Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

Az országgyűlés képviselőházának 352 ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. 693 attrakció, osak intézkedés. (Derültség a szelső­balo^dailon.) — »... adóügyi kedvezményeket statuáljak, illetőleg ilyen irányú javaslatokat terjesztek elő, mert a betétképzést igen fontos­nak tartom.« Lehet így bízni? Mély tisztelettel kérdezem, leihet ez bizalomkeltő dolog? És még­egyszer hangsúlyosom, én a pénzügyminiszter urat személyileg nagyrabecsülom, de bocsána­tot kérek, ez a pénzügyi politika, ea a kor­mánypolitika csak bizalmatlanságot ébreszthet, ez csak taszító és nem vonzó. (Égy/ hang a széhőbaloldalon: Világos! — Ügy van! Ügy vam! a szélsőbaloldalon*) Kállay miniszterelnök úr a pénzügy min isjzw térnek beszédéből különösem megszívlelendő­nek tartotta a pszichológiai momentumokat. Ha már a pszichológiánál tartunk, akkor méltóiztasisék megengedni, hogy Kállay minisz­terelnök úr szombati beszédével kapcsolatban! a következőket mondjam: Mély sajnálattal kell megállapítanom, hogy Kállay miniszterelnök úr szombati beszédében csak egyetlenegy pszichológiai momentumot találok, amely a kormánynak velünk, az ellenzékkel való együtt­működését biztosítaná, ha más, a nemzet élet­bevágóani fontos kérdései néï is ugyanez tör­ténnék és ez az összeférhetleniségjj törvény­javaslat sürgős beterjesztésiének és letárgyalá­sának a, be jelentés© volt. (Incze Antal: ígérte!) Kállay miniszteirellnöki úr beszédének többi részében esaik támadás, taszítás és alapnélküli meghureolása volt a mi becsületes és építő ellenzéki állásfoglalásunknak és munkánknak. A miniszterelnök, úr a zsidóbirtokok ügyé­ről • szólva a következőket mondotta (olvassza): »Kérem engedjék meg, hogy ebben ia pillanat­ban szeméi yes kedjeni '.' és pedig önmiagamimal. Mert ez kizárólag az én alkotásom, ezt kizáró­lag én hoztam.« — Anniak dacára, hogy vitéz Tmrédy Béla közbeszólásában azt mondotta ekkor: »A miniszterelnök úr hozta, elismer­jük«, mégis Kállay miniszterelnök úr egy nem­létező ellenféllel harreolvai ezt kiáltotta drá­maian: »Ha a sors el is söpör, bármi történ­jék is velem, erre azi egyre büszke akarok lenni«. (Zaj a szélsőbaloldalon) »Egymillió hold jf öld et én adtaim vissza a magyarságnak* Ezt mem engedem elvitatni képviselő úr.« Mondta ezt, miután Imrédy Bélai előzőleg azí mondila: helyes, elismerem. Ez a kifejezés, hogy nem engedi tőle elvitatni, érthetetlen ki­törés. De nézzük már most, ha a miniszterel­nök úr minden ok nélkül így kitör, ezt a kizá­rólagosságot. A zsidók földjeit illető első rendelkezés az J 939:1V. t-cik'kben van. Ezt a javaslatot vitéz Imrédy Béla kormánya^ alatt gróf Teleki Mi­hály nyújtotta be és képviiselte még a bizjott­ságokban is, a plénumbam is. A bizottság jelen­tése erről 1939. évi február 14-én kelt. A tör­vényt tető alá gróf Teleki Pál kormánya hozta­Az újabb 1942. évi XV. te. néven törvénnyé vált zsidóföldtörvényt, el ismerj üli, Kállay mi­niszterelnök úr kormánya hozta, azt Banff y földmívelésügyi miniszter úr nyújtotta be. Azt is elisrnerjülk, hogy ez & zsidó faj meg­határozásában precízebb és a végrehajthatósá­gával a jogorvoslati rendszer b irtok*) Dkívülivé tevésével jobb volt, de kizárólagosságról olyan értelemben, ahogyan ezt a miniszterelnök úr beszédében mondotta 1 , a történelmi tények alap­ján szerény nézetem, szerint beszélni sem le­het. (Rajniss Ferenc: Talán nem m jó! Mit íé­het tudni? 1 — Élénk derüli ség.) A minliíszterelnök úr ezév november 12-én az igény telem felszólalásomra adott válaszában) a következőket mondotta (olvassa): »De első bemutatkozó beszédemben, amikor azt mondot­tam, hogy hadiseregünkkel részt kell vennünki ebben a hadjáratban, nem; írhattam bele azt, hogy én egy fait accomplit vettem át« T. Ház! Szabad legyen azt a szerény meggyőződésemet kifejezni, (Egy han.v a jobboldalon: Már nem szerény!) hogy a miniszterelnök úr sem akkor, amikor a bemutatkozó beszédét, sem amjteor a II. hadsereget útnak indító beszédét edmotn­dotta, nem gondolt arra, hogy valaha is a há­borút illetőleg befejezett tényekre fog hivat­kozni. Beszédeinek tartalma és előadásuk őszintesége e meggyőződésem helyességét bizo­nyítják. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr gró>f Tisza István mar­tiremléfcét idézte és elmondotta, hogy milyen belső tragédiát élt át Tiszm István, aki — most idézek — »ktijött a bécsi koronatanácsból és élére állt 'annak a háborúnak, amelyet ő hely-­telenített egyedül, de legalább :& elsősorban.« Szabad legyen emlékeztetnem arra, hogy Tifeiza István* a háborúban nemcsak államférfi­ként, de ezredesként is az első vonalban küz­dött és csak mártírhalála után tudtuk meg, hogy ellenezte a háborút. (Ügy vam! a szélsŐ­baloHaton.) Azt mondta a miniszterelnök úr (olvassa): »Emlékezünk egy szomorú időre, amikor elveszítettük — talán itt ebb en a H áz­ban — az első világháborút« — mondotta a miniszterelnök úr. , Szabad legyen emlékeztetnem a miniszter­elnök urat arra, hogy mennyivel könnyebb helyzetben van ő itt ebben a Házban, amikor a páriáméin t legnagyobb ellenzéki alakulata áldozatkész hazafiasságához szó sem férhet, lekicsinylés, erőszakos félremagyarázás 5 , meg nem értés, sőt üldözés fegyvereit forgatják velünk szemben ég mégis a nemzet nagy céljait tekintjük ós nem megyünk át személye» térre éa nem teszünk úgy, mint azok, akik szintén a miniszterelnök úr szerint Tisza Istvánnak szemébe mondották, hogy nem jó magyar, nem becsületes ember. (Zaj a jobboldalon.) Nem te­szünk így. mert véghetetlenül szeretjük hazán­kat és ezért minden személyes) áldozatra haj­landók vagyunk. Viszont Tisza István meny­nyivel nehezebb helyzetben volt, mert akkor az a« ellenzéki rész volt többségben, amelyet ma népfrontosnak nevezünk. (Ügy van! Ügy von! a szélsőbaloldaion.) T. Ház! Itt emlékeztetnem kell a minisz­tereinek urat arra is, hogy 1943 május 29-iki beszédében a következőiket mondotta. (Haljuk! Halljuk! — Ohassai): »Meg kell említenem az úgynevezett baloldali megmozdulást, illetve a népfrontnak kölcsönvett elnevezése alá foglalt, mozgalmat. Erről csak atnnyit: lehetnek elmé­leti emberek, akik egy ilyen mozgalmat el tud­nak képzelni és vannak gyakorlati politikusok, akik ilyen mozgalom rémképének felfestésével (Mozgás.) akarnak szélsőséges "politikájuknak valami tartalmat adni. (Zaj a szélsőbal- és jobboldalon) De ilyen mozgalom nincs. Kérem politikai életünk Don Quijotejait is. hogy ezt ai szélmalomharcot ne. kezdeményezzéik és ne folytassák.« Kernelem, hogy a miniszterelnök úr most már tudja, hogy van népfrontnak nevezhető mozgalom, aimi egyébként a kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt szövetkezése után nem kérdésest. (Úgy van! Ügy van! Zaj a szélsőbal* o dalon.) Az úgynevezett ominózus memoran-

Next

/
Thumbnails
Contents