Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 352 ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. 693 attrakció, osak intézkedés. (Derültség a szelsőbalo^dailon.) — »... adóügyi kedvezményeket statuáljak, illetőleg ilyen irányú javaslatokat terjesztek elő, mert a betétképzést igen fontosnak tartom.« Lehet így bízni? Mély tisztelettel kérdezem, leihet ez bizalomkeltő dolog? És mégegyszer hangsúlyosom, én a pénzügyminiszter urat személyileg nagyrabecsülom, de bocsánatot kérek, ez a pénzügyi politika, ea a kormánypolitika csak bizalmatlanságot ébreszthet, ez csak taszító és nem vonzó. (Égy/ hang a széhőbaloldalon: Világos! — Ügy van! Ügy vam! a szélsőbaloldalon*) Kállay miniszterelnök úr a pénzügy min isjzw térnek beszédéből különösem megszívlelendőnek tartotta a pszichológiai momentumokat. Ha már a pszichológiánál tartunk, akkor méltóiztasisék megengedni, hogy Kállay miniszterelnök úr szombati beszédével kapcsolatban! a következőket mondjam: Mély sajnálattal kell megállapítanom, hogy Kállay miniszterelnök úr szombati beszédében csak egyetlenegy pszichológiai momentumot találok, amely a kormánynak velünk, az ellenzékkel való együttműködését biztosítaná, ha más, a nemzet életbevágóani fontos kérdései néï is ugyanez történnék és ez az összeférhetleniségjj törvényjavaslat sürgős beterjesztésiének és letárgyalásának a, be jelentés© volt. (Incze Antal: ígérte!) Kállay miniszteirellnöki úr beszédének többi részében esaik támadás, taszítás és alapnélküli meghureolása volt a mi becsületes és építő ellenzéki állásfoglalásunknak és munkánknak. A miniszterelnök, úr a zsidóbirtokok ügyéről • szólva a következőket mondotta (olvassza): »Kérem engedjék meg, hogy ebben ia pillanatban szeméi yes kedjeni '.' és pedig önmiagamimal. Mert ez kizárólag az én alkotásom, ezt kizárólag én hoztam.« — Anniak dacára, hogy vitéz Tmrédy Béla közbeszólásában azt mondotta ekkor: »A miniszterelnök úr hozta, elismerjük«, mégis Kállay miniszterelnök úr egy nemlétező ellenféllel harreolvai ezt kiáltotta drámaian: »Ha a sors el is söpör, bármi történjék is velem, erre azi egyre büszke akarok lenni«. (Zaj a szélsőbaloldalon) »Egymillió hold jf öld et én adtaim vissza a magyarságnak* Ezt mem engedem elvitatni képviselő úr.« Mondta ezt, miután Imrédy Bélai előzőleg azí mondila: helyes, elismerem. Ez a kifejezés, hogy nem engedi tőle elvitatni, érthetetlen kitörés. De nézzük már most, ha a miniszterelnök úr minden ok nélkül így kitör, ezt a kizárólagosságot. A zsidók földjeit illető első rendelkezés az J 939:1V. t-cik'kben van. Ezt a javaslatot vitéz Imrédy Béla kormánya^ alatt gróf Teleki Mihály nyújtotta be és képviiselte még a bizjottságokban is, a plénumbam is. A bizottság jelentése erről 1939. évi február 14-én kelt. A törvényt tető alá gróf Teleki Pál kormánya hoztaAz újabb 1942. évi XV. te. néven törvénnyé vált zsidóföldtörvényt, el ismerj üli, Kállay miniszterelnök úr kormánya hozta, azt Banff y földmívelésügyi miniszter úr nyújtotta be. Azt is elisrnerjülk, hogy ez & zsidó faj meghatározásában precízebb és a végrehajthatóságával a jogorvoslati rendszer b irtok*) Dkívülivé tevésével jobb volt, de kizárólagosságról olyan értelemben, ahogyan ezt a miniszterelnök úr beszédében mondotta 1 , a történelmi tények alapján szerény nézetem, szerint beszélni sem lehet. (Rajniss Ferenc: Talán nem m jó! Mit íéhet tudni? 1 — Élénk derüli ség.) A minliíszterelnök úr ezév november 12-én az igény telem felszólalásomra adott válaszában) a következőket mondotta (olvassa): »De első bemutatkozó beszédemben, amikor azt mondottam, hogy hadiseregünkkel részt kell vennünki ebben a hadjáratban, nem; írhattam bele azt, hogy én egy fait accomplit vettem át« T. Ház! Szabad legyen azt a szerény meggyőződésemet kifejezni, (Egy han.v a jobboldalon: Már nem szerény!) hogy a miniszterelnök úr sem akkor, amikor a bemutatkozó beszédét, sem amjteor a II. hadsereget útnak indító beszédét edmotndotta, nem gondolt arra, hogy valaha is a háborút illetőleg befejezett tényekre fog hivatkozni. Beszédeinek tartalma és előadásuk őszintesége e meggyőződésem helyességét bizonyítják. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr gró>f Tisza István martiremléfcét idézte és elmondotta, hogy milyen belső tragédiát élt át Tiszm István, aki — most idézek — »ktijött a bécsi koronatanácsból és élére állt 'annak a háborúnak, amelyet ő hely-telenített egyedül, de legalább :& elsősorban.« Szabad legyen emlékeztetnem arra, hogy Tifeiza István* a háborúban nemcsak államférfiként, de ezredesként is az első vonalban küzdött és csak mártírhalála után tudtuk meg, hogy ellenezte a háborút. (Ügy vam! a szélsŐbaloHaton.) Azt mondta a miniszterelnök úr (olvassa): »Emlékezünk egy szomorú időre, amikor elveszítettük — talán itt ebb en a H ázban — az első világháborút« — mondotta a miniszterelnök úr. , Szabad legyen emlékeztetnem a miniszterelnök urat arra, hogy mennyivel könnyebb helyzetben van ő itt ebben a Házban, amikor a páriáméin t legnagyobb ellenzéki alakulata áldozatkész hazafiasságához szó sem férhet, lekicsinylés, erőszakos félremagyarázás 5 , meg nem értés, sőt üldözés fegyvereit forgatják velünk szemben ég mégis a nemzet nagy céljait tekintjük ós nem megyünk át személye» térre éa nem teszünk úgy, mint azok, akik szintén a miniszterelnök úr szerint Tisza Istvánnak szemébe mondották, hogy nem jó magyar, nem becsületes ember. (Zaj a jobboldalon.) Nem teszünk így. mert véghetetlenül szeretjük hazánkat és ezért minden személyes) áldozatra hajlandók vagyunk. Viszont Tisza István menynyivel nehezebb helyzetben volt, mert akkor az a« ellenzéki rész volt többségben, amelyet ma népfrontosnak nevezünk. (Ügy van! Ügy von! a szélsőbaloldaion.) T. Ház! Itt emlékeztetnem kell a minisztereinek urat arra is, hogy 1943 május 29-iki beszédében a következőiket mondotta. (Haljuk! Halljuk! — Ohassai): »Meg kell említenem az úgynevezett baloldali megmozdulást, illetve a népfrontnak kölcsönvett elnevezése alá foglalt, mozgalmat. Erről csak atnnyit: lehetnek elméleti emberek, akik egy ilyen mozgalmat el tudnak képzelni és vannak gyakorlati politikusok, akik ilyen mozgalom rémképének felfestésével (Mozgás.) akarnak szélsőséges "politikájuknak valami tartalmat adni. (Zaj a szélsőbal- és jobboldalon) De ilyen mozgalom nincs. Kérem politikai életünk Don Quijotejait is. hogy ezt ai szélmalomharcot ne. kezdeményezzéik és ne folytassák.« Kernelem, hogy a miniszterelnök úr most már tudja, hogy van népfrontnak nevezhető mozgalom, aimi egyébként a kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt szövetkezése után nem kérdésest. (Úgy van! Ügy van! Zaj a szélsőbal* o dalon.) Az úgynevezett ominózus memoran-
