Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

Az országgyűlés képviselőházának 352 viselő úr, hogy vájjon, ha a miniszterelnök úr ezen az állásponton van. ami május 29-iki beszédében foglaltatott, akkor miért nem jár el azokkal a pártokkal vagy azokkal a mozgalmakkal szemben, amelyeket a mélyen t. ellenzék, a Magyar Megújulás Pártja olyan súlyosan elítél? Nincs különbség az országban arra nézve, hogy mindent, amit destrukciónak vá#y felforgatásnak tartunk, azt elítéljük s az a körülmény, hogy a kormány fenntartja a rendet, biztosítja a békés munkát, nem enged meg sem a sajtóban, sem a nyilvánosság bármply fóruma előtt semmi megmozdulást vagy moccanást, a kormány hivatalos külpolitikája vagy pedig a belső rend ellen, világos bizonyítéka annak, hogy a kormány ismeri kötelességeit és addig ,a határig, ameddig ezek a kötelességek őt alkotmányos teendői körében feljogosítják, el is megy.'Továbbmennie mindaddig, míg ebiben az országban alkotmány van, nem lehet és nem szabad. Méltóztassanak gondolni arra, hogy memorandumot nagyon sok oldalról gyártanak és ezeket a memorandumokat nem tartják titokban mások sem, ilyen memorandumokat más pártok is nostáztak és küldtek százszámra széjjel, az egyik ilyen, a másik amolyan felfogást, vall, de ameddig a nemzet igazi érdekeit iparkodnak szolgálni, jó vagy rossz felfogás szerint, addig alkotmányos keretek közt megsemmisítő eszközökhöz nyúlni velük szemben nem szabad. Azt mondja Imrédy Béla igen t. képviselő'ársiam, hogy a belügyminiszter úr egy emlő mértékkel mér, azután mégis nem mér egyenlő mértékkel, mert a jobboldali pártoknak nem enged meg annyit, mint .amennyit a baloldali pártoknak megenged és akkor sem volna megelégedve, ha a belügyminiszter úr egyenlő inertekkel mérne, mert az ő nézete szerint igenis nem szabad a mostani időkben egyenlő mértékkel mérni. Értem hogy mire célzott az igen t. képviselő úr, amikor ezt a kifogást a belügyi kormányzattal szemben megtette, nekem azonban az a meggyőződéseim, hogy mem a mértéknek mikénti alkalmazása ma a suprema lex, hanem az, hogy a rend mindem körülmények között fennmaradj on, senkinek meg ne engedjék, hogy akár jó, akár retesz tendenciával, helytelen vagy, helyes felfogások, íjflsiZéve&zésefc eredményekép egymást tépázza és ezzel a rend megzavarását vagy a rend felfordulását segítse elő az országban. (Nagy Lász.ó: A miskolci beszéd nem szolgálta a rendet! — Böres János: Sem az agitátortanfolyaim! — Zaj és ellenmondások a .jobboldalon. — Börcs János: így van! Ezt neim lehet tagadni!) A miskolci beszéd nekem tetszett. Őszintén és nyíltan megmondom, hogy az én nézetemet sem fedte. Méltóztassék azonban elhinni, hogy ebben a tekintetben a kormány a maga részéről ott is gondoskodott arról, hogy annak hullámzása ne terjedjen tovább és a rend ezáltal is megóvatott. (Börcs János: ~A rendőrséget kizárták onnan!) Nincs okunk rá, hogy elégedetlenek legyünk a kormánnyal szemben emiatt, mert <\z, ami ott elhangzott az alkotmányos szólásszabadsá.g mellett, nem hiszem, hogy veszedelmet jelentene az országra. Jekint ellenben veszedelmet egy másik mozzanat. Nehéz időkben őszintének kell lennünk, ne méltóztassanak rossznéven venni. Arról a mozzanatról van szó, amit éppen a túloldalon ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. 717 ülő t. képviselőtársaim, részéről látok egy odiózus és ominózus személyi üggyel kapcsolatban. Nekem ehhez az ügyhöz semmi közöm nincs, nem is akarom védelmembe venni, sem támadni. Egyet azonban kijelentek és ez az, hogy ami itt a bíróságok tekintélye ellen folyik, — bár megengedem, jóhiszeműen — az a legveszedelmesebb tünete ezeknek a nehéz időknek. Minden forradalom ïelki megmozdulása a bíróságok tekintélyébe vetett hitnek a megingatásával kezdő'dik. (Taps a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni nekem, bármilyen jogois panasz vagy kifogás hangozzék is el, nekem semmi okom kételkednem azoknak a belső meggyőződésében, akik ezeket felsorolták. Én méltányolom azokat az érté&es jogi érveket és paragrafus-felhívásokat is, amelyeket Nagy László igen t. barátom, vagy Incze Antal igen t. képviselőtársam beszédéből hallhattunk, (Bodor Márton: Nem a bíróságról volt szó, hanem egy személyi ügy volt!) de egy tiszta képzetem maradt belőle és ez az, hogy nem ez az a. hely, ahol nekünk ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Én nem érzek abban fenyegetést, — méltóztassék ezt nekem megbocsátani, amit az igazságügy miniszter úr ezzel az üggyel kapcsolatban a házszabályok 192. §-a révén felolvasott. Itt arról va,n szó, hogy egy illetékes' tényező — mert az igazságügyminiszter úr a bíróságok védelmében kétségkívül illetékes tényező, (Nagy László: Nem!) — az illetékes fórum, tehát & Ház elnöke elé egy kérelmet terjeszt aziránt, hogy az adatok, amelyeket képviselőtársaim itt felsoroltak, kerüljenek megvizsgálás alá, (Incze Antal: Ö nem. ezt mondta, sajnos!) hogy meritumuk a rágalmazás tényálladékát kimeríti-e. Ezt a kérdést a házszabályok szerint kijelölt fórum el fogja bírálni, meg fogja mondani a maga. nézetét és abban — higyjék el, — én is és, azt hiszem Önök is meg fognak; nyugodni. (Ince Antal: Természetes! r— Nagy László: Vádolt és nem kért!) Mélyen t. Képviselőház! Én azt hiszem, az objektivitás azt kívánja meg, hogy amikor vigyázniuk >az egyik oldalon, hogy politikai kiszólások) és politikai vélemények meg ne rendítsék a nemzet küzdőképességét és rendjét, a másik oldalon, is vigyáznunk kell arra, hogy az állami hatalmi ágak össaehangzó működésébe és tekintélyébe, a bíróságok tekintélyébe és az igazságszolgáltatás tekintély élbe ve'.ett Ilit ne rendüljön meg. Pedig erre vezethetnek még a legTagyogöbD okfejtések is, mindaddig; amíg az illetékes bíró

r abban a kérdésben ki nem mondja a maga* nézetét- (Incze Amál: De úgy sincs publicitása a felszólalásoknak! — Nagy László: A törvénytelenség rendíti; meg a tekintélyt! — Incze Antal: Bizony! — Nagy László: így van!) T. Ház! A vita folyamán éppen Imrédy Béla képviselőtársam beszédével kapcsolatosan merült fel az, hogy a miniszterelnök úr megtámadta a Magyar Megújulás Pártiját Azon a cíimen, hogy kisajátított ' bizonyos programmpontokat és agitáció jában a kormánnyal szemben dekomponálja _ a közvéleményt. Ha jól emlékszem, ilyen -formában té~ tetett szóvá ez a vád. Legyen, szabad itt Imrédy Béla igén t. képviselő társam beszédéből idéznem annak egyik részét. (Olvassa.) »T. Ház! Elég volt ezekbői a tetszetős, de semmitmondó' általánosságokból. Nekünk nem az a feladatunk, hogy ityenékibea tetszelegjünk, hanem, hogy pentosan