiigíHják. Szebben nem nyilvánulhatott, meg egy ellenzéki párt vezérének a beszéde, mint pél­dául a tavalyi megajánlási vitában, őszintén, 99

Next

/
Thumbnails
Contents