Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 852. ülése 194$ december 9-én, csütörtökön. 713 558.000. Vagyis az arány az antiszemitizmus kérdését valamiképpen, na gyengén is, képviselő lapok között példányszámban az, hogy 241.000 aránylik a 828.000-hez. Mondanom sem kell, a 828.000 az, amely nem zsidózik, —_ ahogyan Peyer Károly terminológiái a mondja. Ez megmutatja a görbe tükröt az egész magyar sajtóról, hogy tulajdonképpen mi van itt. Már pedig a megszavazott, de még ki nem ért törvények érvényesítéséhen nincs megállás, mert az élet dinamikus. A zsidótörvények hatásának elbírálása ban a semlegesség bűnös álláspont (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert segít a törvény erejét és hatását tökéletesen tönkretenni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennél tényleg sokkal okosabb dolog a zsidótörvény eket véglegesen eltörölni. Mert hántani, a zsidóságot és, ugyanakkor ezekkel a törvényekkel semmit el neon érni, vagy nagyon keveset érni el a magyarság javára, ez súlyos és felelősségteljes, rossz helyzet. - A legnagyobb méltánytalanság azonban a sajtófronton mégis csak valami más, ez pedig a védettségnek és a kiszolgáltatottságnak a kérdése. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tabu a kormány (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), az igen t. kormánypártnak minden tagja kivétel nélkül (Iucze Antal: így van! Még Matolcsy is! Nem lehet megírni, hogy hányadik pártban ülsz! Nem engedik megírni! — Palló Imre: A tizenötödik pártban!), a felsőháznak minden tagja és pedig minden tekintetben. A lapok azonban szeretik a bátorságot, vagy szeretik a bátorságot mímelni. (Halljuk! Halljuk a szélsöbaloldalon.) Ennek az a következménye, hogy vogelfrei emberek ellen folyik állandóan a támadás, akik visszatámadhatják bizonyos mértékig támadóikat (Mozgás a szélsőbaloldalon.) — bizonyos mértékig visszatámadbatják — a kormány pedig és maga a kormánypárt, sőt az egész felsőház tökéletesen védett helyzetéből zeuszi páholyból nézi ezt a veszekedést, Ezért nem is igen szeretek én mostanában sajtóvitákba elegyedni, mert a sajtóvita akkor volt szép, amikor teljesen szabad volt mindkét oldal és mindkét oldal a maga dolgát becsülettel elmondta egymásnak. Hogy ma. mivel ezt a kormány engedi, én támadjam Bajcsy-Zsilinszky keT>viselő\ nrat, vagy Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr támadjon engem, ez nagyon kevés ember ízlésének felel meg. (Ügy. van! Üan van! Taps a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: Ez az igazság!) A nemzetiségi kérdésben volt egy rendkívül e- goridolkoztató állítás. Hajói emiiékszem. az Erdélyi Párt részérő] hangzott el az az állítás, hogy p nemzetiségi kérdés<e , kïH , irrtéző hivatalos apparátusunk ma is közel akkora, mint a trianoni Magyarországban volt. H a ez így van. akkor ki csndiálkozhati'k azon. hogy a nemzetiségi kérdések megoldásában sok ; zökkenő, sok baj, soki elkerülhető veszedelem és súrlódás van. Hiszen a trianoni Magyano szagon alig volt nemzetiségünk, most; azonban, mint tudjuk, meglehetősein sok vau. Éppen nekünk magyaroknak vitális érdekünk minden súrlódási felület kikapcsolása ezekben a rendkívül súlyos időkben és annak a bebizonyítása, hogy ez a nemzet más népeket és népcsoportokat is szeretettel és becsülettel tud a saját • országának, határai közt Öntudatukban s elégedettségüknek kellő mértékében megtartani. Igen t. Ház! Ma is sokat hallottuk és már párszor hallottuk emlegetni Winston Churchillt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. és az angol politikái;, amely Magyarországon talán még mindig segíteni tud. A sajtópolitikánaki itt is van egy rendkívül niagy hibája, tudniillik az, hogy bár az angol sajtó 99%-a súlyos és botrányos támadásokat intéz naprólnapra Magyarország ellen, ezt leközölni nem szabad. Ellenben ez az egy százalék itt-ott megnyilatkozó, mondjuk Observer cikk igen nagy formátumokban belekerül a magyar sajtóba és alkalmas arra, hogy helytelen illúziókat keltsen ebben a tekintetben. (Nagy László: TTgy van!) Vasárnap volt a második évfordulója annak, hogy Anglia Magyarországnak hadat üzent, ami nem elfelejtendő tény. A hivatalos^ angol közlemény először reprojdnkálhatatlan módon ©IT ítélte a magyar kormányt. (Mozgás a szélsőbalalâalon':) Miután ezt befejezte és áttért arra a panaszára, (Oláh György: A rádió bemondta!) hogy a magyar nép nem hajlandó felkelni a kormány ellen, a következőket mondta (Halljuk! Halljuk! a szé'sőbaloldaíon): »A magyar nép gyenge, gyáva és kapzsi«. (Mozgás a szésőbaloldalon. — Oláh György: Benne volt a rádióban!) Én nagyon kérem, hogy akik a németleík minden kicsi megrezzenésére olyan hatalmas nagy hangon tudnak felháborodásuknak ki feje-, zést adni, azok Angliával szemben is ilyen súlyos, lehetetlen, a népet, — nem a kormányt, a magyar népet '— gyávasággal, kapzsisággal, gyengeséggel vádoló angol ítélet ellen emeljék fel szavukat. (Oláh György: Egy szó sem le?z ellene. — Palló Imre közbeszól.) Hiszen nekünk, t. Ház, nem az angoil és nem: az amerikai néppel van bajunk. Nekünk, egy óriási és hatalmas világszervezettel van bajunk, amely Trianonban bennehagyott bennünket és húsz esztendőn keresztül való könyörgés, kérés, memorandumozás után egyetlen akácfát.Magyarországnak vissza nem adott. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloídalon és a jobboldalon ) És bánunk, van azzal az óriási, hatalmas, a világ majdnem minden kincsét ma birtokló kapitalista világszervezettel amely összeállt Szoyjetoroszországgal. (Palló Imre: Ügy van! Szégyen! Magyarországnak barátai!) Én nem tudok mást mondani, mint hogy a marxizmusnak a végső konzekvenciája mindig és mindienütt csak* a. bolsevizmus lehet. (Ügy van! Ügy vam! — Taps a jobboldalon és a, szélsőbaloldalion.) Ez vitathatatlan történelmi tény és a szélső nacionalistáknak, vagy szélsőjobboldaliaknak nevezett politikai pártok és képviselők a szívük mélyéből gyűlölik a bolsevizmust. (Oláh György: Úgy van!) Szerintünk azonbtain nem elegendő az ennek deklarálásánál való megállás, mert a holsevizmüs felüti fejét ma minden európai gazdag semleges államban. A bolsevizmus kezel olyanforma színezetet felvenni, hogy nem az egyszerű kétkézimunkások világszemlélete, hanem a szalonoké és kaszinóké. Svájcban, Svédországban, a gazdag kicsi államokban intellektuel körökben állandóan terjed és olyan formákat mutat, amelyek veszedelmesek lehetnek egész Európára nézve. T. Ház! A hátunk mögött, itt lent a Balkánon, Ti'tot Sztálin nevezte ki tábornoknak. A bolsevizmus itt áll a hátunk mögött, ott verekednek vele közvetlenül a magyar határon. Ne tettessük magunkat vakoknak, hiszen egyik napról a másikra elérkezhetünk a kötelességteljesítésnek tényekben, következmiényekben megszabott határához. (Ügy va>w! Ügy van! a szélsőbalóMalon.) Keleteurópában, kétségte98
